Egy kiszáradt kút?

Nemrég úgy éreztem, hogy túl sokat kell adnom magamból, az időmből, a szeretetemből, az energiámból – másoknak. Pár nappal ezelőtt egy négyszemközti beszélgetés során sóhajtottam fel magamban az elején: Uram, kérlek segíts, mert valamit adnom kell, lemerülök a lelkem mélyére, de úgy érzem, mintha üres kútba nyúlnék! A fejemet mintha szorította volna egy vas abroncs, és egész lényem egy kiáltás volt: Jézus, segíts! Nagyon nem mindegy, hogy most mit mondok.

Jézus így válaszolt neki: Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.” Jn 4,14

Az ünnep utolsó nagy napján felállt Jézus, és így kiáltott: Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek.” Jn 7,37-38

Isten az embert kapcsolatra teremtette. Azért formálta a föld porából, hogy az Ő dicsőségére legyen, hogy áldja és imádja a Szent Istent. Azért, hogy Vele kapcsolatban éljen, hogy hűvös alkonyatkor az emberrel társalogjon. A bűn mindezt elrontotta, és megszakította ezt az életadó, örömszerző kapcsolatot. És az ember ezt érzi. Érzi, hogy szüksége van valamire, ami örömet ad, ami békességet teremt, ami betölti hiányát. Szüksége van valakire, aki elfogadja, szereti feltétel nélkül, törődik vele. Sokan nem tudják, hogy igazából Istenre vágynak.

Isten a nőt is kapcsolatra teremtette. Legyen feleség, anya, szülei gyermeke, testvér, sógornő, barátnő, hamar fel tudunk sorolni egy jó néhányat. Hogyan tudjuk magunkat ennyi felé osztani? Hogyan lehetünk felüdítő forrás mások számára, akiktől nem panaszt, keserűséget, szeretetlenséget kapnak – attól függetlenül, hogy mit nyújtanak felénk?

Számomra a fenti Igék adtak választ. Nem lehetek felüdítő forrás, ha én nem vagyok nyitva Jézus Krisztus számára. Hiszen én is szomjazom, először nekem van szükségem arra a vízre, amit Ő tud adni. Vágyom arra, hogy buzgó víz forrása legyek, hogy ömöljön belőlem az élő víz folyama. Hogy túlcsorduljon.

Isten meghallgatta a sóhajomat annál a beszélgetésnél. Békességet adott, az Ő jelenlétének békességét. Tudjátok, azt a „bízzatok, én vagyok, ne féljetek” (Mk. 6,50) békességet. Éreztem, hogy Ő ott van, hogy nem a saját értelmemre van szükség, hanem Ő az, aki eszembe juttatja az igéket, annak igazságait, hogy azt tovább adhassam.

Neked milyen heted volt? Kiszáradt kút voltál vagy bővölködő forrás?

One thought on “Egy kiszáradt kút?”

Szólj hozzá bátran!