Elfojtott harag

Vannak időszakok, amikor úgy érezzük, révben van az életünk. Jó felkelni, munkánkat is hálaadással tudjuk elvégezni, és haza érve családi kiegyensúlyozottság vesz körbe.

Ezek azok az időszakok, amikor még önmagunkról is el tudjuk hinni, hogy bűneinket felszámolva, igaz emberek vagyunk, akik Isten áldásában élik hétköznapjaikat. Az a pillanat, amikor ezt egy kicsit is el hisszük, villanásnyi idő alatt átrendezi a sakktáblát, és a legerősebb figura a leggyengébbé válik. Miért lehet ez? Hasonlóan Jézushoz, aki átszegezett kezét mutatta Tamásnak, mi is hordozzuk a sebeink, tüskéink helyét. Ez a Gonosz számára mindig is egy kiskapu lesz, talán ezért figyelmeztet Isten Igéje:

„Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval." Róma 12,21

Megeshet, a napi kimerülésnek köszönhetően, hogy nem jó buszra ülünk fel, és csak a harmadik vagy a negyedik megállóban vesszük észre, akkor tudatosul, hogy nem jó irányba haladunk. És akkor döntenünk kell, vagy haladunk tovább a figyelmetlenül választott úton vagy pedig kiszállunk, és visszafordulunk. Döntünk. Könnyű dolgunk van, mert van bérletünk, nem kell egy újabb jegyet vásárolnunk. Leszállunk, visszatérünk eredeti indulási pontunkhoz és most már tudatosabban újra választjuk azt a buszt, amivel nekünk a helyszínre kell érnünk.

Azok a pillanatok, amikor lelki elkényelmesedésünkben Isten megengedi, hogy egy kis kaput feltörve a Szétdobáló feltárja régi sebeink valóságát, krónikus haragunk, vagy bosszúvágyunk bűnét, tulajdonképpen abban segítenek, hogy tudatosítsuk azt, hogy hol vagyunk. Mire gondol ilyenkor a mai ember?
– Gyorsan változtassam meg a cselekedetem, lerendezem. De, Isten jelenlétében élni azt jelenti, éberen élni. Figyelni arra, ami most történik. Ezt viszont csak a létünk pusztájában tehetjük meg. Itt tudatosul az is, hogy hol vagyunk. Itt érnek meg bennünk az események. Felfedezhetjük, hogy életünk milyen irányba halad. Ráébredünk és döntünk. Irányt változtatunk. Nem csak külső változás történik. Mert megnyilatkozik bennünk az, aki van és cselekszik.

Közeledjetek az Istenhez, és Ő közeledni fog hozzátok.” Jakab 4,8

Néha csak szembe kellene néznünk magunkkal, és fohászkodni, mert Isten segíteni akar abban, hogy újra és újra kigyógyuljunk az elfojtott érzéseinkből.

„Fut a gyermek a labda után
leszegett fejjel, tűzpirosan,
se lát, se hall, csak egyre rohan.
Guruló labda lett a világ,
szüntelen űzi, hajtja a vágy,
száz utcán, téren,
ezer veszélyen,
millió anyai kétségen át,
gyönyörűszépen
s balga-bután
fut a gyermek a labda után…

Fut az ember az élet után…
Leszegett fejjel gyötri magát
kincseit egyszer csakhogy elérje,
kergeti álma, hajtja a vére.
Kenyér gurul a lába előtt,
vagyon gurul a vágya előtt,
hírnév, dicsőség álma előtt.
Rohan utánuk éveken át,
a fogyó úton, életen át,
száz utcán, téren,
ezer veszélyen,
millió isteni bánaton át, gyönyörű szépen
s balga-bután
fut az ember az élet után…

Fut az ISTEN az ember után,
mert mindent lát és szánja nagyon,
guruló szívét csakhogy elérje,
hogy fut utána, hull bele vére!
Ott fut az utcán,
ott fut a téren,
egész világon,
sok ezer éven,
sok mérhetetlen,
megérthetetlen,
keresztre írott szenvedésen át,
hulló Igével,
kiontott vérrel,
viszonozatlan,
mély szerelmével
fut az ISTEN az ember után…”
(Füle Lajos: Futás)

 

Lombos Andrea

Szólj hozzá bátran!