Csapatmunka

“Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból.  Ha ezt mondaná a láb: “Mivel nem vagyok kéz, nem vagyok a test része”, vajon azért nem a test része-e?  És ha ezt mondaná a fül: “Mivel nem vagyok szem, nem vagyok a test része”, vajon azért nem a test része-e?  Ha a test csupa szem, hol lenne a hallás? Ha az egész test hallás, hol lenne a szaglás? Márpedig az Isten rendezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, ahogyan akarta. Ha pedig valamennyi egy tag volna, hol volna a test? Így bár sok a tag, mégis egy a test. Nem mondhatja a szem a kéznek: “Nincs rád szükségem”, vagy a fej a lábaknak: “Nincs rátok szükségem!” Ellenkezőleg: a test gyengébbnek látszó részei nagyon is szükségesek, és amelyeket a test tisztességtelen részeinek tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül, és amelyek ékesség nélkül valók, azok nagyobb megbecsülésben részesülnek: az ékeseknek azonban nincs erre szükségük. Isten szerkesztette így a testet egybe: az alacsonyabb rendűnek nagyobb tisztességet adva, hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok.  És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi.  Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai.” 1.Kor. 12:14-27.

A napokban részt vettem egy tehetséggondozásról szóló konferencián, ahol szóba került a csapatmunka fontossága. Hogy a kiemelkedő képességekkel rendelkező gyerekeknek, embereknek is mennyire kulcsfontosságú megtanulni csapatban dolgozni. Még ha ez nekik kezdetben sokkal nehezebb is.

8f8d56adbaaaf812a14d07fc69e6c191

Úgy gondolom nemcsak a kiemelkedő képességeknek, általában véve is nagy a kísértés, hogy magunkban érvényesüljünk. Valahogy ez az önző, bukott természetünkből adódó késztetésünk. „Én megcsinálom egyedül, gyorsabban megy, mint másokkal vacakolni. Vagy inkább sehogy, mint másokkal vesződni, alkalmazkodni, alárendelni esetleg magam egy csapatvezetőnek.”

Csapatban lenni, dolgozni, szolgálni, kicsit önmagunk feladásának tűnik. Főleg, ha nem látjuk azt, hogy ebben jóval nagyobb áldás rejlik, és sokkal több öröm. Önmagunkban könnyebben tévedünk. Magunkban lehet, gyorsan tudunk haladni, sprintelni, de nem biztos, hogy végigjárjuk az utat, lefutjuk a maratont.

Ha GYORSAN akarsz menni, menj egyedül!
Ha MESSZIRE akarsz jutni, menj együtt másokkal!
/Afrikai közmondás/

Jézus kereszthalála előtt imádkozott azért, hogy egységben, csapatban tudjuk képviselni őt a világban. „Atyám, tartsd meg őket a nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi.” János 17:11

Maga Isten is csapatban munkálkodik, a Szentháromság csapatában, tökéletes egységben, csodálatos különbözőségben.

Az a hosszú igerész, amivel kezdtem úgy érzem, nem szorul magyarázatra. Miközben a csapatmunkáról gondolkodtam rögtön ez ugrott be. Nem egy mai dolog a csapatmunka. Pál a Szent Szellemtől ihletve a legegyszerűbb embernek is érthetővé tette ezt a témát. Bármilyen ajándékaid képességeid, tapasztalataid vannak, fontos helyed van Krisztus testében. Keresd ezt, és éld meg. Ne kezdj önjelölt, magányos akciókba. Keress csapatot, gyülekezetet, imacsoportot, szolgáló csoportot, ahol építhetsz és épülhetsz. Imádkozz ezért, ha kilátástalan a helyzet. Dolgozz az egységen, szeress és bátoríts, számolj le a büszkeséggel, az élet nem rólad szól.  Lehet sokkal több. Nem vagy egyedül, nem kell egyedül légy. Építs hidakat, ne félj a különbözőségtől, hatalmas lehetőség rejlik ezekben. Isten Lelke eggyé tud tenni bármilyen színes társaságot.

4509991d5cc9e9b54a90e16ae07ab043Odavagyok a színes dolgokért. Gyönyörködtet a színek vibrálása, összjátéka.  Istent is gyönyörködteti, ha Krisztusban eggyé szőhet bennünket. Úgy gondolom, a te árnyalatod nagyon hiányozna. Add bele magad!

“Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor.” 133. Zsoltár

Szólj hozzá bátran!