Ha a félelem kopogtat

 „Ezért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely kezeim rád tétele által van benned. Mert nem a félelemnek a lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” 2 Tim: 1:6-7

Ne félj! Annyiszor elhangzik a Bibliában. Nemrég olvastam, hogy 365-ször van valamilyen formában ez a felszólítás, bátorítás benne a Bibliában. Nem tudom igaz-e ez az állítás, de sokszor belefutok én is ezekbe a határozott szavakba. Kedvencem a Józsuénak szóló bátorítás: Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az ÚR, mindenütt, amerre csak jársz. Józsué 1:9

Nem egy lehetséges opció, hogy ne féljünk, ez egy parancs.  Az életem sokáig félelmekre épült. Szorongó kisgyerek voltam, szorongó tinédzser. Annyi időmet és energiámat felemésztette a félelem. Aztán amikor gyerekeim születtek még több okom lett a félelemre. De Isten bennem végzett munkájának következtében lassan elkezdtem megérteni, hogy ez több, mint egy érzelmi probléma. A félelemmel annyi mindent elmulasztok. A félelem megbénít és elfojtja azt, amit bennem, általam szeretne Isten cselekedni.  S többek között kapukat nyit az ellenségnek. Támadható, bevehető vagyok.

Azt hiszem, akkor kezdtem nagyon komolyan venni a félelem-dolgot, amikor valahol a Biblia utolsó lapjain feketén-fehéren az állt szemben velem.De a gyávák, a hitetlenek, és akik gyűlöletes dolgokat tesznek, a gyilkosok, a szexuális bűnben élők, és akik varázslással foglalkoznak, a bálványimádók, meg a hazugok — mindezek az emberek a tűz-tóba kerülnek, amelyben kén ég. Ez a második halál.” Jelenések 21:8

És hasonló élmény volt a talentumok példázatának értelmezése közben a haszontalan szolga mentegetőzése, magyarázkodása: Félelmemben elmentem tehát, és elástam a talentumodat a földbe: nézd, itt van, ami a tied. Mt 25:25

A történet folytatása ismert, a haszontalan szolgától elveszik azt az egy talentumot is és kivettetik a külső sötétségre.

A félelem nem lehet, nem lesz kifogás az idők végén sem. És nem lehet az én kifogásom sem.  Olyan sokszor az volt.  Észrevettem, hogy milyen gyakran használok ilyen és hasonló szófordulatokat a beszélgetéseimben, hogy: „attól tartok, nagyon félek, hogy, már csak attól félek, amiatt aggódok, félek.”

Amikor számomra közelieknek felsoroltam nagyszerű ötleteimet, és rákérdeztek, akkor miért nem teszed, a válaszok így kezdődtek: “Mert félek, hogy…”

Még akkor is használtam, ha a valóságban nem volt valós félelem mögötte, csak megszokás.  Élet és halál van a nyelv hatalmában, mondja az ige.  Elkezdtem tudatosan elhagyni ezeket a szavakat, és ha meg is fordultak a fejemben a gondolatok, nem mondtam ki hangosan, imává, hitbeli megvallássá formáltam.

Vannak időszakok az életemben, amikor szinte ok nélkül elfog a félelem, a szorongás. Stresszes időszakokban, vagy ha kimerült vagyok. Tehetetlen vagyok magamban vele szemben.  Ilyenkor előveszek Igéket, amelyek olyan sokat jelentenek, és Isten igazságai, életem alapjai, s olvasom, mondom őket, ha kell többször is. Vagy éneklek. Isten jelenlétében, ”a szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet elűzi a félelmet”.

637ee5e2921c656e35bf139977e3245f

„A félelem hazug.”  Láttam nemrég egy fotón ezt a mondást. A sátán is hazudik. Becsap a hazugságaival, s ha teheti, a félelmeinken keresztül teszi.

Nem tudom te mitől félsz, de érdemes megvizsgálnod. A támadás ott ér, ahol Isten használni szeretne, ahol nagyon hatékonyan lehetnél az eszköze. Lehet félsz megszólalni a gyülekezetben, pedig tele van a szíved bátorítással.  Vagy érzed a szomjúságot az emberek szívében körülötted, de félsz, hogy nem alkalmas az idő, vagy te nem vagy alkalmas Krisztushoz vezetni őket.  Indít az úr a könyörületre, adakozásra, de aggódsz, hogy mi lesz akkor a hónap végén. Gyönyörű hanggal áldott meg az Úr, elénekeletlen dalok, dallamok vannak a lelkedben, de vasmarokkal benn tartja őket a félelem.

 Ha látást adott az Úr, hogy hogyan mit szolgálj, benned van az ajándék Isten Szelleme által, akkor használd, hogy a kis pislákoló lángocskából tűz lehessen. Fedezd fel, éld azt, amiért itt vagy.

A hit kioltója a félelem. Azért tudja könnyen átvenni a hit helyét, mert a félelem is egyfajta hit valami láthatatlanban, arra biztat, hogy amit még nem látsz meg fog történni, be fog következni.

Jézus egy halott kislány édesapjának mondta: „Ne félj, csak higgy!”

A félelmet le tudjuk cserélni a hitre. Még ha félelem szorongatja is a torkunkat, megvallhatjuk Isten szeretetébe vetett hitünket, bizalmunkat. „Ha félek is, benned bízom!” Zsolt 56:4

A félelem kopogtatott az ajtómon. A hit kinézett, és nem volt ott senki!” Billy Sunday

“Ha a félelem kopogtat” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Hatalmas öröm olvasni a visszajelzéseiteket. Hálára indítanak. „Áldott az Isten, a mi Urunk, Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket. (2Kor 1,3-5)

  2. Én is köszönöm a bátorítást – rám fért – , miután elolvastam ezeket a sorokat, egészen másképp látok dolgokat, félelmeket! Én is gyerekkorom óta küzdök a szorongással, a kishitüséggel, a félelemmel. Mióta az Úr útján járok, azért sokat “fejlődtem”, de még nem tudtam teljesen kiiktatni ezt az érzést, időnként egészen ellep, betölti minden gondolatomat. Soraitok azonban tovább bátorítanak, hogy van kiút a félelem hatalmából, köszönöm!

  3. Köszönöm szépen ezt a hatalmas bátorítást! ♥ Olyan jó ez az oldal, köszönjük, hogy vagytok nekünk és tud titeket használni az Úr! Legyen midnen írás itt Isten dicsőségére!

Szólj hozzá bátran!