Én meg az örömhír

Nagyon sokáig nehéznek éreztem azt, hogy hogyan vezessem fel a hit témát egy nem hívővel való beszélgetés során. Olyan esetlennek tűnt az egész valahogy…
Ülünk egy mekis hamburger mellett, beszéljük az aktuális filmélményünket.

– Jaj, emlékszel micsoda zene szólt mikor eleredt az eső?
– Úúú, és micsoda karakterfejlődésen ment keresztül az egyik mellékszereplő?!!
– És te a Jézus témával hogy állsz mostanság?

Ugye, szerinted is életidegen? Vagy a másik kedvencem.

– Ha te ma meghalnál hova kerülnél? Ezt a kérdést nagyon sok lelkész, evangélista tette fel nekem gyerekként, mint valami bűvös mondatot, azt remélve, hogy majd jól elgondolkodom. Hát, nem ez a kérdés mentette meg a lelkem, de azt elérte, hogy ne akarjak soha evangelizálni. Vagyis így ne.

Nem azért ráz ki a hideg ettől a mondattól, mert félek feltenni ezt a kérdést, vagy mert nem szeretem a barátomat eléggé ahhoz, hogy ilyen komoly dolgokról beszélgessünk, hanem mert egyszerűen nem így beszélgetünk a való életben. Az élet-halál kérdések, nem napi beszédtéma, mégis ha nem jutok el egy barátságban velük, akkor megszólal bennem a jó keresztény vagyok-e riadó. Mindent megtettem azért, hogy a barátom üdvözüljön? És jogos a kérdés, de van, hogy a szavaimmal többet ártok, mint segítek. Mégis mi az, amit tehetek a barátaimért, akik még nem ismerik Jézust?

A legtöbb dolog, amit tehetek a nem hívő barátaimért az az,
hogy ápolom az Istennel való kapcsolatom – hiteles vagyok és normális 🙂
hogy elérhető vagyok a számukra – nem keresztény buborékban élek
hogy megosztom az életem (hitem, Jézusom) velük – azt is, ha nehéz
hogy képviselem az isteni értékrendet
hogy megtanulom a beszéd és hallgatás művészetét – lásd az embert, ne megtérítendő anyaghalmazt!
hogy imádkozom értük.

Amikor alkalom nyílik rá, beszéljünk, érthető nyelven, egyszerű hétköznapi példákkal, amikbe bele tud helyezkedni a másik. Idézhetünk a Bibliából, mert az Isten igéje, üzenete megállja a helyét, önmagában is erő van, csak engedjük ki a kalickából az oroszlánt, a júdabelit, és Ő megteszi a magáét.

Van ereje bőven, hagyatkozzunk rá!

Mikor azt mondom evangelizáció, már nem arra gondolok, hogy tanokat, igazságokat adjak át parancsra (Mt. 28:19) hanem arra gondolok, hogy beszéljek a barátomról. Arról, aki életre hívott, aki átsegít minden próbán, botláson és szívén keresztül szentnek lát, mert megbocsátotta bűneimet, megváltott és velem VAN. Így már egyáltalán nem kellemetlen felhozni a témát, mert nem csak élet-halál témakörbe tartozik, hanem mindenbe, hisz Jézus mindenhol ott van, de ez a jelenlét korántsem nem terhes, hanem örömTELJES!

Nyúl Sára

Szólj hozzá bátran!