Édesanya

     Gondosan elkészített, még gondosabban becsomagolt tízórai, mellé alma, mellé víz. És, ha kérném, bármi más is rögtön „megteremne” kezeiből szempillantás alatt teljes prioritást élvezve. Természetesen. Pedig már nem vagyok se iskolás, se kiskorú, még csak egyetemista sem. S bár ezeket annak idején annyira nem értékeltem, ma már igazi kényeztetésként élem meg, bárhányszor valamiből adódóan vagy éppen meglepetésszerűen előfordul, hogy pakol nekem vagy nekünk.

Mint gyermek, de már mégsem gyermek, most már látom azt, mennyire természetes volt, hogy tőle vártunk mindent. A figyelmet és a törődést leginkább.

Ma már közel 70 éves. Gondoskodó lelkülete cseppet sem apadt, de annál inkább látom azt, hogy annyi sok éven át magára nem gondolva, lankad az életereje, megfáradt, gyengélkedik. Abban is látom, hogy egyre inkább megfordul a dolog, gyengeségei között ő szomjazza jobban a figyelmet, a törődést.

 „A szív tudja az ő lelke keserűségét; és az ő örömében az idegen nem részes.”
Péld. 14:10

13112925_1701666396724783_2112363275747164320_o

Egy átlagos, rohanó, sietős hétköznapon, amikor röviden együtt voltunk, belém sajdult a gondolat, valaki törődik-e azzal, hogy vele mi van…? Hát persze, vágnám rá rögtön, de… úgy igazán? Mert úgy tűnik, az élet inkább rólunk, fiatalabbakról szól. Neki már nem pörgősek a napjai, bár valamennyire mégis azzá válnak, ha mi hozunk egy kis zsongást köré, még ha csak a mindenkori sietséggel, eseményeink, teendőink, rutinjaink maratonjával is.

Pedig egy édesanyával is történik sok minden egy életen keresztül, még ha gyermeki szemszögből ritkábban vesszük is ezt észre. Soha nem vettem észre, ha fáradt volt, nem vettem észre, ha valamiért nem érezte jól magát. De ma már látom.

Az az édesanya, aki mindig erős volt és nyugtatgatott gyermekként, ha valamitől féltem is, ma elmondta nekem azt, hogy fél…

A napokban lézeres szemműtétje lesz és jó ideje idegeskedik már meg szenved miatta.

Az Úr Lelke megértette velem, még mielőtt értetlenkedni, csodálkozni vagy ítélkezni kezdtem volna, hogy ugyan már… most csak egyszerűen nekem kell észrevenni, hogy mi van vele. Bár van ettől sok más súlyosabb műtét is, neki most ez van. És nekem most ebben kell ott lennem mellette. Öröm lesz örömöt látni arcán a szabadulás után, úgy testi, mint – remélem még idejében,  – lelki értelemben is. Mert a mi törődésünk messze kevés amellett, ahogyan Ő megelégít és ahogyan Ő törődik velünk.

„Az Úr megtámogat minden elesendőt, és felegyenesít minden meggörnyedtet. Mindenki szemei te reád vigyáznak, és te idejében megadod eledelüket. Megnyitod a te kezedet, és megelégítesz minden élőt ingyen.”
Zsoltárok 145:14-16

Szólj hozzá bátran!