Facegloria

Órákat töltünk a számítógép előtt, ha kell, ha nem. Többnyire azzal kezdjük a napot, és nem ritkán azzal is zárjuk. Manapság, az életünk minden részletét bitekre tudjuk bontani, és másodpercek töredéke alatt annyi emberrel osztjuk meg, ahánnyal szeretnénk. Közben egyre kevesebb a személyes találkozás, a valódi értékes kapcsolat. A szülinapi jókívánságok is olcsóbbak, már fel sem hívjuk egymást. Ha nem vagy ott Facebookon, az szinte sokak szemében olyan, mintha nem is léteznél! Ha ezernél kevesebb barátod van, ha csak páran lájkolják a posztjaidat, máris csökken az önbizalmad. Ha egyedül érzed magad, megosztod azt az idővonaladon és várod, hogy vigasztaljanak… Ha történt veled valami csodálatos, arról is mindenkinek tudnia kell…

Egyszóval, ebben a nárcisztikus világban létrejött egy új kommunikációs tér – az online tér. Ezzel megváltozott a beszélgetés stílusa, mert ez egy szűkített kommunikációs helyzet (habár léteznek hangulatjelek, mégis hiányzik a metakommunikáció). Továbbá gyakran félreértjük egymást, mert mondat töredékekben beszélgetünk, illetve ismert neurológiai tény, hogy az agyunk a mondatban hiányzó részeket 4 másodperc alatt kitölti fantáziával. És sorolhatnám, hogy még mennyi mindent megváltoztatott (tekintély, tisztelet, stb.) az, ami a mindennapjainkat átitatja. Közben mi is változunk, mert behatol az offline életünkbe. Felmerül most itt a kérdés, hogy milyen az internethez, világhálóhoz és a virtuális világhoz való helyes keresztény hozzáállás? Nem szándékozom azt ecsetelni, hogy jó dolog-e az internet, vagy butaság-e a Facebook, engem csupán az érdekel, hogy én, mint hívő jó használom-e mindezt vagy sem?

„Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg.” 1.Tesszalonika 5: 21

Hogyan jelenthet veszélyt a Facebook, ami csupán azt mondja magáról, hogy „segít kapcsolatot tartani ismerőseiddel”? Hogyan változol, miközben ezeket és ilyen eszközöket használsz? Feltételezem, hogy hallottál már a Bibliaolvasó programokról, lehet, van is egy ilyen applikáció az Iphone-odon vagy  az Androidos telefonodon. Jómagam mindig is szerettem kézben tartani a könyveket, érezni a lapok érdes tapintatát, hallani a lapozás susogást, vagy érezni egy régi könyv illatát. Így volt ez a Bibliámmal is. De, képzeld, egy idő óta én is el kezdtem használni az egyik Bibliaolvasó applikációt. Nyaralások, egyéb utazások alatt nem kellett attól tartanom, hogy elfelejtem bepakolni. Sőt, a férjemmel is könnyebb volt csendességet tartani, hiszen így mindig volt nálunk egy Biblia. Be kell ismernem, azon kaptam magam, hogy úgy ugrálok csendesség közben, mint a weben. Ennek köszönhetően az, amit olvastam nem ment át egy elmélyülési folyamaton. Amikor ezt felismertem, nagyon elszomorodtam! Tudod miért? Mert az információ birtoklása, az nem tudás, nem ismeret. Sajnos, ha nem tudjuk ezt a netes lelki ugrálást kezelni, akkor csökken, szűkül, torzul az Isten ismeretünk, kérgesedik a lelkünk.

Előnyök és hátrányok között kell megtalálnunk az aranyközéputat, mint annyi másban is. Veszélyes fegyverré is válhat, viszályok és félreértések forrásává, rossz szándékú, idegen emberek eszközévé. Másrészt viszont hívő közösségek, mélyen vallásos emberek találkozóhelyévé is! Lekönnyítheti a kommunikációt az emberek között, de meg is mérgesítheti azokat. Éberen közelíteni minden információhoz – ez a titka mindennek.

„Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg.” 1.Tesszalonika 5: 21

Használjuk arra, amire kell, de legyen ott a helye életünkben, ahol lenni kell! Istennel való kapcsolatunk és embertársaink előtt… és ne feledjük: nem lehet mindent „letölteni” a virtuális világból. Vannak dolgok és érzések, amelyek csak úgy értékesek, ha a valós világban éljük meg őket!

Szólj hozzá bátran!