Felszabadító remény

Uram, folytasd, kérlek, bennem a jó munkát!
Te kezdted el, te vidd véghez, mit tervedbe foglaltál!
Nem számít mit tesznek mások,
Én rendelkezésedre állok,
Hogy szerető kezed érintése formáljon át!

Sokszor hallottam, és énekeltem ezt az éneket, de volt egy alkalom, amikor különös imádságot jelentettek számomra ezek az éneksorok. Már sokadjára ébredtem fel éjszaka, mert valami megmagyarázhatatlan rémálom gyötört. Majdnem minden éjjel azt álmodtam, hogy szégyellem magam, és annyira féltem, és rémülten ébredtem fel éjszaka, hogy nem tudtam egyedül aludni a szobámban. Egyik ilyen éjjel történt, hogy emberek támasza helyett az Istent kerestem, és végighallgattam egy hangszalagot. Jobban mondva, végigimádkoztam. Sorra  adta Isten az imádság szavait a számba.  Dicsértem Őt, majd megvallottam, hogy Krisztus Úr, a nagy Király, elmondtam, hogy kerestem és keresem az élet értelmét, célját, hogy nem adom fel a reményt, mert van megoldás, mert  Jézus Krisztus értem adta magát a golgotán.  Majd a következő  éneket énekeltem el Istennek, minden egyes szavát átérezve, átélve, komolyan gondolva :

Én Istenem, szívem megtört teljesen…
Hozzád hozom örömtelen életem.
Sok még a bűn, ami fogva tartja lelkem,
És nem tudom, hogy hol tegyem le terhemet.

Segíts, Istenem!
Nem maradt más nekem,
Csak te vagy reményem.
Bocsásd meg bűneim 
És adj békét nekem!
Adj szabadulást!
Adj, kérlek, gyógyulást a szívemnek,
Hogy örülhessek végre tebenned!

Eddig, Uram, téged nem kerestelek,
Nem hittem el, hogy megmenthetsz te engemet.
Nézd most, Atyám, íme elhiszem, hogy rám vársz,
Régóta már tudod életem megoldását.

Ezt az imádságot követte egy másik, a kezdő soraim idézete, ahol könyörögtem Istennek, hogy folytassa bennem a jó munkát.  És Isten meghallgatott. Lassan tizenöt év telt ez azóta, de azután az este után soha nem jöttek vissza a kínzó álmaim, helyette Isten vette még-inkább kezébe az életem. Nem vagyok egy könnyen formálható agyag a kezében, de nem enged el, türelmes, nagyon türelmes, és végtelen szeretettel szeret engem.

Hogy miért is pont ezt írom le most nektek?

Két napja volt a tíz éves osztálytalálkozóm. Tanáraink meg szerettek volna lepni minket, és előkerestek egy régi felvételt rólunk. Szokás volt az iskolánkban, hogy minden egyes osztály egy színdarabbal készült farsangra, amit a város kultúrtermében adtunk elő. A mi  osztályunk előadása a huszonegyedik század fiataljait akarta kiparodizálni, és nem tudom miért, de valahogy nagyon nyers stílusban sikerült ez nekünk. Tele volt lázadással, csúnya beszéddel, szennyel az az előadás. És ott voltam én is, benne ebben a szennyben. Mondanom sem kellett, hogy nem a visszaemlékezés öröme, meg a nosztalgia töltött el, hanem a mély szégyen érzet. Nem értem most sem az akkori önmagam. Már Isten gyermeke voltam, eltelt legalább egy év azóta, hogy elénekeltem, imádkoztam a fent leírt énekeket, hogy átadtam őszintén, teljesen az életem Krisztusnak, és mégis. Egy ige jut eszembe:

“De ahol megnövekedett a bűn, ott bővebben áradt a kegyelem” Róma 5, 20 

Annyira jó, hogy ilyen Istenem van nekem, aki meghalt értem,  kifizetve minden bűnömnek az árát, hogy aztán kegyelemmel fordulhasson hozzám. Annyira jó, hogy ha elesek, Jó Atyánk nem lesújt, hanem még-inkább kegyelmes, hogy felemelhessen. Ő látja bennem( bennünk) azt, akivé akar formálni szeretne, akivé alkotott már az anyám méhétől fogva, és türelmesen vezet, felállít akárhányszor elesem. Amikor átadtam az életem Istennek, soha többé nem szerettem volna vétkezni, de nem így történt. Édesatyám ezt tudta, és vállalta, hogy egész életem során munkálkodik rajtam, és minden egyes alkalommal amikor elesem helyreállít. És van változás, mert már nem vagyok az , aki voltam azon a felvételen, és hiszem, hogy tíz év múlva nem leszek az, aki most, mert Isten mindig jó munkát végez, és teljes lényemmel kívánom, hogy folytassa bennem azt, ami elkezdett. Ha a múlt bűneire nézek, szégyellem magam, de ha Istenre, akkor szégyenemből felszabadít a hála !

635872216106950472-1324437628_past

Istenem reményteljes jövőt ígért nekem. Az a reményem, hogy meglátom majd egyszer Őt, hogy teljesen megigazít, és olyan helyet készít nekem, ahol nem lesz többé bűn, hanem tiszta dicséret. És ez a reménység nem szégyenít meg. Ezt a felszabadító reménységet kívánom ma, vasárnapra minden nőnek ! 🙂

Szólj hozzá bátran!