A te hangod

14466432_1481670121849486_884505159_o

A múlt szombaton részt vettem az Értékes nő c. női konferencián. Sok minden elhangzott, én most egy dolgot emelnék ki: Istennek minden elhívottja számára egyedi terve van. Ha az Úr Jézus tanítványává lettél, akkor biztosan, hogy van a te életedre is egy csodás terve. De mi lehet ez a csodás terv? Egyáltalán honnan tudhatom meg, hogy mire hívott el Isten? Jézus Krisztus minden követőjét elhívta arra, hogy tanúja legyen az Ő személyének. Vagyis képviselje Őt ebben a világban, azoknak az embereknek az életében, akikekkel kapcsolatba kerül.

„Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.” Ap Csel 1,8

Ezzel összefonódva mindig adatik egy szolgálati terület, ami „ránk van szabva”, illetve amire ajándékot kapunk. Ennek megtalálásában pedig elengedhetetlen az Isten gyülekezetének életében való aktív részvétel. Ha csak “néző” akarsz lenni a gyülekezetedben, akkor biztosan nem találod meg azt a területet, ahol Isten használni akar.

Ott voltam ezen a konferencián, és ezek a gondolatok foglalkoztattak. Lehetőségem volt újra átgondolni, hogy mire is kaptam elhívást az Úrtól. Jó volt visszagondolni arra az igére, amivel indított Isten a gyermekekkel való foglalkozás útján:

„Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.” Jn 15,16

Még tiniként kaptam ezt az igét, amikor meghívtak egy táborozási hétre segíteni a gyerekek körül. Csodálatos megerősítés volt számomra, a tanítók és a családom bátorításán túl. Akkor annyira bizonyos voltam benne, hogy „ez az én hangom”, hogy már abban is biztos voltam, ha nem megyek férjhez, akkor egy segélyszervezetnél vagy árvák otthonában fogok gyermekekkel foglalkozni, köztük lakni.

Isten megajándékozott családdal, gyerekekkel, és az elhívásom azóta is csak erősödött. A szombati konferencia utáni vasárnapon pont én kerültem sorra, hogy tanítsak a vasárnapi iskolában. Amikor a gyermekeimnek ezt elmondtam reggel, örömujjongásban törtek ki. Én pedig alázattal adtam hálát Istennek, hogy a gyermekeim „nem untak meg”, azaz amellett, hogy szeretik a többi tanítót, Isten még feléjük is tud használni a vasárnapi iskolai alkalmakon.

Mindezzel együtt eszembe jutott a sok mulasztás is, amit ezen a területen elkövettem. Felkészületlenség, türelmetlenség, hanyagság… Amikor készülök az alkalmakra, sokszor eszembe jut az ige:

„Átkozott, aki az Úr dolgát hanyagul végzi...” Jer 48,10a

Hálás vagyok a bocsánatért, amit kaptam mindezekre.

Hálás vagyok, hogy Isten megújította, megerősítette elhívását felém, és ezáltal még a mindennapjaim is új frissességet nyertek.

Téged mire hívott el Isten? Hűséges vagy-e ezen a területen? Gyümölcsözteted-e azokat az ajándékokat, amelyeket Istentől kaptál? Szükséged van-e megújulásra a szolgálatban?

Szólj hozzá bátran!