Állj fel és menj tovább!

"Ne örülj bajomnak, ellenségem, elestem ugyan, de fölkelek, mert ha sötétségben ülök is, az ÚR az én világosságom." Mikeás 7:8

Túl sok időt töltöttem már padlón, vagy azon rágódva, hogy miért estem el megint, hogy az életem hátralévő részében megengedhessem magamnak ezt az időpocsékolást.

Gyakran bukok el, és gyakrabban vannak kudarcaim, mint szeretném. És mi az első reakcióm? „Hogy történhetett meg? Hogy mondhattam ilyet? Hogy lehetnek bennem ilyen érzések? Nem vagyok én jó semmire, nem tudok kitartani semmiben, mindenkinél rettenetesebb, gyengébb, kevesebb vagy? Hol vagyok én azoktól a szép szavaktól, amit Isten a szívembe ültetett? Hol vagyok attól, amit Ő elképzelt rólam? Van-e még értelme kínlódni magammal?”

Sokáig csak vergődtem, vívódtam ilyenkor. Napokat, heteket, hónapokat adtam az ellenségnek, hogy örvendezzen felettem. Áttörést az hozott, amikor megtanultam, hogy kikapcsoljam a fejemben ezeket a hangokat. Csak egy dologra figyelni: Fel kell állnom és tovább kell mennem. Harcolnom kell. Bár ingyen kaptam, Istennek sokba került a kegyelem, a sokadik esély újra meg újra. Ne vonakodjak élni ezzel. Ne büntessem magam. Semmi értelme, Valaki már átokká lett értem, Valaki elhordozta a büntetést.

Felállni és menni tovább. Olyan egyszerűen, ahogy járni tanuló, bukdácsoló gyerekek teszik. Nem agyalnak, nem keseregnek, nincs idejük fetrengeni, nem szegi legtöbbször kedvüket a baleset. Járni akarnak, menni, futni, növekedni. Legközelebb nem így esnek el, mást tanulnak meg a dologból. Végül egyre bátrabbak, gyorsabbak, s eljön az idő, amikor már nem kell lesnünk minden lépésüket.

Hajlamosak vagyunk túlbonyolítani az életet. A gyerekeknek még nincs az a katyvasz a fejükben, a lelkükben, ami minket padlón tart. Jó lenne úgy állni fel, mint ők, amikor csalódunk magunkban, amikor a körülmények nyomnak szét, vagy kísértéseknek adjuk meg magunkat.

Hatalmas dolog elindulni, jól startolni. Félretenni a kifogásokat, legyőzni a félelmeket, kétségeket s ráállni Isten útjára. Ami több ennél, kitartóan futni, ha megbotlunk felállni, ha elfáradtunk se adni fel. Ha lelassultunk, felvenni újra a tempót. Végig. Az Atya kitárt karjáig. Az örökkévaló végtelen nyugalomig.

Azt a hangot, ami a fejedben azt mondja, hogy „nem bírod, nem megy ez neked” átprogramozhatod valami mássá: „úgy érzed, nem bírod, de most kell kitartani, most kell belehúzni, és mindjárt túljutsz a holtponton, könnyebb lesz, jön egy lejtő, jön egy hűvös szellő, ami felüdít, új erőre kapsz.

Közel áll hozzám a bibliai párhuzam a hitélet és a futás között. Futással próbálom formában tartani magam. Jót tesz a testemnek, lelkemnek. Jó ideje csinálom rendszeresen, mégis legtöbbször olyan nehézkes. Könnyen mások teljesítményéhez viszonyítom magam, és ez általában nem bátorít.

Tanulom magamhoz mérni a sikereimet s lépcsőnek használni a kudarcokat. Lelki dolgokban is. Csak a tegnapi önmagamnál kell egy lépéssel jobban csinálni, hogy fejlődjek. Nem másoknál, akiknek más az útjuk, más a történetük, máshol tartanak.

Olyan jó belepillantani néha abba, hogy kivé válhatok Isten kegyelméből. Ilyenkor úgy szeretnék mindent egyszerre. Győzelmet, fejlődést minden területen. De nem így működik általában. Lépésről-lépésre növekszik Krisztus uralma bennem. Ha sokat akarok, egyszerre markolni csak elcsüggedek, lehuppanok elkeseredésemben. Ahogy Izráel népe sem tudta egy csapásra legyőzni az ellenségeit, (De csak apránként űzi el előled ezeket a népeket Istened, az Úr5.Móz. 7,22) nekem is állhatatosságra, szívós kitartásra van szükségem, hogy menjek előre a nekem kijelölt futópályán, s birtokba vegyem azt, amit Isten számomra elkészített itt, meg majd odaát.

Szeretem a futás utáni testemben szétáradó kellemes érzést. Hazasétálni, lezuhanyozni. Örülni, hogy végigcsináltam.  Milyen lesz majd, amikor igazából hazaérkezek?

"Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát.

Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült." Zsidók 12:1-2

 

One thought on “Állj fel és menj tovább!”

Szólj hozzá bátran!