Bárcsak elismerne valaki!

Kifordult világunkban mintha nem férne bele a tévedés, a hiba. Lehet, hogy Te is, másokhoz hasonlóan a tökéletességet várod el önmagadtól, vagy másoktól. Ez elérhetetlen vágy! Isten a hűséget várja el abban, amit Neked adott. Ez elérhető! És, ha ez lebeg a szemed előtt, akkor motivált vagy abban, hogy munkádban, hitéletedben, jellemformálódásodban növekedj az Isten akarata szerint. Ugyanakkor Isten egy kiegyensúlyozott életstílust vár el, amiben a munka mellett van idő az otthonra, gyülekezetre is. Isten igéje figyelmeztet arra a csapdára, aminek reneszánszát éljük ma. Az Ő beszéde:

„Megment a helytelen úttól, és az álnokul beszélő embertől; azoktól, akik elhagyják az egyenes ösvényeket, és sötét utakon járnak. Örülnek, ha rosszat tehetnek, vigadnak a gonosz fonákságokon. Ösvényeik görbék, útjaik hamisak.” Példabeszédek 2:12-15

Ha őszintén magunkba tekintünk, lelkünkben is felismerjük Ahab kapitány szavait, aki megszállottan üldözi Moby Dicket, a nagy fehér bálnát.

„Mi az, miféle névtelen, kifürkészhetetlen, földöntúli lény, miféle csalfa, rejtett úr és parancsoló, miféle kegyetlen és irgalmatlan császár, aki arra késztet, hogy minden természetes szeretet és vágyakozás ellenére így rohanjak, nyomakodjam, furakodjam folyvást előre, aki vakmerően elvégezteti velem azt, amit a magam természetes szívében még merni sem merek?”

Mennyi mindent megteszünk azért, hogy jó benyomást keltsünk az emberekben! Úgy is mondhatnánk, hogy az elismerés megszállottjai vagyunk! Gondolj csak a munkahelyedre. Mennyire fontos, hogy mit gondol a főnököd? Vagy mennyire fontos, hogy hogyan látnak a kollégáid? Vannak, akik annyira szomjazzák az elismerést, hogy annak hiányába tényleg bele betegednek! Vannak, akik megszerzik a számukra befolyásos emberek elismerését. De mi történik néhány hónap után? Vajon néhány év távlatából is ugyanazt állítanák Rólad? Gyanítom, hogy nem. Többnyire, amiért küzdünk, amit nehezen szerzünk meg, csupán egy felülértékelt változékony tükör. Valójában nem az emberek mulandó véleményére van szükségünk, hanem az Isten véleményére, hiszen az örök. A hívő embernek szabadsága van ebben, hiszen nem vagyunk az emberek szolgái, szabadok vagyunk attól, hogy az elfogadás érdekében minden áron mások tetszését keressük.

„Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfeledkeznék a ti cselekedeteitekről és arról a szeretetről, amelyet az ő nevében tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és most is szolgáltok.” Zsidók 6:10

Nekünk az Isten tetszését kell keresni! Ez egyszerre szabadít fel, és helyez ránk egy sokkal szorosabb köteléket, mint amit az emberi elvárások tekernek a derekunk köré. Tehát, munkahelyünkön nem vagyunk az emberek szolgái, viszont Isten a kezünkbe helyezte a lehetőség kártyáját. Lehetőség, hogy a munkahelyeden az Ő tanúja legyél, hogy képességeidet, kitartással az Ő dicsőségére használd fel. Ne cseréld le az Isten elismerését az emberek elismeréséért, hiszen az csak egy felülértékelt változékony tükör. Figyelj és szeresd a körülötted levő embereket. Tudd, hogy nem a Te személyed, hanem a Jézus Krisztus jelenléte az életedben okoz feszültséget a környezetedben. Mert Jézus választás elé állítja az embereket.

Ne akarjunk minden áron, görcsösen megfelelni az embereknek, ellenben minden erőnkkel és képességünkkel keressük az Isten elismerését.

„De hála legyen Istennek, aki a Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket, és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt. Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között: ezeknek a halál illata halálra, azoknak az élet illata életre. De ki alkalmas erre?” 2 Korinthus 2: 14-16

 

“Bárcsak elismerne valaki!” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. ”Ne cseréld le az Isten elismerését az emberek elismeréséért, hiszen az csak egy felülértékelt változékony tükör. ”-Ez nagyon jo! Éppen a napokban elmélkedtem azon mennyire is azon voltam mindig ,hogy az emberek tetszése szerint cselekedjek,beszéljek vigyázzak minden mozdulatomra,olyannyira ,hogy már éppen kétszínüskődtem.Mikor erre ráébredtem nagy volt a felszabadulás öröme ,hogy Krisztusban önmagam lehetek nem kell félnem az emberek kritizálásától.Azon is elmélkedtem , hogy nagyon gyakran a másik reakciója az ami meghatározza a kijelentésed,helyes vagy helytelenségét.Mert ugye a vélemények külőnböznek s ha a másik más véleményen van az még nem azt jelenti feltétlenül , hogy helytelen ,csupán egy negativ reakcio teheti azzá.Ezért jo, hogy Istenhez viszonzuljunk s ne emberekhez

Szólj hozzá bátran!