Azt mondják, kutyából nem lesz szalonna …

Az utóbbi időben egyre gyakrabban mondogatok egy mondatot: ami fontos az életben, arról nem szabad lemaradni.

Ige ám, de nem olyan rég, vissza kellett mennem dolgozni (véget ért a Gyes-es időszak), és egyre inkább szembesülök azzal, hogy elképesztő kavarodás jellemezi az emberi értékrendet, gondolkodásmódot, életvitelt. Versenyszférában dolgozom, ahol szeretnek kiemelni embereket, és a teljesítmény, vagy szülői háttér függvényében megállapítani az ember értékét. Gondolkodtam azokon az embereken, akiket példaként állítanak elénk. Azt hiszem, az, hogy azok lettek, akik, az annak a titka/bizonyítéka, hogy bejártak egy fejlődési utat. De keresztény emberként talán nem meglepő, ha az foglalkoztat, hogy ebben a világban, amiben élünk, hogyan gyalogoljunk?

Ha, csak az életem szakmai oldalára gondolok, folyamatos fejlődést várnak el tőlem. Fejlődésünk célja, hogy önmagunkat fejlesszük, mert:
Lehetséges: könnyen elérhető a szükséges információ
Szükséges: tudás nélkül hatástalan leszek

Aki nem teszi ezt az:
Kimarad: egyszeri alkalom is elég ehhez, de bepótolható
Lemarad: folyamatos kimaradás eredményezi
Alulmarad: végül a hosszan tartó lemaradás bepótolhatatlanná válik

 

 

Nos, ez csak a szakmai tudás, elvárás, de nem csak ennyiből áll az élet …

Mit mond Isten a fejlődésről?

„...hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek.” Filippi 1:9

Mindannyian tudjuk, hogy ez a világ nem a szeretetre épül, de ebben kellene gyarapodni, nem a másik kritizálásában, kiközösítésében, akadályozásában, kibeszélésében, stb. Mert sokszor nem tudjuk, hogy hol a határ.

Gondoljunk csak az uránra. Régebb elérhetetlen volt, most már elő tudjuk állítani. Tehát, tudunk olyant gyártani, ami évszázadokon keresztül megmarad. Más szemszögből, tudunk úgy rombolni, hogy az hosszú távon maradandó legyen. Igaz ez az emberi kapcsolatainkra is.

Ha önfeledten nem bízhatod rá a másikra a gondolataidat, vágyaidat, érzéseidet, mert rögtön kihasználják, akkor beláthatjuk, hogy az egy élhetetlen kapcsolat. Érdemes ebből a szemszögből is átgondolni a kapcsolatinkat.

Lehet, azon gondolkodsz: miért fontos ez?

Mert Isten megkérdi: hogyan éled az életedet? Hol tudtad megvalósítani az én alapelveimet?

Isten Igéje szerint a fejlődés:

– Vállalt folyamat: én akarom, és kezdeményezem
– Tudatosan irányított folyamat: nem az ösztöneim szerint haladok előre
– Kontrollált folyamat: határaim az Isteni alapelvek

 

 

Magyarán, megállítom a rossz, burjánzó gondolatokat, cselekedeteket.

Úgy szeretnél fejlődni, hogy Isten szempontját veszed figyelembe?

Törekedjünk Isten által elismert és támogatott fejlődésre.

„ ... hogy megismerjem Őt, és az Ő feltámadásának erejét...” Filippi 3:10

Ez a titka újra és újra …mert az én erőm elfogy, de az, AKI képes volt legyőzni a halált, nekem is segít ebben a lehetetlennek tűnő feladatban.

Lombos Andrea

Szólj hozzá bátran!