Eleveníts meg igéddel!

Egy kis „műhelytitkot” osztok meg veletek.  Általában nem vagyok a legjobb formámban, amikor leülök írni nektek. Valami mindig zakatol a szívemben. Valamelyik gyerek valószínűleg éppen rossz passzban van és nem enged koncentrálni, vagy annyi tennivaló van a nyakamon, hogy könnyen elkalandoznak a fejemben lévő listára a gondolataim. Az íróasztal poros, ott egy pókháló, mi is legyen a vacsora… Most éppen a fájdalom vonja el a figyelmemet.

A jó ebben az egészben az, hogy emiatt kicsit magamnak írok, elsősorban engem bátorít, engem tesz helyre Isten miközben fogalmazok, pötyögök. Kegyelem, hogy láthatom, hogy az, amivel Isten bátorít engem, időnként másoknak, nektek is bátorítássá válik. Mert az erőtlenségeim által Isten ugyanúgy, vagy talán még jobban tud bátorítást adni, mint erősségeimen keresztül.

Írás közben mindig rádöbbenek, hogy nehezen megy nekem a koncentrálás. Pedig összpontosítás nélkül, bár pillanatnyilag könnyebb az élet, hiszen csak úgy sodornak az események, valahogy túléljük a dolgokat, átesünk rajtuk, tulajdonképpen nem élünk igazán. Nem abba az irányba megyünk, ahová szeretnénk. Még ha akarjuk is a jót, s vannak vágyaink, helyes elképzeléseink, céltudatosság, megfeszített figyelem nélkül csak toporgás az egész. Vagy rosszabb.

"Életem a porhoz tapad, eleveníts meg igéddel!" Zsolt 119:25

Úgy szeretem a zsoltárok fohászaiból ezt a szívből feltörő könyörgést. Sokszor elhagyja, a számat, amikor olyan nagy a káosz a fejemben, a szívemben vagy éppen körülöttem.

Az életem magától a koszhoz, a bűnhöz, a kísértéshez, a hiábavaló, hitetlen gondolkodáshoz, a gyengeségeimhez, a félelmeimhez, a megalkuváshoz, a világi filozófiákhoz, az anyagiassághoz, az én központúsághoz tapad. Vonzódik.  Ahogy könnyebb az árral úsztatni magunkat, úgy ez is könnyebben megy, mint szembemenni a sodrással, megfeszített izmokkal küzdeni.

Ha imádkozva olvasom, megvallom, hangosan kimondom, éneklem, leírom, tanulom, másoknak is mondom, az Istentől ihletett Ige megváltoztatja ezt az irányt.  Összeszed, céltudatossá tesz, világosságot gyújt a fejemben. Isten Igéje a fegyverünk, mondja a Biblia.

"Vegyétek kezetekbe a Lélek kardját, amely az Isten beszéde!" Ef. 61:6b

A lelki fegyverzetünk nagy része a védekezést szolgálja, a hit pajzsa, az üdvösség sisakja, az öv, a mellvas.  De a karddal előre törünk, haladunk, új és új területeket foglalunk el elménkben, érzelmeinkben ahol növekedni tud Krisztus uralma bennünk.

"Mert testben élünk, de nem test szerint hadakozunk; hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására.
Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre." 2.Kor. 10:3-5

Ezért mindennél fontosabb a gondolatainkban, a szívünkben becses helyen tartani az Ige kijelentéseit. Foglalkozni, fókuszálni Isten beszédére. Jó talajjá lenni számára.

Nehéz a mai világban igazán figyelni bármire, ami fontos. Nehezebb talán, mint valaha. Ha a csendes otthonunkban ücsörgünk is legalább 3-4 zajforrás megy a háttérben. Ahogy ülök a gép előtt hallom a számítógép hűtőjének a hangját, a hűtőszekrény burrogását a konyhában, néha leáll, majd újra indul. Klímaberendezés hangja. Távoli autók zaja. Az egyik gyerek könyvet lapoz, és motyog. Valaki lehúzta a vécét. Vajon elzárja rendesen a csapot?

Észre sem vesszük már, de az agyunk mind feldolgozza ezeket az információkat. Rengeteg a zavaró tényező, de nem lehetetlen figyelni az Élet szavára. Ma talán még több eszközünk, lehetőségünk van, mint bármikor eddig, hogy halljuk, olvassuk, mondjuk, énekeljük, hangoztassuk Isten beszédét. Letölthetjük a telefonunkra. Több példány lehet itt-ott a lakásban, a munkahelyen, a kis táskánkban, az iskolástáskában. Kiírhatjuk az életterünk különböző pontjaira, a számítógépünk háttérképére, de díszítheti még a ruházatunkat, karkötőnket, medálunkat is. Hallgathatjuk autózás közben, mehet a fülünkbe kocogás, séta során.

Mielőtt félreértenétek, nem arra bátorítalak, hogy kitapétázzuk a lakást, a beborítsuk magunkat igeversekkel (amúgy miért ne?), csak keressük meg a módját annak, hogy megmaradjon a szívünkben Isten beszéde, s meghozza a gyümölcsét. Életté legyen, bennünk, körülöttünk. Jusson el a fülünktől, szemünktől a fejünkön majd szívünkön át a kezeinkhez, lábainkhoz, szájunkhoz, s rajtunk keresztül másokhoz.

trees-beautiful-120

Boldog az, olvassuk a nagyon ismert első zsoltárban, aki

az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal.
Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz." Zsoltárok 1:3

Milyen felüdítő kép ez így a kánikulában. Ilyen üdévé, mások számára is áldássá, oázissá tud tenni Téged Isten. Csak maradj a folyóvíz mellett, és gyökereiddel haladj egyre mélyebbre. Egyre intenzívebben kapaszkodj, keresd az éltető vizet. Terebélyesedj a mélyben, törj utat magadnak egy győztes, gyümölcsöző élet felé.

Gyökeret versz az igazságban, és megerősödsz benne rendíthetetlenül. Ézsaiás 54:14

Ha bátorított ez az írás, kérlek, ne engedd, hogy nyomtalanul elmúljon a hatása. Menj, és tegyél valamit ennek az érdekében még ma, ha lehet még most.

 

“Eleveníts meg igéddel!” bejegyzéshez egy hozzászólás

Szólj hozzá bátran!