Gondolatok A viskóról és nemcsak…

Talán nincs is olyan ember, aki ne kapná fel a fejét erre a címre, hiszen mind a könyv megjelenése, mind megfilmesítése nagy port kavart a keresztyének körében. Nekem mégis TETSZIK a mű! Az alábbiakban próbálom megfogalmazni, hogy miért, illetve azt is, hogy miért „haragszom” azokra, akik gyakran olvasás nélkül kritizálják, mások véleményére alapozva. Ezen írás személyes vélemény, ezért lehet vele egyet nem érteni, ettől még nem fog megváltozni, amit gondolok. Mai világunkban olyan nagy mértékben össze van mosódva az igaz/értékes a hamissal és értéktelennel, hogy szinte lehetetlen szétválasztani őket. Meg kell tanulnunk válogatni! Mindent megvizsgálni (a Biblia alapján), s az igazat megtartani. Különben a hívők „lehúzhatják a redőnyt”, kivonulhatnak a világból, csak akkor képtelenek lesznek betölteni az Isten által rájuk ruházott szerepet. Tudnunk kell, hogy mit miért teszünk vagy miért nem teszünk, az nem indok, hogy „a hívők nem szokták”. Célom, mint Péter apostolnak, hogy a tiszta gondolkodást serkentsem emlékeztetés és néhány értelmes vitát indító gondolat által.

Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy ... változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. Mert a nékem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint ahogy kell bölcselkedni; hanem józanon bölcselkedjék, amint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét. Róma 12: 1-3
„Mindent megpróbáljatok (megvizsgáljatok); ami jó, azt megtartsátok!” 1.Thessz. 5: 21

Csodálom Istent, hogy megtalálja a módot a megtérés üzenetének eljuttatására az olyan emberek számára is, akik talán soha nem vennének a kezükbe Bibliát. Még tinédzserként olvastam Robinson Crusoe történetét, s ámulva döbbentem rá, hogy részletesen le van írva benne a Robinson megtérése. Hasonló meglepetésben volt részem, amikor A szökés (Prison Break) c. sorozatot néztem a tévében: egyetlen részben, de egyszerű szavakkal el van magyarázva a megtérés lényege. Mindegy, hogy milyen indokkal került be az örömhír e világhírű művekbe, de ott van. Hogy ama napon senki ne mondhassa: „én nem tudtam, nem hallottam”. És nem kritizálja senki bibliai szempontból a műveket, mert tulajdonképpen nem is ez a központi üzenet bennük.

Mindig szerettem az olyan filmeket, amelyek lerombolják azt a hamis istenképet, mely sokakban évszázadok óta megrekedt, miszerint Isten egy távoli lény, öreg és unalmas személy, akit nem különösebben érdekel az emberek sorsa, ráadásul határozottan fehérbőrű férfi. Nos, a Biblia Istene nem ilyen! Bruce, a Mindenható és Evan, a Mindenható c. filmek alaposan felforgatják az Istenről szóló elképzeléseket, ezért is tetszenek. Ezekben Isten egy vidám négerként jelenik meg, s látszólag értelmetlen dolgokat tesz. Fel lehet fogni ezeket a filmeket istenkáromló komédiáknak is, de lehet úgy is nézni őket, mint amik ráébresztik az embereket néhány nagyon mély igazságra: mint pl., hogy Isten egy boldog Isten; rendkívül tiszteletben tartja az emberek szabad akaratát; s néha nagyon könnyű vádolni Istent, míg nem értjük meg terveit, szándékát. Még arra is képes, hogy „idiótát” csináljon egy-egy emberből, hogy elérje magasabb rendű céljait – lásd ószövetségi próféták (persze ez sarkítva jelenik meg a filmekben).

A felforgató művek közé tartozik A viskó is. Nem komédia, hanem pszichológia. És nagyon fontos: fikció. Bántanak az erőltetett vádak, amelyek érték ezt a művet az által, hogy darabokra szedték. Úgy gondolom, hogy egy irodalmi művet nem nagyítóval kell vizsgálni csak azért, hogy hibát találjunk benne (s itt nem a kritikus gondolkodásra utalok). Ha így néznénk meg minden filmet és így olvasnánk minden könyvet, akkor a keresztyének már rég halálra ítélhették volna az irodalmat. Ilyen alapon a Biblia is tele van ellentmondásokkal. (pl. beszél Isten kezéről, szeméről, noha tudjuk, hogy Ő lélek.) Egyik legkiemeltebb vád A viskót illetően a Szent profanizálása. A korábban említett filmekben sokkal szembetűnőbb ez, azonban egyik filmben sem cél, hogy Istenből gúnyt űzzenek, hanem inkább, hogy közelebb hozzák az emberi értelemhez Azt, Akit véges elme be nem fogadhat. Ugyanakkor Az, Aki átokká lett értünk, személyes tapasztalataimból ítélve, szeretetből sokkal többet is megenged az embernek (s itt nem arról van szó, hogy Istennel bármit meg lehet tenni). Egy másik „felháborító” tény, hogy az Atya és a Szent Lélek nőként van megjelenítve. Jézus személye férfiként egy fix pont a műben, mivel róla tudhatjuk, hogy Ő valóban az volt, de az Atyáról és a Szent Lélekről ilyen értelemben nem tudunk semmit. Nem szoktunk sűrűn beszélni arról, hogy Istenben ott kell lennie a női résznek is, hiszen az Ő képére teremtettünk férfinak és nőnek. S én ezzel le is zárom ezt a témát, mert felesleges egy fikció esetében értelmünket meghaladó dolgokat firtatni.

