Az igazi élet

„Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek.“ János evangéliuma 15:3

A lassan megszokottá váló új évre való tekintettel idén is választottam mottót, János evangéliumának az egész tizenötödik részét, mely összefoglalva így hangzik: maradjatok meg a szeretetben. 
A választás egy egészen hétköznapi helyzetből indult amúgy, egy ajándékboltban láttam még az ősszel egy pici tálcát, amelyen az állt, hogy stay in love. Nagyon tetszett, meg is akartam venni, de aztán visszaraktam a polcra, utána mégis a kosárba tettem, mégis, mégse, mégis, mégse, végül otthagytam, amit a mai napig bánok. Az üzenetet viszont viselem a szívemben, a kezemben, a szememben.

Van egy barátnőm, akinek már hosszú ideje nehézségei vannak, tőle hallottam a gondolatot, hogy majd, ha kicsit könnyebb lesz az élete, újból közeledni fog Istenhez. Csak előtte még rendbeteszi összekuszálódott dolgait. Egy másik barátnőm pedig azon töpreng, talán ideje lenne megkeresztelkedni így tizenöt évvel a megtérése után. De mivel még nem érez erre különösebb késztetést, megvárja, míg ez valamilyen formában megérkezik. Vagy itt vagyok én, a saját kimondott vagy kimondatlan elképzeléseimmel, hogy majd, ha egyszer igazán példaértékű lesz az életem, teszek valami nagy dolgot Istenért. Majd ha az Úr szól hozzám,  talán végre felismerem, mire is hívattam el az életben.

Kicsit olyan ez, mintha folyton váróteremben ülnénk, mintha arra várnánk egy életen át, hogy történjen valami, ami után végre elkezdődhet az igazi élet.

S most olvasom a szép új évem mottójául választott részben, hogy a szőlősgazda megtisztítja a szőlővesszőket, gyümölcstermés céljából. Olvasom azt is, hogy mi már tiszták vagyunk, az Ige által. Mint ahogy amikor Fülöp is azt kéri Jézustól, hogy mutassa meg nekik az Atyát, és az elég lesz – a válasz valahogy így hangzik: de hát Fülöp, ti már ismeritek az Atyát!

Úgy szeretem ezt az igerészt, máris annyi mindent tanultam belőle.

Például azt, hogy az igazi élet most van. Már elkezdődött. Amire várok, már itt van, már láttam, csak esetleg nem ismertem fel. Isten már réges-rég szól hozzám, de lehet, hogy nem hallom a hangját, vagy nem figyelek igazán oda. Már megtisztultam, a gyümölcsök már teremnek.

Végtelenül vigasztaló számomra a gondolat, hogy nem kell teljesítenem semmi különlegest, amúgy sem tudnám pontosan, mi is lenne az.

Elég tudnom: már régóta ott vagyok a szeretetben.

S elég tudnom: mint ahogy eddig is, továbbra is, csak meg kell maradnom benne.

Prodán Márta

Szólj hozzá bátran!