Életképek

Egyedül ücsörögtem a kávézó egyik nyolc személyes asztalánál, és azon töprengtem, hogyan lehet igazán egymás terhét hordozni. Egyáltalán mit is jelent, sőt ki az az egymás, és milyen terhei vannak? Fénysebességgel cikáztak a fejemben a gondolatok, mikor megpillantottam Sárát. Sára a helyi gimnázium egyik végzős diákja, a következő hónapokban kerül sor az érettségi vizsgáira. Rendes, szorgalmas lány. A gyülekezeti és ifjúsági órákon is rendszeresen részt vesz.

Köszöntöttem, helyet foglalt, épp a teáját rendelte, mikor megérkezett Jancsi és Bogi.

Jancsi sikeres üzletember. Néhány éve indította el saját vállalkozását, és úgy tűnik egész jól megy neki. Gyönyörű kertes házban él szerető feleségével és huszonegy éves fiával, aki jelenleg egyetemen tanul. Szabadságát rendszerint saját nyaralójában tölti a hegyek között. Gyülekezetünk pénztárosa.

Bogi otthon tölti napjai túlnyomó részét, főállású anyaként neveli hat gyermekét. Szabadidejét, már ha adódik neki, varrással tölti, kitűnő kézügyességgel rendelkezik. Gyülekezetünk vezetőjének a felesége, rendszeresen úrvacsorázó tag.

Ők is leültek az asztalhoz, az események egyre gyorsabban követték egymást. Tea, kávé, rendelés, kiszolgálás és azon kaptam magam, hogy az asztal körüli üres székek, már nem üresek. Tehát időközben megérkezett Tamás, Márta, Anikó és Kati.

Tamás a helyi gyárban dolgozik, már túl van élete delén, nőtlen. Anyjával él egy apró kis lakásban.

Márta kedves idős hölgy, férje évtizedek óta az égi honban él. Egyedül nevelte fel két gyermekét. Jelenleg egyedül, szerényen él nyugdíjából.

Anikó irodalom tanárnő, két gyermeke van, férje még nem az Úré.

Kati negyvenöt éves, férjével egy panellakásban él. Remek állása van és rendkívül szolgálatkész.

Lassan kialakult a beszélgetés, az asztal körül ülők egyre nyitottabbak és élénkebbek lettek. Volt aki erélyesen, volt aki félénkebben nyilvánította ki véleményét, de mindenki megszólalt.

Először úgy gondoltam leírom a teljes beszélgetést, de időközben meggondoltam magam, hosszú lenne és nem tudnám olyan élethűen és szöveghűen előadni a történteket, így inkább saját tapasztalataim, észrevételeim és következtetéseim foglalom össze.

tips-for-healthy-coffee-934289934289

Egymás terhének hordozásáról volt szó, feltevődött a kérdés, hogy ki milyen nehézségekkel küszködik. Meglepődtem azon, hogy nagyon sok “súlyról”, melyet ezek az emberek vállaikon csendesen, egyedül hordoztak én mit sem tudtam, még csak nem is sejtettem.

Sára bizonytalanságával küzd, nem tudja hogyan tovább, nem látja még Isten terveit életére nézve. A sikeres vizsgák, az ösztöndíj elnyerése most a leghőbb vágya.

Jancsi, kinek látszólag tökéletes élete van egészségügyi problémákkal küszködik, ugyanakkor szomorúsággal tölti el fia életvitele, ki ehhez a világhoz ragaszkodik, minden nevelési próbálkozása ellenére. Nehéz neki megtartani az egyensúlyt a lelki tisztaság és az üzleti élet között.

Bogi sokszor vágyik csendre és nyugalomra. Előfordul, hogy tanácstalan a gyermekneveléssel kapcsolatosan, fél, hogy nem elég mindaz, amit tesz.

Tamásnak a mindennapi kenyér megszerzése is gondot jelent. Beteg édesanyjának gondozása is megnehezíti a dolgát, és ha mindez még nem volna elég a munkahelyén egyre több az elbocsájtottak száma, aggódik.

Márta gyenge, nehezen tudja elvégezni még a hétköznapi házimunkákat is. Nehezen törődik bele az idő múlásába.

Anikó próbálja fenntartani a boldog légkört a családban, nem mindig sikerül. Vágyik férje megtérésére, aggódik gyermekei jövőjéért, szeretné, ha Isten őket is magához vonná.

Kati még mindig nem tudta teljesen elfogadni, hogy nem lehet gyermeke. Kétségbeesetten keres valamit, amivel elfoglalhatja magát, elvonhatja a figyelmét a már zavaró csendről.

Különböző érzések serege, sírás, nevetés, aggódás, fájdalom, félelem, kétkedés és minden ami (nem) kell körbejárta az asztalnál ülőket. Jó volt egy kis időre letenni a keresztet és megosztani legalább szóban a terhet. A beszélgetést imádsággal zártuk a kávézóban ülők nem kis meglepetésére.Mindenki egy kicsit több, de mégis kevesebb teherrel lépett ki az ajtón. A teher eloszlott. Kati örömmel segít gyermekfelügyelettel Boginak. Sára és Tamás szívesen látogat el Mártához, hogy elvégezzék mindazt, amire az idős hölgy már nem képes. Márta imában hordoz mindannyiunkat. Jancsi anyagiakkal támogatja Tamást, míg Anikó segít felkészülni Sárának a vizsgákra. Tehát mindenki adott és kapott, mégis valahogy más volt minden, békesség volt bennünk és örvendtünk egymásnak.

Kedves olvasó nem tudhatom te milyen életkörülmények között töltöd mindennapjaidat, de gondolom te is küszködsz problémákkal, nehézségekkel. A kávézós történet során három dolgot tanultam meg, amit most szeretnék megosztani veled:

  • Bármilyen nagy is az a teher- mely nyomja a válladat, tudd, hogy Isten hatalmasabb, Ő a tenyerén hordoz téged a problémáiddal együtt. Lehet, hogy gyengének és erőtlennek érzed magad, úgy gondolod nem vagy képes ekkor teher elbírására, de ha Istenre tekintesz bármire képes vagy.
“Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében.” (2 Kor.12:9)
  • Azért vannak a testvéreid, hogy megoszd velük MINDEN terhedet. 
“És akár szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind; akár tisztességgel illettetik egy tag, vele együtt örülnek a tagok mind. Ti pedig a Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint.” (1 Kor. 12:26-27)
  • Légy nyitott és figyelj testvéreidre, hordozd terheiket, még akkor is, ha sajátodat is soknak találod, meglátod Isten segít.
“Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.” (Gal. 6:2)

Szólj hozzá bátran!