Nos, valóban nem tetszett minden részlet a könyvből, ezeket is hadd említsem meg. Nem tetszett az a rész, ahol a hierarchiát tárgyalja, de ez olyannyira filozófikus (a filmben meg sem jelenik), hogy az érdeklődésemet sem keltette fel, s már el is felejtettem (több mint öt éve olvastam a könyvet). Ami szintén gondot jelenthetne a műben az a patrapassionizmus, az a korai egyházban megjelent tévtanítás, mely szerint az Atya fizikailag is együtt szenvedett a Fiúval. Ezt valóban jogosan támadhatják a teológusok, az egyszerű olvasó számára viszont nem okoz problémát, egyrészt fel sem tűnik mindenkinek, másrészt nem üdvösség kérdése, ellenben alátámasztja a fő üzenetet, miszerint Isten a szeretet, s az övéit nem hagyja el. Nem lehet ebből a kijelentésből súlyos tévtanításokra utaló téves következtetéseket levonni (melyeket nem szeretnék itt most megemlíteni).

Ezzel az egy-két negatívummal szemben számos jó, Igével összeegyeztethető gondolata van a műnek, sőt legutóbb olyasmire is felfigyeltem, amit egy előzőleg meghallgatott nem hétköznapi bizonyságtevés is alátámaszt. A viskóban is egy boldog Isten képével találkozunk (s azért olyan fontos ez, mert sokan nem ilyennek ismerik Őt). Tetszik a műben az is, ahogy visszaadja, hogy Isten mélyen vágyik a velünk való bensőséges szeretetkapcsolatra. Figyelmeztetésnek is beillik a főszereplő ráébredése, hogy Isten nevét nem lehet csak úgy, hiába kimondani. Gyönyörű az egység a három isteni személy között, ugyanakkor (egy bírálattal ellentétben) látom a Fiú szolgálatkészsége mellett az Atyának való engedelmességét is. Az is nyilvánvaló, hogy Isten sokszor megsebez, de azért, hogy bekötözhessen. S aki már nem kezdő az Istennel való járásban, az tudja, hogy Ő gyakran elvárja a vízen való járást tőlünk, de soha nem küld ki egyedül. Még sorolhatnám, hogy mennyi mindenért ragadott meg a könyv (a Szent Lélek vigasztalása, s ahogy végzi tisztító munkáját az életünkben; az isteni bölcsesség az emberével szemben; hogy Isten Az, Akire éppen szükségünk van: kőszikla, tűzoszlop, édesanya vagy szigorú bíró; a szabad akarat tiszteletben tartása, stb.), mégis most inkább álljon itt két mondat a filmből való idézetként: „Míg más akarat létezik az Univerzumban, mint önként Istent követni, a gonosz utat talál.” „Hihetetlen jót tudok kihozni a szörnyűségekből, de ez nem jelenti azt, hogy meg is szervezem a tragédiákat” – mondja Papa. Mennyire szükség van mai világunkban ezekre a mondatokra, mikor sokan még a gonosz (mint személy) létezésében sem hisznek!

Ott vannak aztán azok a keresztyén filmek, amelyeket nem érnek támadások (nem mintha kellene!), de olyan alapon, ahogyan A viskót bírálják, ezeket is lehetne. Csak két példa: A Narnia Krónikái (szintén kedvenceim közé tartozik) allegória ugyan, de van benne varázslat. Vagy Szent Pál élete nem követi hűen a Szentírás szövegét, mégis igen hasznosnak találom. Ne feledjük: minden irodalmi műhöz szükséges a fantázia, a képzelőerő, ami szintén szolgálhatja Isten dicsőségét! A hangsúly az üzeneten kell legyen!

Befejezésként pedig hadd említsek meg olyan keresztyénnek tűnő filmeket, melyek igazán veszélyesek lehetnek: A békés harcos útja, Mennyei prófécia. Bárcsak tudnánk igazán megkülönböztetni a veszélyest a veszélytelentől, s olyan mélyen meggyökerezni Istenben, az Ő megismerésében, hogy Tőle jövő bölcsességgel tudnánk leleplezni a gonosz mindenféle munkáját!

Meleg Adina Márta

Szólj hozzá bátran!