Elégedett élet

landscape-982184_960_720

Ma reggel abban a kiváltságban volt részem, hogy zúgó patak, magasra törő fenyvesek és pompás friss illat társaságában csendesedhettem el Isten előtt. Ebben az idillikus környezetben, egyik kedvenc igémet hozta ismét elém Atyám:

„Azután azt mondta mindenkinek: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét mindennap, és kövessen engem! Mert aki meg akarja tartani a maga életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem, az megtartja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, önnmagát azonban elpusztítja, vagy elveszti.” Lukács 9, 23-25

Valahányszor olvasom ezt az igét, olyan hatssal van rám, mint a leghatékonyabb tisztítószer, amely képes lemosni még a legmakacsabb folot, lerakódást is. Mert nem kell sok időnek eltelni ahhoz, hogy rámrakódjon egy csomó hamis vágy, elvárás, életet megtartani, virágoztatni akarás. Be akarok rendezkedni erre az életre, hogy minnél kényelmesebb, zökkenőmentesebb, tökéletesebb legyen. Már kezd fakulni bennem a hálaadás, mert nem jó az, ami van, hanem jobb és jobb kell. És minden „jó”-nál, tökéletesnél akad jobb és tökéletesebb, és elfelejtem azt, mit is jelent elveszteni az életem Krisztusért. Pedig ha visszagondolok, a legnagyobb boldogágot és beteljesedést mindig a Krisztus jelenlétében éltem meg, amikor átadtam Neki minden elképzelésem, vágyam és engedtem, hogy betöltsön önnmagával. És Ő soha nem hagyott cserben. Megváltoztatta szívemet, hálaadással töltötte be, hogy szívből tudjak örülni annak, ami körbevesz. És mindent megadott, amire vágytam, amire szükségem volt, még földi dolgokban is.
És akkor ez mit jelent? Nem szabad vágynom semmire, ami erre a földi életre vonatkozik? Nem szabad álmodozzam egy szép ruháról, nyaralásról, nagyobb lakásról, autóról? Dehogyisnem. Csak ne higgyjem azt, hogy akkor leszek boldog, ha ezek közül megkapom valamelyiket, mert nem ezek, hanem egyedül a Krisztusban elrejtett élet tesz boldoggá. Mert az ezek után való vágyakozás képes elpusztítani, elveszteni, főleg, ha valamelyik elképzelés nem úgy alakul, mint ahogyan szeretném.
A friss levegő és Krisztus beszéde kijózanító hatással voltak rám ma reggel, azt a megnyugvást is adva, hogy Neki gondja van rám, minden vágyamra, szükségemre. Hív a hálaadásra azért, amim van és meghallgatja kéréseimet is.
Hívlak ma téged is, kedves olvasóm, hogy csendesedj el Krisztus lábánál, lásd meg, mi az, ami igazán fontos és hálaadással tárd kéréseidet Isten elé.

Szólj hozzá bátran!