Az Isten dicséretéből fakadó erő

 

“Dicsőség az Úrnak!”, “Hála Istennek!”, “Halleluja!”?! ? Hallottatok már ilyen felkiáltásokat? Mit is jelent ez valójában?

Ezek a felkiáltások sokszor akkor törnek elő belőlünk, amikor megtapasztaljuk, hogy Isten javunkra cselekszik, válaszolt egy kérésünkre, vagy csak jól érezzük magunkat a hívők közösségében. Éppen emiatt nem egyszer válik közhellyé, érvénytelenné, néha botránkoztatóvá is, mert megszokásból helytelenül mondja valaki egy-egy helyzetre. Az igazi Isten-dicséret tényleg az Úrra mutat, még akkor is, ha nekünk az a helyzet nem kedvező, de Isten hatalmát hirdeti. Ezért itt elsődleges a cselekvő dicséret, s csak utána a szavakkal való megvallás. De ha szívünkben ott a hála, az imádat, adjunk utat a szavaknak, az éneknek. Óriási erő fakad az ilyen dicséretből. Újra tanulgatnom kellett az utóbbi időben, hogy a biblia mellé oda tegyem az énekes füzetet, s énekkel is imádkozzam. Rászoktam ugyanis a “gépes dicséretre”, bekapcsoltam egy jó dicsőítő zenét, s ezzel helyettesítettem. Jó ez is, de sokkal nagyobb erő van abban a dalban, amit együtt énekelhetek hangosan a szerzővel, illetve kíséret nélkül, amit elénekelek (Isten előtt kedves a fals hangom is, ha az őszinte, s csak arra vagyok képes.) Itt jegyzem meg, hogy gyanús az olyan dicséretet vezető együttes, amelyik nem fakasztja dicséretre a közönséget is. Vagy velük van a baj, vagy a közönségnek nem dicséretet, hanem evangéliumot kellene énekelni. Ne szokjunk rá a hümmögő gyülekezeti dicséretekre, “mert úgyis van mikrofon, s az is, aki énekeljen bele…”) A reggeli énektől dalra fakadok akár napközben is visszatérve a dallamra. Felhangol, megvidámítja a szomorú tekintetet, s Isten hatalmára, fenségére fókuszál a saját problémáim, esetleges fájdalmam mellett. Ezután szívből és erővel fakad a felkiáltás, ha valakivel megoszthatom a dicséretem. Mikor volt legutóbb, amikor a te szívedből is hitelesen tört elő az ilyen magasztalás?

És akkor most következzen egy kis teszt a témában: Néhány felhívás jellegű állítás, aminek fényében megvizsgálhatjuk magunkat (“igaz”, “hamis” vagy “folyamatban” válaszokkal).

  1. Nagyon fontos számomra megállapítani legtöbb helyzetben, hogy Isten megdicsőül-e azzal, amit éppen megélek vagy teszek…
    "Akár esztek tehát, akár isztok, bármi mást cselekesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!" I.Kor. 1o:31
  2. Nem keresem a saját dicsőségem
    Én nem keresem a magam dicsőségét: van, aki keresi, és ő majd ítéletet mond...„Ha én dicsőíteném magamat, a dicsőségem semmi volna: az én Atyám az, aki megdicsőít engem, akiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek. János 8:5o,54
  3. A legőszintébb vágyam, amikor valakinek segítek, vagy bármit is szolgálatként végzek, hogy Istent lássák meg bennem
    "Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai: ha valaki prédikál, úgy mondja szavait, mint Isten igéit, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt az Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor az Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen." I. Péter 4:1o-11
  4. Amikor nehézségeken megyek keresztül, Istenhez fordulok, s nem ellene. Vele igyekszem megoldani gondjaim, bízva abban, hogy javamra munkálkodik és dicsőségére
    "Szeretteim! A szenvedés tüze miatt, amely megpróbáltatásul támadt közöttetek, ne háborogjatok úgy, mintha valami meglepő dolog érne titeket. Sőt, amennyire részesültök a Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is ujjongva örülhessetek." I. Péter 4:12-13
  5. Többször megtörténik, hogy csak Isten erejével tudok elérni dolgokat, illetve csak erejével tudok győzni a lehúzó erőkön…Egyébként tényleg nem menne.
    "Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak." II.Kor 4:7

 Isten dicsősége behatárolhatatlan, hirdeti a természet, Isten háza, az Ő igéje, s nem utolsó sorban Jézus Krisztus a legerőteljesebb kisugárzása.  Isten dicsősége nem más, mint az a mód, ahogyan megismerteti magát velünk, és Ő szeretné kijelenteni magát nekünk, de általunk is! Légy te magad a “dicsőség az Úrnak”, a “hála az Úrnak” vagy éppen a “halleluja”!  Ma is…

Szólj hozzá bátran!