Álarc nélkül

Még mindig élnek bennem azok a gondolatok, amiket Isten az elmúlt hétvégi női konferencián adott. Jó volt egy kicsit kiszakadni a mindennapi rutinból, kérni és kíváncsian várni, mit akar Isten üzenni személyesen nekem.

alarc-nelkul

Gondolom, sokak előtt ismerős a konferencia témája: álarc nélkül, vagy mondhatni más szóval: leplezetlenül. És akik legjobban teljesítették és élték ezt a mottót, azok maguk az előadók voltak. Nem mindennapi őszinteséggel beszéltek, és meséltek nekünk nehézségeikről, és arról, hogyan tapasztalták ezekben Isten hatalmas szabadító erejét. Volt közöttük olyan, aki súlyosan beteg gyermeket nevelt, vagy akit gyerekkorban prostituáltnak adtak el, és csak sok évre rá sikerült megszöknie, másik valaki arról tett bizonyságot, hogy miként állt helyre a házassága, miután megtudta, hogy férje hűtlenné vált hozzá. Különbözőek voltak a történetek, de egy valami közös volt bennük. Ezek a nők mindannyian tapasztalták Isten bensőséges közelségét, és erejét a próbák, nehézségek felett.

Ahogy ott ültem és hallgattam egyik csodálatos bizonyságtételt a másik után, egyre jobban és jobban elcsüggedtem. Igaz, nekem is vannak néha nehézségeim, de közel sem olyanok, mint ezeknek a nőknek. Hiszen van egy fantasztikus férjem, aki nagyon szeret, és akit én is minden embernél jobban szeretek, van két csodálatos, egészséges gyermekünk, vannak barátaink, igazi lelki testvéreink is, van jó munkahelyünk, van ahol lakjunk, nincsenek anyagi gondjaink. Valahogy, mintha az én életemből hiányozna ez a nagy nyomorúság, amiről szó van. Igaz, a gyermekkorom nem nevezhető éppen felhőtlennek, mert a szüleim elváltak, és  így volt elég sok lelki és néha anyagi hiányom is, de ezeket Isten mind-mind a javamra használta fel, és gyerekként nem is éltem meg őket olyan nagy teherként. De most, annyi mindennel elhalmozott a JóAtya, hogy sokszor ki sem látszom az áldásokból. És akkor ez vajon azt jelenti, hogy én nem tapasztalhatom Isten közelségét az életemben, mert nincsenek olyan nagy gondjaim? Vagy az én mindennapi apró nehézségeim nem is lehetnek terhek, ha mások az enyémeknél sokkal nagyobbakat viselnek? És ami a legjobban megijesztett: nem maradhat mindig minden ilyen tökéletes, biztos majd jön rám is egy nagy baj, hogy én is megtapasztaljam így Isten erejét.

Isten szeretetét élem meg abban, ahogyan ebben az időszakban megáldotta az életem, de azért bevallom, hogy néha szoktam panaszkodni. Mert, van, hogy elfáradok, vagy kimerülök, vagy éppen a dackort éli az egyik gyermekem, miközben a másik közel tízszer felkel egy éjszaka. És még ezek az apróságok is lehetnek néha terhesek. De boldog kis családom van, és talán azért is vagyok ilyen könnyen kísérthető azzal a gondolattal, hogy ez túl szép, hogy igaz legyen, biztos valami rossz fog bekövetkezni. Ezen a konferencián is előjöttek bennem ezek a gondolatok, és elkezdtem félni. Aztán Isten Ábrahám történetét hozta elém, és arra hívott, hogy ismét odaszánjam az életem Neki. Ábrahámtól elkérte Izsákot, de nem azért, hogy elvegye, hanem, hogy a hit gyermekeként adhassa őt vissza. És tőlem is azt kéri, hogy szeressem Őt annyira, hogy ne féljek a jövőtől.

„A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: a ki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.” 1. János 4, 18

Ha félek a jövőtől, nem tudom megélni a jelent. Hazugság az, hogy Isten nem azért adott, hogy elvegye, de az is hazugság, hogy Ő azzal akarja növelni a hitemet, hogy megfoszt az ajándékaitól. De igazság az, hogy az én Mennyei Édesapám abban lelte örömét, hogy szeretetét ajándékai által is kifejezze irántam. Az Ő lényének teljességéből adta első sorban önmagát, majd minden mást, és vágyik rá, hogy hittel örüljek, és bízzam rá a jövő ismeretlen fordulatait. Megértettem, hogy nem azért kéri el a félelmeimet, hogy most már általam felhatalmazva tönkretehesse az életem, hanem, hogy szabad életet élhessek. Még az ajándékaimtól is szabad életet.

A konferencia végén egy fehér álarcra lehetőségünk volt ráírni azt, amit oda szeretnénk tenni az Isten oltárára. Jó volt ezeket leírni, és Isten kezébe tenni. Félelem helyett szeretni az Istent, és bízni Benne!

Szólj hozzá bátran!