Alkalmas idő (a kérdezésre)

Közös elmélkedésre hívlak most téged, kedves olvasóm.

"Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata." Efézus 5:15-17

Mikor igét olvasok szeretek kérdéseket feltenni, elsősorban magamnak, de tudásszomjból is. Érteni akarom az Igét, és megélni akarom azt. A kérdéseimet általában papírra vetem a válaszokkal együtt, néha csak címszavakban, néha oldalakat írva. Most is kérdezek ezen igevers kapcsán (de jó, ha az adott részből elolvasod az előtte levőket és utána következőket is), s bátran írj te is kérdéseket magadnak (vagy akár hozzászólásban folytatva a sort):

  1. Hogyan tudok vigyázni? Hogyan lehetek bölcs?
  2. Mire használom az “alkalmas időt”, kihasználom azt vagy csak használom? Hogyan használhatom ki jól a megélt pillanatokat?
  3. Életem mely területén vagyok meggondolatlan?
  4. Mi az Úr akarata az életemre nézve? Mi azon a területen, amelyen meggondolatlan vagyok?
  5. S mi az Úr akarata a mai napomra nézve?

  • Azt tapasztaltam eddigi életem során, hogy kaphatok jó tanácsokat másoktól, érdemes figyelnem azokra, akik már előttem járnak (hitben). Vannak az életemben olyan személyek, akik építő kritikájukkal, bátorításukkal, tanításukkal bölcsebbé tettek. Biztosan vannak körülötted is hasonló személyek, vedd most számba őket és adj hálát értük!
    S ami egyértelmű, legalábbis nekem, hogy igazi bölcsességet Istentől kaphatok. Bölcsé tesz az, ha figyelek parancsolataira, ha csak figyelek Rá, de úgy őszintén. S az általa adott bölcsesség az, amellyel képes vagyok megszűrni az emberek tanácsait. Hála ezért is.
  • Be kell vallanom, hogy nagyon sokszor csak használom az időt. Hirtelen csak arra döbbenek rá, hogy már megint eltelt egy óra, egy nap, egy hét, egy év. S persze, ha nagyban nézem a dolgokat, ha éveket nézek, hónapokat, akkor tudok felmutatni értelmes időtöltést, olyan alkalmakat, amikor valóban kihasználtam az alkalmas időt. De ha napokra, órákra vagy ami “még rosszabb” percekre bontom az időt, hát akkor rengeteget pazarlok. Sokszor érzem úgy, hogy egy napot sokkal jobban is eltölthettem volna, vagy jobban haladhattam volna a napi munkámmal, terveimmel, hogy csak úgy elrepült nélkülem az idő… vagy velem együtt, csak én épp semmit (hasznosat) se tettem.
    Saját életemre nézve, úgy gondolom, úgy tudom a legjobban kihasználni az időt, ha reggel felkelés után imádsággal kezdem a napomat. Erre már iskolás koromban rájöttem: amikor a reggeli készülődés utolsó momentuma volt az igeolvasás nálam, mindig késésben voltam, s az Igére is kevesebb idő jutott, ám, ha azzal kezdtem, valahogy sokkal nyugodtabban haladtam az egyébbel is, s nem éreztem azt, hogy semmire sem jut elég időm.
    Nekem még jót tesz az is, ha nagyvonalakban megtervezem a napomat (hetemet). Általában rugalmasan kezelem az ilyen terveket, de így irányadóként nekem nagyon jó.
    Aztán úgy tudom még jól kihasználni a rendelkezésemre álló időt, hogy megélem azt, élvezem. Nem azon bosszankodok, hogy már megint nem tudtam megtenni valamit, vagy már megint ezt vagy azt kell csinálnom, hanem, örülök annak, ami épp történik. Hálaadással gondolok minden pillanatra, lehetőségként tekintek rájuk. S a fent említett bölcsességgel igyekszem Isten dicsőségére megélni azokat. Úgy a szolgálatot, mint a házimunkát, vagy akár a pihenést.
  • Az a típusú ember vagyok, aki sokat gondolkodik, “állandóan járnak a fogaskerekeim”, ahogy mondani szokták. Ám szeretek spontán is lenni, sokszor döntök az érzéseimre hagyatkozva. S sokszor a vágyaimra hagyatkozva is. Ez utóbbi tud engem a meggondolatlanság küszöbére sodorni. Épp emiatt most azért (is)  imádkozom, hogy Istentől kapott vágyaim legyenek.

Válaszold meg te is magadnak a kérdéseket, ezeket vagy amiket neked juttatott eszedbe az Úr, s válaszolj arra is, hogy mi a terve Istennek veled, s mi a terve a mai napoddal. Értsd meg Őt, aztán pedig használd ki az alkalmas időt.

Szólj hozzá bátran!