El nem múló dísz

"Ugyanígy, ti, asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, hogy ha közülük egyesek nem engedelmeskednek az igének, feleségük magaviselete szavak nélkül is megnyerje őket, felfigyelve istenfélő és tiszta életetekre. Ne a külső dísz legyen a ti ékességetek, ne a hajfonogatás, arany ékszerek felrakása vagy különféle ruhák felöltése, hanem a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével: ez értékes Isten előtt. Egykor a szent asszonyok is, akik Istenben reménykedtek, így díszítették magukat: engedelmeskedtek férjüknek, ahogyan Sára engedelmeskedett Ábrahámnak, és urának nevezte őt. Az ő leányai lesztek, ha jót tesztek, és ha nem féltek semmiféle fenyegetéstől." 1. Péter 3:1-6

7-Braided-Wedding-Hairstyle-with-hair-jewelry-6

Természetemből adódóan olyan “megmondó ember” féle vagyok, aki mindig bátran kiáll(t) az igazság mellett (s nem csak amellett…). Már gyermek koromban is, mindig meg tudtam mondani, hogy mit hogy kell(et volna) csinálni, már akkor is szerettem felvilágosítani másokat, s ahogy nőttem, s az eszem is több lett, némileg változott a technikám kevésbé voltam nyers, több szeretettel mondtam, amit mondtam, de mindig mondtam.

Aztán férjhez mentem, s az elején nem igazán értettem, hogy miért van az, hogy ha igazat, jót mondok, csupa szeretetből, de tényleg, még akkor se mindig sül el jól a dolog. Azt pedig végképp nem tudtam feldolgozni, mások életét is látva, hogy ha a férj (s most hívők közötti házasságról írok) épp nem látott tisztán, nem az Istent, az igét követve döntött, s a feleség ezt szóvá tette, az miért volt baj, vagy miért nem működött? Hát ha az igazságról van szó, akkor azt mondani kell, hangoztatni – gondoltam, mondtam.

Aztán következett az, hogy ismét elém került a fenti igerész, s leesett a tantusz: “feleségük magaviselete szavak nélkül is megnyerje őket”. Szavak nélkül is? Hát úgy nehéz, ez volt az első gondolatom. Hisz jóval könnyebb az igét mondani, mint megélni, pláne úgy megélni, hogy az “megnyerő” legyen. Pedig ez lenne a feladat, s ha az ige erről ír, erre hív, akkor lehetetlen nem lehet.

Hogy hogyan lehet? Arra is választ kaptam a fentiekben. Először is elengedhetetlen az istenfélő tiszta élet, melynek ismertetőjegye a szelíd és csendes lélek. Ez a szelíd és csendes lélek pedig romolhatatlan, el nem múló dísz egy feleség (s minden nő) számára, Isten előtt kedves, értékes, gyönyörűséges.

Mikor erre így ráeszméltem, azon kezdtem gondolkodni, hogyan ültessem ezt el a hétköznapjaimba. Mármint oké, visszafogom magam, nem mondok meg mindent, csak ami “szükséges a hasznos építéshez”, szelíd és csendes lélekkel díszítem magam, de azért ezt is mondani könnyebb, mint élni nap, mint nap.

Elhatároztam tehát, hogy minden reggel mikor felkelek e két díszt akarom elsőként magamra ölteni. Kezdem a szelídséggel, ami, ahogy én megértettem, azt jelenti, hogy nem háborgok, nem leszek ingerült, durva, sem nyers vagy erőszakos, még akkor sem, ha az x-edik alkalommal is tönkreteszi a konyhai eszközeimet, akkor sem, ha ő épp fáradt és mogorva, akkor sem, ha már napok óta nem bókolt nekem, akkor sem, ha ő nem szelíd. Nem, én szelíd leszek, szelíden szeretek, szelíden mosogatok, főzök, s aznap mindent szelíden csinálok.

Azután felveszem a csendes lelket is, ami nem azt jelenti, hogy nem szólalok meg, s alapvető természetemet levetkőzve csendben ülök. A csendes nem jelent némaságot, ó nem, a csendes nyugalmat, békét jelent. Nyugalmat és békességet először bennem, a szívemben, majd körülöttem. Olyan nyugalmat és békességet, amelyet igazán csak Isten képes adni, ezért van szükségem arra, hogy e díszeket Ő tegye rám reggelente, arra, hogy Vele kezdjem a napomat istenfélelemben.

Hogy őszinte legyek elhatároztam ezt, igyekszem is így élni, de gyakran, túl gyakran fordul elő, hogy már napközben halvány, megkopott díszek vannak rajtam. Nem mindig sikerül nekem szelídnek és csendesnek lennem, de vigasztal és bátorít az a tudat, hogy kegyelemben élek. Mikor felháborodok, kiborulok, nyugtalanná és békétlenné válok, akkor van kihez fordulnom, kérhetek és mi több, kaphatok bocsánatot, tiszta lapot. S különös áldás, hogy ezt a tiszta lapot, nem csak Istentől, hanem a férjemtől is minden alkalommal megkapom. Így reggelente mindig örömmel öltöm fel a díszeimet, s napközben tudatosan jobban vigyázok rájuk, mint egyéb ékességeimre, aranyomra, ezüstömre, sminkemre … bármire mi rajtam van, s oly nagy figyelmet kap tőlem, ha a tükör elé állok. Miért? Mert a szelíd és csendes lélek értékes az Isten előtt, így ez értékes előttem is. Ámen!

Szólj hozzá bátran!