Az alázat lépcsőfokai

 

Régóta ismerem, s nagyon sokszor énekeltem már az éneket, hogy „Alázz meg, ó Uram, mind mélyebben…”, mégis csak egy ideje kezdett tudatosulni bennem, hogy az alázatnak igenis vannak lépcsőfokai. Egy alázatos embernek is mindig van hová lejjebb mennie. Hiszen közülünk senki nem tette meg még azt az utat, amit Jézus, aki a legnagyobb dicsőségből jutott el a legnagyobb mélységbe.

Nem értek egyet azzal a gondolattal, hogy az igazán alázatos ember nincs tudatában annak, hogy ő alázatos. Hát már hogyne lenne! Az alázat és az értelem nem zárják ki egymást! Esetleg: nem akar tudomást venni róla, mert az alázatos ember mindig tudja, hogy aki ő és amije van, az mind Isten kegyelmének tulajdonítható; ha van érdeme benne, még az is kegyelem, mert kapott egy lehetőséget, hogy éljen vele. S még valami: az alázatos ember kész újra meg újra önvizsgálatot tartani, hogy a felfuvalkodásnak még a magvát is kiirtsa, ha netán elszórta volna szívében az ellenség.

De hogy állandóan van út lejjebb és lejjebb? Ezt azért nem könnyű „megemészteni”, megélni pedig még annyira sem. S mindez nagyban múlik az akaratomon. Jakab írja:

„Isten ellenáll a büszkének, de kegyelmet ad az alázatosnak.” Jakab 4:6 EFO

Tapasztalatom pedig – saját és mások életéből –, hogy önként is megtehetem a lépést, de megvárhatom azt is, míg Isten fog megalázni. Ő hozza, adja a lehetőségeket, főleg olyankor, ha a büszkeség már az ajtón kopogtat, vagy ha éppen valami nagy dolgot akar elvégezni az életemben (talán egy nagy sikert adni, vagy különös módon használni), a döntés viszont rajtam áll. És:

„aki a feddésekre/fenyítésre/intésre is nyakas/önfejű marad, az egyszer csak/hirtelen összetörik, gyógyíthatatlanul.” Péld. 29:1

Taníts, Uram meghajlani, mint szélben az aranykalász…

Az a gondolkozásmód és törekvés uralkodjon hát bennetek is, amely a Krisztus Jézusban volt, aki
öröktől fogva isteni természetű,
mégsem ragaszkodott ahhoz,
hogy Istennel egyenlő.
Önként mondott le minden dicsőségéről,
vállalta, hogy szolgává legyen,
és emberré lett.
Szolgai formában élve a földön,
még jobban megalázta magát,
engedelmes volt egészen a kereszthalálig!
Isten ezért mindenek fölé emelte,
s olyan nevet adott neki,
amely minden névnél hatalmasabb.
Térdet hajt minden teremtmény
Jézus nevére
Mennnyen, Földön és föld alatt,
s minden nyelv megvallja,
hogy Jézus Krisztus az Úr,
az Atya Isten dicsőségére!
Filippi 2:5-11 EFO

Meleg Adina

Szólj hozzá bátran!