Bizalommal várni

A Biblia első könyvében, a Teremtés könyvében szereplő nőkkel foglalkoztam mostanában és egy  érdekes dolgot figyeltem meg. Évának, Sárának, Rebekának és Ráhelnek  nagyjából ugyanaz volt a hibája: kezükbe akarták venni a sorsuk irányítását. Nem ismeretlenek ezek a történetek, de érdemes újra átolvasni és rájöhetünk a női lét nagy gyengeségére. Éva bölcs akart lenni, de a maga módján, nem Istent kérve és várva, hogy tanítsa őt. Sára úgy gondolta, hogy Isten ad nekik gyereket, de az lehetetlenség, hogy ő hordja ki és szülje meg, ezért a szolgáját odaadta férjének. Rebeka a kedvenc fiát akarta helyzetbe hozni azzal, hogy megszerzi az apai áldást, Ráhel meg szintén a gyerek miatt esett kétségbe, ő is odaadta a szolgáját a férjének, míg végül mégis lett saját gyereke… az egyiket elgyászolta, a másikat meg nem is látta, mert belehalt a szülésbe.

Miért olyan nehéz ez? Miért olyan nehéz nekünk várni? Sokszor estem én is ilyen csapdába, mikor volt egy gondolatom, az jónak tűnt, viszont nem alakultak a dolgok, „nem nyíltak az ajtók”, ahogy mostanában a keresztények fogalmaznak, és a férjem hallani sem akart az ötletemről.
Pár éve történt, hogy én minden áron emeletes ágyat akartam a gyerekeknek. Férjem kinyithatós ágyban gondolkodott. Annak is voltak előnyei, nyilván, de nekem jobban tetszett az én elképzelésem. Persze én nagyon elkeseredtem, és titokban elkezdtem terveket szőni, hogy mégis hogyan kellene kivitelezzem a dolgot. Aztán rájöttem, hogy ez nem helyes. Nem szabad én ügyeskedjek, átvegyem az irányítást a férjemtől (nem mintha ez olyan könnyű lenne:) ) , mert ha ő úgy látja, hogy nekünk még nincs szükségünk arra, akkor annak oka lehet. Elkezdtem imádkozni és felhagyni a  téma emlegetésével. Eltelt egy kis idő, nem is olyan sok és kaptunk egy emeletes ágyat. Csak úgy, mert valaki kinőtte. És láss csodát: a férjem összerakta és azóta azt használják a gyerekeink. Belátta, hogy hasznos, praktikus és nem is olyan veszélyes. Nagyon sokat mesélhetnék még, olyat is, amikor nem az én vágyam győzött, de olyankor beláttam, hogy tényleg nem volt olyan jó az, vagy volt annál jobb is.

Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig. (Jeremiás siralmai 3, 26) Jobb várni és az Úrra bízni a dolgot, mint bölcsesség és előrelátás nélkül „ügyeskedni”. Nem láthatjuk előre, minek mi a következménye. Éva és Sára tévedésének máig érezhető hatása van. Lehet azt gondolod, hogy te nem vagy olyan fontos szereplő az üdvtörténetben. Igazad lehet. De a családodban, ismerőseid között igenis nagyon fontos szereped van. Gyerekeid, unokáid, dédunokáid és még ki tudja kik részesülhetnek az áldásból, ha Istennek engeded át az irányítást. Ebben a felfordult világban, amikor mindenki meg akarja valósítani magát, mutassunk példát alázatból, tanítsuk meg lányainknak, hogy tiszteljék férjüket és féljék az Istent. És hiszem, akkor az áldás nem marad el!

Kérlek, kedves olvasóm, meséld el a te történetedet a hozzászólásban, milyen volt az, amikor hagytad, hogy Isten cselekedjen a maga idejében. S ha elbuktál, vagy épp bajban vagy, azt is leírhatod, mások is tanuljanak belőle…

Szólj hozzá bátran!