Edzésterv

Nem vagyok sportos, soha nem sportoltam igazán kitartóan semmit. Talán a futás jelenti az egyetlen élhető (és pénztárcakímélő) megoldást számomra az erőnlétre, a mozgáshiányból adódó betegségek megelőzésére, a testem karbantartására. Sokat segít abban, hogy legyen erőm, felkapni a gyermekeimet, tudjak könnyedén utánuk sprintelni, ha kell.  Abban is segít, sok más egyéb mellett, hogy derűs legyek, és a hangulatingadozásaimat is jobban kezeljem.

Ó, és persze, arra is jó, hogy ne tapadjanak rám olyan könnyen a fölösleges kilók. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez számomra nem is olyan fontos.

Az idei tél még a szinte mediterrán éghajlatú városkánkban is hosszú volt. És hideg. Nem bírtam kitartani a futásban. Vagy az erős mínuszok, vagy a sorozatos megbetegedések tartottak vissza. Az a mozgás, amit be tudtam iktatni helyette kevés volt, így tavasz közeledtével alig találtam nadrágot a szekrényemben, amit magamra tudtam rángatni a rám mászott fölösleges zsírréteg miatt.

Lassan, óvatosan, de megjött a tavasz, így boldogan vetettem bele magam újra a futásba. Csakhogy nem számoltam azzal, hogy azt a plusz 5-6 kilót is cipelnem kell futás közben magamon. Lihegve róttam a köröket a kedvenc futóhelyemen és eszembe jutott egy ige.

„Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát." Zsidók 12:1

Okos kis cuccok vannak tervezve, hogy a kulcsot, telefont könnyedén magunkkal tudjuk vinni futásra, belső zárt zsebek, telefontartó karpánt, ennek ellenére én nem szeretem, ha velem vannak. Elterelik a figyelmem, zavarnak. Ezeket könnyedén ledobom magamról, de a zsírszövettel más a helyzet. Sokkal nagyobb elszántság, kitartás kell, hogy megszabaduljak tőle.

Futnom kell vele együtt, nem tehetek másként. Emellett nemet kell mondanom az édességekre, a fölösleges kalóriákra, az esti lakomák többségére. Még ha kísértenek is. Csak így tud egyre könnyebb lenni a haladás a futásban, s a testem is.

 

Ha valakit mozgásra bátorítottam egyáltalán nem bánom, de elsősorban egy másik futásban szeretnélek motiválni.  Abban a futásban, amit az Istentől kapott életutunk illusztrálására használnak a Biblia szerzői.

A hit útján nem lehet csak sétálgatni, nézelődni. Lekuporodni az út szélére és mások fáradtságos munkáját bámulni. Ha ezt tesszük, egyre inkább elzsírosodik a lelkünk, tele leszünk ítélkezéssel vagy önsajnálattal. Megtalálnak a kísértések is, ránk rakódnak a bűnök, terhek. Lehet, hogy remekül tudunk másoknak tanácsokat osztogatni a pálya széléről, de mi magunk, ha nem futunk, alkalmatlanná válunk a küzdelemre.

Futni kell. Kiüríteni a szívünket minden fölöslegestől, amitől csak lehet. Szakítani azzal, amit az Ige megmutat, hátat fordítani a világnak, az embereknek való megfelelésnek, s amit nem tudunk egyszerűen ledobni magunkról, mint egy kulcscsomót, azzal állhatatosan megküzdeni. Ezek lehetnek rossz szokások, függőség, visszatérő kísértések, aggodalmak, gyengeségek, bármi, ami akadályoz abban, hogy kitartóan haladjunk Isten útján.

Ne mondd azt, hogy majd akkor szolgálok az Úrnak teljes erőbedobással, amikor tökéletes leszek, amikor nem lesznek kísértéseim, amikor teljes mértékben gyógyultnak fogom érezni magam a múltam sebeiből, amikor nem fogok aggódni… Hogyan tudnék szolgálni mások felé, amíg a saját életemben is vannak hiányosságok, problémák?

Indulj el tökéletlenségeid ellenére azon az úton, amire hív és indít az Úr. Ne vegye el a kedved a szellemi futástól, az hogy hol tartanak mások, és te hol tartasz. Vannak futók, akiket rossz látnom, mert kétszer annyit futnak, mint én, és még csak ki sem pirosodnak igazán. Arról nem is beszélve, hogy milyen alakjuk van.  De kár ezzel túl sokat foglalkozni, én itt tartok, és nem fogok leállni azért, mert mások mérföldekkel előttem járnak. Próbálom inkább motiválni magam a példájukkal.

Vannak makacs terhek, amelyektől útközben, futás közben fogsz tudni megszabadulni. Útközben erősödik meg az izomzatunk, szellemileg is. Ha edzett vagy, nem tudnak könnyen ide oda dobálni a különböző tanítások, irányzatok. Nem visel meg úgy egy negatív élethelyzet, egy nem várt kritika. De ehhez élni, mozogni, működni kell az Úrban. Nem csak vegetálni a templom padjaiban, s várni, hogy egyszer majd egy varázsütésre megváltozik minden.

Számomra ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy betervezem minden napra, hogy felveszem a „futócipőmet”, vagyis a Bibliámat, és keresek egy nyugodt helyet imádni Istent, tanulmányozni az Igét, megkérdezni, hogy mit szeretne kezdeni velem, figyelni rá, majd engedelmeskedni. Azt is jelenti, hogy egy gyülekezethez tartozok, ahol megkeresem a módját, hogy hűségesen szolgáljak az ajándékaimmal, épüljek és építsek.  S nem utolsó sorban azt is jelenti, hogy túllátok a gyülekezet falain, és kész vagyok Krisztus örömhírét hirdetni bárhol, bárkinek.

Röviden ez az edzési terv.

Sokszor nehezemre esik elindulni, futni. Kemény küzdelmeket vívok magammal, vagy a visszatartó körülményekkel, míg valahogy kilépek az ajtón. De futás közben már nagyon jó tud lenni s utána még jobb. A felszabaduló endorfinok kényeztetnek, és látom, hogy a testem hálás, megszolgálja, amit érte tettem nagyobb teherbírással, hatékonysággal. S ez csak a test.

 

„A mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt; és világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok: milyen reménységre hívott el minket, milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között, és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hívőkön.” Efézus 1: 17-19a

Szólj hozzá bátran!