Akire hasonlítasz …

Napjaink ideologizált emberképe egészséges életmódot gyakorol, pozitív gondolkodása van, ha kell közérzet javító gyakorlatokat végez, jó emberi kapcsolatokkal rendelkezik, előre kitűzött tervek és célok szerint járja életútját.

Akárhogy nézem, Jézus nem hasonlít erre a fantomképre, legalább is az én Jézus képem nem ilyen. Milyen volt Ő, akire hasonlítani szeretnénk?

  1. Jézus olyan személy, akinek a közelében jó lenni.

Nem gondolnám, hogy az én közelemben mindig jó lenni, vagy mindenki úgy nyilatkozna, hogy a társaságomat szívesen keresné. Mi határozhatta ezt meg? Tudjuk, hogy Jézus fizikuma teljesen átlagos volt, kisugárzása többnyire disszonanciát keltett. Akkor miért? Úgy gondolom, a tetteivel nyerte meg az embereket.

“A tetteinknek, annak, ahogyan bánunk másokkal, jóval nagyobb a jelentősége, mint ahogy azt gondolnánk.” Philip Yancey

  1. Megmosta a tanítványok lábát, amíg a tanítványok azzal foglalkoztak, hogy ki a nagyobb közülük.

Mennyire gyarló tanítványok vagyunk, napjaink még mindig azzal telnek el, hogy pozíciók felett vitázunk, vagy harcolunk. Jézus nem félt attól, hogy lekerül a ranglétrán! Mennyire fejeződik ki a hited a mindennapokban anélkül, hogy szándékosan kitűnnél vele?

  1. Azért halt meg, hogy a megromlott kapcsolatot helyreállítsa. Hogy a valódi kapcsolat megszülethessen, ha kell önmagaddal és másokkal is.

Nekünk nem kell meghalni, csak a büszkeségünket, a féltett és nehezen kialakított, mások fejében megszületett képünket kell halálba küldenünk. Képesek vagyunk ezt a döntést meghozni, hogy Krisztushoz hasonlítsunk? A saját kereszténységed milyen hatással van a mindennapi környezetedre, kapcsolataidra?

Keresztelő János olyan szépen mondja: “Neki növekednie kell, nekem meg egyre kisebbé lennem.” Ez a keresztyén élet lényege. Akiben már él Krisztus, legyen egyre erőteljesebb, az én rossz természetem meg tűnjön el egyre jobban.

Erre mondja Pál apostol: miközben a mi külső emberünk megromlik, a belső emberünk napról-napra megújul. A külső emberünk mindannyiunknak megromlik: hullik a hajunk, alig van ép fogunk stb. Itt fáj, ott fáj. A külső ember megromlik. De ha száz évig él valaki, és van belső embere, él benne Krisztus, akkor is napról-napra megújul. Még valami újat megért Isten igéjéből. Még valamiben tud megtisztulni, fejlődni és növekedni, és még valakinek tud hasznára lenni. A tanítványok nem tökéletesek, de mindegyiknek van feladata.

"Kérlek, tehát titeket, éljetek méltóan ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok." Efézus 4:1

“Naponta millió
Példaadás válik le rólunk,
Akár fényesedünk,
Akár besározódunk.
Szemek, fénylő szemek
Tükörtermében járva
Kép lesz, s vonz, vagy taszít
Életünk fénye, árnya.”
Füle Lajos

Lombos Andrea

Szólj hozzá bátran!