A sötétség órái

Néhányszor életem során előfordult, hogy éjjel egy kellemetlen gondolatra ébredtem. Vagy egy rossz álom, vagy csak egy gyötrő gondolat. Ilyenkor azt tapasztaltam, hogy sötétben sokkal nehezebb racionálisan gondolkodni, vagy hinni. nightEgy-két kellemetlen gondolat óriási aggodalommal tud eltölteni, ami ellehetetleníti a pihenést, és csak még jobban felbosszant a tudat, hogy aludni kéne, és nem megy, holnap milyen fáradt leszek. Aztán jön a gyakorlati megoldás, az imádság, meg a kívülről megtanult igeversek ismétlése, azokba való kapaszkodás.
Egyik ilyen éjszakai tapasztalat után reggel megdöbbenve eszméltem rá, hogy éjjel valóban a kísértővel volt dolgom. Egy rossz gondolatra ébredtem a sötétben, és hiába próbáltam az összes igaz és használható érvet felsorakoztatni a hazugság megcáfolása érdekében, nem sikerült megnyugtatni a szívemet. Még az imádság és az igeversek felmondása után is egy ideig nem tudtam elaludni az „érzelmi kimerültség” miatt. Életemnek egy olyan területét támadta meg a kísértő kétségeket támasztva bennem, amelyre egyáltalán semmi alapom nem volt. Reggel elmeséltem a férjemnek, és jó volt hálát adni, hogy az Úr átvezetett a sötét éjszakán.
Mindezt átélve foglalkoztatott a gondolat, hogy milyen is lehetett Jézusnak a Gecsemáné kertben a gonosz hadával szembenézni. Milyen lehetett az a szomorkodás és gyötrődés a sötétben, a gondolat, hogy mekkora szenvedésen kell neki átmenni az Édesatyjától elválasztva… Mennyire nem érezték át a tanítványai a helyzet súlyosságát, az imatámogatás fontosságát. Elaludtak.

“Maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, azután szomorkodni és gyötrődni kezdett.” (Mt 26,37)
„Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen.” (Mt 26,41)

Egy néhány kérdés fogalmazódott meg bennem, és most arra kérlek, gondold velem együtt végig őket:
Mit teszek, amikor bajban vagyok? Mennyi idő telik el addig, míg rájövök, hogy márpedig egyedüli megoldás az imádság és az Isten szavába való kapaszkodás?
Voltak-e már szomorkodó és gyötrődő időszakok az életemben? Ha nem, akkor vajon számíthatok-e rá, mielőtt megérkezem a mennyei hazába?
Vajon én is alszom imádság helyett, míg mások körülöttem gyötrődnek?
Mit jelent, hogy a lélek kész, de a test erőtlen?
Milyen lesz majd az én „halálom órája”?

Menyire hálásnak kell lennem, hogy azt a sötétséget, amivel Jézusnak kellett szembenézni, nem kell soha megismernem! Örülnöm és örvendeznem kell a mai napon, hogy amikor a halállal kell találkoznom, nem leszek magamra hagyva. Ahogy az egyik számomra nagyon kedves ének mondja:
„Nem egyedül fogok átmenni,
Megváltóm kész engem vezetni.
A halál völgyéből az Örök életre,
Ő fog a Jordánon átvinni.”

Szólj hozzá bátran!