Az értékes életről avagy hogyan bánik veled az Úr?

Az elmúlt évben segítségemre volt szakmai, munkahelyi területen egy mentor, aki bár nem hívő, mégis nagyon lelkiismeretesen végezte dolgát, így sokat tanulhattam tőle és nagymértékben hozzájárult az előrehaladásomhoz: szigorú volt, de mégsem lebecsülő; keményen útbaigazított mindenféle követelményekkel, de nem hagyott ennyivel, hanem segítséget is nyújtott abban, hogy hogyan tudnék ezeknek megfelelni. Segédanyagoktól kezdve jó tanácsokig, mindennel ellátott, annak ellenére, hogy személyesen nem igazán ismert, nem tudta, hogy az energia- és időbefektetése meghozza-e a kívánt eredményt vagy sem, sőt még a kívánt eredmény elérése sem jelentett számára igazából saját érdeket. Csak tette a dolgát, önzetlenül. Ma lehetőségem adódott, hogy megköszönjem neki ezt, és hálás vagyok, hogy az Úr úgy igazította, úgy egyengette ösvényemet, hogy egy ilyen ember támogatásával dolgozhattam. Megköszöntem az Úrnak, hogy rajta keresztül így bánt velem.

14409390_1761410770750345_7924198446312706700_o

De én sem mindig azt a bánásmódot kapom, ami szívem szerint lenne. Nem mindig vagyok annyira célratörő sem, hogy még a kemény szavakért vagy akár kemény körülményekért is hálás legyek és jól fogadjam, mert fejlődni, növekedni akarok. Nem mindig tűröm békességgel, ha megbántanak, ha nem úgy kezelnek vagy ha nem úgy viszonyulnak hozzám ahogyan könnyen elfogadhatnám vagy ahogyan akár a szeretet törvénye is sugallaná. De az Úr sosem ejt hibát abban, ahogyan bánik velem, megenged bár dolgokat, de sosem céltalanul, sosem a jó kimunkálásának a reménysége és bizonyossága nélkül. S miközben hiányos az a szeretet vagy bánásmód, ami embertől jöhet, annál értékesebbé és annál érthetőbbé válik számomra az a szeretet, amivel Ő akar megajándékozni:

„A karmesternek: Dávid zsoltára. Uram, te megvizsgálsz, és ismersz engem. Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat. Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra. Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, URam. Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod. […]Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem. Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság: a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság.[...]” Zsoltárok 139

Nagy érték számomra ez a zsoltár. Ebből, és nem körülményeimből vagy más emberek viszonyulásából látom, mennyire értékes az Atya számára az Ő gyermekeinek élete. Miközben másra nézve csalódottság fogna el, az ige most is helyrebillent és megmutatja mitől értékes az élet, mitől értékes az életem. Nem attól, ahogyan más, hanem attól, ahogyan Ő szereti azt:  körülfogja, bármennyire összegyűrtnek vagy eltaposottnak is tűnne, messziről észreveszi, számon tartja, kezét nem veszi le róla, a legmélyebb ponton is utoléri, világosságban tartja.

„Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az ő Istene.” Zsoltárok 144:15

Szólj hozzá bátran!