Doboz, szőlő és világtalálkozó

Egy tönkrement puzzle-os doboz tetejét ragasztgattam nemrég. Nem dobhattam el, nem cserélhettem ki, mert rajta volt a minta. Látszott, hogy nem én vagyok az első, aki helyre akarja hozni. Mielőtt felújítottam volna, el kellett távolítanom a régi cellux maradványokat. Miközben ezt tettem, Isten tanított.

Mi, akik Isten gyermekei lettünk, olyanok vagyunk, mint ez a többszörösen ragasztgatott doboz. Én is, te is. Hordozzuk Krisztus képmását, a mintát. Ezért bármilyen állapotban is lennénk, értékesek vagyunk! Atyánk látja a teljes képet bennünk, s nem dob ki, de alakítgat. Eszembe jutott Jézus szőlőtős példázata is (János 15). Ahhoz, hogy valami jó születhessen, előbb el kell távolítani a régit. A régi miatt ugyanis az új sem fog megragadni, leválik. /Írás közben válik egyre világosabbá, hogy miért káros a (Lukács 5-ben leírt) régi vegyítése az újjal./ A gondolatmenet folytatódott. Emlékeztetett az Úr a világtalálkozó mottójára: „Valami új születik”. Megértettem: nem egy hétvége alatt! Születik… született… vagy növekedésnek indult. Bárcsak folytatódna, ami elkezdődött! Ezért imádkozom.

Kedves testvérem, engedjük, hogy a Szőlősgazda tovább nyesegesse a vadhajtásokat, eltávolítsa életünkből a haszontalan részeket, hogy egyre használhatóbbak legyünk, s még tisztábban ragyogjon át rajtunk Krisztus fénye!

Meleg Adina Márta

Szólj hozzá bátran!