Adj igazat Istennek! (minden nap)

Lassíts le. Próbáld meg kizárni mindazt, ami körülötted van, ami ott zsong a gondolataid között és szánj néhány percet erre a képre. Nézd meg jól … keresd a részleteket.

lep

Alaposan megnézted?

Mi fogalmazódott meg Benned?

Nekem eszembe juttatta azokat a reggeleket, amikor még nagyon álmosan főzöm a kávémat, kinézek az ablakon és látom, ahogy néhányan már teniszeznek a tömbházunk alatt elhelyezkedő teniszpályán. És tudod mit tartok furcsának? Vannak napok, amikor Salamon szavait visszhangozza a szívem:

„Mi haszna van az embernek minden fáradozásából, ha fáradozik a nap alatt? Nemzedékek jönnek, nemzedékek mennek, de a föld örökké megmarad. Fölkel a nap, és lemegy a nap, siet vissza arra a helyre, ahol majd újból fölkel.” Prédikátorok 1: 3-5

Emlékszünk rá, hogy még sok más természeti képpel szemlélteti Salamon ezt a néha-néha felbukkanó érzést. Próbáljunk meg filmszerűen magunk elé vetíteni egy-egy reggelt a gyerekkorból, tini korból, egyetemista évekből … és így tovább a mostani reggelekig. Miért születhetnek ilyen érzések bennünk, függetlenül attól, hogy hány évesek vagyunk? Változnak az életciklusaink, és közben mi magunk is változunk … és mégis …

Mintha időnként értelmetlennek éreznénk az életünket, vagy azt, amibe sok-sok energiát bele fektetünk. Valóban értelmetlen? Vagy valami más húzódik a háttérben?

Az Apostolok Cselekedeteiben olvashatunk egy történetet, ami megvilágíthat egy lehetséges okot.

„Azokban a napokban a Jézust követő zsidó tanítványok száma egyre növekedett. A görögül beszélő tanítványok azonban panaszkodtak a héberül beszélőkre, mert a görögül beszélő özvegyasszonyokat nem osztották be a mindennapi szolgálatokra. Ekkor a tizenkét apostol összehívta az egész gyülekezetet, és azt mondta: „Nem helyes, hogy Isten üzenetének szolgálatát elhanyagoljuk, és ehelyett mi szolgálunk fel az asztaloknál. Ezért válasszatok ki magatok közül hét embert, akikről a többieknek jó véleménye van, és akik telve vannak Szent Szellemmel és bölcsességgel. Rájuk fogjuk bízni ezt a munkát. Mi pedig arra fordítjuk minden időnket, hogy imádkozzunk, és Isten üzenetét tanítsuk és hirdessük.” Ez a javaslat az egész csoportnak tetszett. Ekkor kiválasztották Istvánt, aki telve volt hittel és Szent Szellemmel, és Fülöpöt, Prokhoroszt, Nikánórt, Timónt, Parmenászt és Nikoláoszt (aki Antiókhiából jött, és felvette a zsidó vallást), és az apostolok elé állították őket. Az apostolok pedig rájuk tették a kezüket, és imádkoztak értük. Isten üzenete pedig egyre több és több embert ért el. Nagyon megnövekedett a Jézust követő tanítványok száma Jeruzsálemben. Sőt a papok közül is sokan elfogadták a hitet.” (Apcsel. 6:1-7)

Ebben a részben láthatjuk, hogy hamar felütötte a fejét az elégedetlenség egy figyelmen kívül hagyott kisebbség, a görög zsidók, más szóval a hellenisták között. A zsidóság ezen ága számos görög szokást megtartott, és héber helyett inkább görögül beszéltek. A tanítványok rendkívüli bölcsességgel kezelték ezt a helyzetet, hiszen feladatot adtak azoknak a személyeknek, akik elégedetlenek voltak.

Amikor a szívedben el kezd megszületni az elégedetlenség azzal az élethelyzettel kapcsolatban, amiben vagy, akkor azzal tudod helyesen kezelni ezt az állapotot, ha megkeresed azt a feladatot, amit Isten akar adni Neked ezen a körülményeiden keresztül.

„Születni kell minden nappal újra” mondja Koncz Zsuzsa.

Én úgy fogalmaznék, hogy nekünk, akik Krisztusban vagyunk, kell legyen erőnk ahhoz, hogy minden nap elölről kezdjük az életet.

Kíváncsi vagy arra, hogy mit akar Isten adni a mai napon keresztül?

Győzd le az elégedetlenséget, és fedezd fel a mai nap kincsét, mert nem lehet kétszer ugyanabba a vízbe bele lépni.

Szólj hozzá bátran!