Elavult szemüveg

Egy rendkívül kalandvágyó lélek vagyok, akit már az egyetemi évei alatt féltettek a szerettei. Néhány napja, egy kisebb csapattal úgy döntöttünk, hogy kifeszítjük bátorságunk határvonalát. Ennek érdekében felkerestük a közelben található kalandparkot. Csapatunk tagjainak várakozása sokszínű volt: akadt olyan személy, aki már végigjárta ezt az utat, egyikünk csak a társaság kedvéért bólintott rá, én kicsit nosztalgiázva készítettem a lelkemet a nagy eseményre.

Képzelj magad elé egy 9 méter magas, 200 m2 összfelületű mászó pályát a fák lombjai között. Kalandosan hangzik? Mi a 6 különböző nehézségű útvonal közül a felnőtt haladó pályát választottuk. A mászás felső biztosítással történt. Az útvonal tetején rögzített karabineren futott át a hegymászó kötél, melynek egyik vége a mászóhoz, a másik a biztosító szerkezethez volt rögzítve. Tudnunk kell, hogy egy mászás addig tart, amíg a próbálkozónak sikerül felmásznia a kiválasztott csúcsra, illetve önként fel nem adja.

Lendületesen indultam az akadályok leküzdésére, de már a második próba olyannak bizonyult, amit én mindig is nagyon nehezen kezeltem. Lengő fa rudakon kellett átlépdelni, amik nem csak oldal irányba mozogtak, hanem lefele is süllyedtek, továbbá a párhuzamos rudak között 1-1 az előzőhöz merőleges elhelyezkedésű volt. Amikor az első ilyenhez elérkeztem, megtorpantam. Csak egy kérdés visszhangzott bennem: Most először a lábamat tegyem át, és akkor 9 méter magasan spárgában szétcsúszok, vagy a kezemet mozdítsam előre, amivel majdnem orra esve egyensúlyozhatok? Tudtam, hogy lépni kell, de hogyan? Aztán arra gondoltam, hogy ez az egész csak egy szemfényvesztés. Az érzelmeim veszélyről lihegnek, és a szervezetem is ennek megfelelően reagál, de valójában ez a legbiztonságosabb terep, hiszen ki vagyok biztosítva. Ebben a pillanatban egy ige is eszembe jutott:

„Mert nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot.” (Zsoltárok könyve 36. rész 9. vers)

Amióta az eszemet tudom, lenyűgöz a fény, a látás, ezért a Bibliában is „szemet szúrnak” az erre vonatkozó sorok. A fény önmagában láthatatlan, mégis minden más csak akkor válik láthatóvá, ha fény vetül rá. Így van ez mindennel az életünkben, csak Isten szemüvegén keresztül láthatunk jól. Minden tanítványnak meg kellett látnia ezt. Péter, a többre vágyó, tapasztalhatta is:

“Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk ment Jézus, a tengeren járva. És mikor látták a tanítványok, hogy ő a tengeren jár, megrémültek, mondván: Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltoztak. De Jézus azonnal szólt hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek! Péter pedig felelvén néki, mondta: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken. Ő pedig monda: Jöjj! és Péter kiszállván a hajóból, járt a vizeken, hogy Jézushoz menjen. De látva a nagy szelet, megrémült; és a mikor kezdett merülni, kiáltott, mondván: Uram, tarts meg engem! Jézus pedig azonnal kinyújtva kezét, megragadta őt, és monda néki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél? és a mikor beléptek a hajóba, elállt a szél.” (Máté evangéliuma 14. rész: 25-32. vers)

summer_sunglasses-wallpaper-1366x768

Bennem egy kérdés fogalmazódott meg: Milyen szemüvegen keresztül nézem az életemet? Rögtön felszínre kerültek hamis kapaszkodóim, amiket Isten szeretetből összetör, de én újra és újra megragasztom, össze foltozom, ahogy a filiszteusok tették Dágon szobrával.

Hadd tegyem fel Neked is ezt a kérdést, részleteire bontva:

  • Milyen szemüvegen keresztül nézed a gyülekezeti életed?
  • Milyen szemüvegen keresztül nézed a családi életed?
  • Milyen szemüvegen keresztül nézed a munkahelyi életed?
  • Milyen szemüvegen keresztül nézed az életed anyagi oldalát?
„Csendesedjél le az Úr előtt, és türelmesen várjad őt! …” (Zsoltárok könyve 37. rész 7. vers)

Nem kell egyből válaszolni, hagyd, hogy Isten fénye mutasson rá azokra a dolgokra, amiket eddig befedett a félhomály. Tudod, hogy minden nappal egyre közelebb van az a pillanat, amikor Isten közbe lép az érdekedben? Mert nem akarja hagyni, hogy elavult szemüvegeken keresztül nézelődve, csalóka érzések, bizonytalan kapaszkodók, hiábavaló célok között vergődjünk.

Szólj hozzá bátran!