“az Úrnak öröme a ti erősségetek”

Most egy olyan témáról szeretnék írni, ami nekem is a gyengém. Nem mondhatom, hogy ezt megharcoltam és győztem. Ezzel harcoltam az elmúlt néhány napban, ezért írom le, mert friss az élmény.

Nem vagyok egy életvidám egyéniség, világéletemben inkább melankolikus voltam, egy ideig még büszke is voltam rá. Most sem szégyellem, de azért vannak vele gondjaim. Tele van a Biblia olyan igékkel, amik arra biztatnak, hogy örüljünk. De nem csak biztatnak, hanem parancsolják! Nem csak néha, hanem mindig! És mindenért legyünk hálásak! S, ha hitelt adunk a 4 személyiségtípus felosztásának, akkor mondhatjuk, hogy a szangvinikusaknak bezzeg könnyű megélni a hívő élet ezen részét, de mit csináljanak a többiek?? Miért is várja el tőlünk Isten hogy örüljünk, ha nem tudunk? Ha nem látunk rá okot…

Az örömöt tanulni kell. És meg lehet tanulni. Annak idején a rajztanárom azt mondta, hogy bárki megtanulhat rajzolni, még az is, akinek nincs nagy tehetsége. Lehet, hogy egy kicsit nehezebben, több gyakorlással, de lehetséges. Ezt magamnak is mondom, mert én nem szeretek tanulni, gyakorolni. Szeretem azt, ami könnyen jön, nem kell érte izzadni… Meg kell lássuk, miért lehetünk hálásak, és a nehézségeket is úgy nézni, mint ami a javunkra van. (Mert akik  Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál… ismerős ige?) A hálaadás felszabadítja az örömünket.

Az Úrban való öröm nem függ a körülményektől. Mert Isten mindig ugyanaz, ugyanolyan és Benne, Neki, Érte mindig örülhetünk.

Mert „az Úrnak öröme a ti erősségetek”, vagy „az Úr előtt való öröm erőt ad nektek” (Nehémiás könyve 8. 10.) Sokszor csodálkozom, hogy miért is vagyok olyan erőtlen lelki, de fizikai értelemben is. Hát ezért. Mert az ad erőt, ha tudok örülni az Úrban. Az ad erőt a szolgálatomnak, ad erőt a szavaimnak és úgy általában a mindennapi élet adta küzdelmekhez.

A zsörtölődés és panaszkodás kárhozatos bűn. Mindig elcsodálkozom, mikor eszembe jut Izráel pusztai vándorlása, hogy mennyit bírtak panaszkodni. Soha semmi nem volt jó nekik. Igaz, pusztában járkáltak, nem volt egyszerű az út, de hát semmire nem volt gondjuk. Isten védte meg őket, Ő adott nekik enni meg inni. Ja, hogy nem akkor és úgy, ahogyan ők elképzelték… De nem voltak többé rabok! Nem-e így vagyunk mi is sokszor. Azt se tudjuk, mi a bajunk, mert mindig csak a rosszat látjuk. Hogy mi nincs, meg hogy mi kéne. De MOST! Izráel népe nem ment be a Kánaánba emiatt. Isten őrizzen és legyen türelmes hozzám és hozzánk, hogy meg tudjuk tanulni a leckét!

Istenünk adjon nekünk hálás, örömteli szívet, olyat, mint a „derék asszonynak” van, aki „nevetve néz a holnap elé” (Péld. 31. 25).

One thought on ““az Úrnak öröme a ti erősségetek””

  1. Ez nekem is nehez tema Isten mellett van egy jo tanitom a ferjem, neha talan meg idegesito is h o felig telinek latja a poharat es azt mondogatja h ne ragadjak le a kis dolgoknal hanem a nagy kepet lassam es ez segit, lehet h kicsik de nekem fontosak. Vagy ha nagy dolog tortenesetol felek akkor pedig h ez az elet es legalabb Isten josagat fogjuk megtapasztalni, Nem konnyu emlekeztetni magunkat arra h rosszabbul is tortenhetett volna pedig milyen igaz.

Szólj hozzá bátran!