A rendeltetésünkről röviden… 

A házi csoportunkban most a SZABADSÁGGAL foglalkozunk.
Szabadság Krisztusban…
  • az elutasítástól
  • a haragtól
  • a passzivitásból stb.
…nos, a témám a múlt héten a félelem volt.
Ma reggel nagyon jól ébredtem, mert jól is aludtam (nem mászkált egyik gyerekem sem éjszaka, és nem is hívott – félelem miatt), és miután nagyon megköszöntem az Úrnak a szuper pihenést, egy ige jelentkezett a szívemben:
...aki há­lá­val ál­do­zik, az di­cső­ít en­gem, és aki fi­gyel az útra, an­nak mu­ta­tom meg Is­ten sza­ba­dí­tá­sát. Zsolt 50,2
Áá, szóval az dicsőíti Istent, aki hálás! És Isten dicsőítésére lettünk teremtve!
Szóval aki hálás szívvel él, az betölti a rendeltetését ezen a földön!
…és az igevers másik fele:
aki hálás, az szabadul!
Szabadul a
  • az elutasításból
  • a haragból
  • a passzivitásból
  • a félelemből…
Azért tol ránk a Gonosz bántást, bosszantást, félelmeket, stb. mert tudja, hogy megkötözött szívvel milyen nehéz hálát adni!
Ilyen egyszerűen távolít el a rendeltetésünk vágányáról!
Ezért nem hagyja Isten ezt annyiban…
Halld, né­pem, hadd szól­jak! Iz­rá­el, hadd te­gyek bi­zony­sá­got el­le­ned! Is­ten va­gyok én, a te Is­te­ned.
Nem fedd­lek meg vé­re­s­ál­do­za­ta­i­dért, sem szün­te­len előt­tem lévő égő­ál­do­za­ta­i­dért.
De nem fo­gad­ha­tok el bi­kát a te há­zad­ból vagy ba­ko­kat a te ak­la­id­ból,mert enyém az erdő min­den vad­ja, az ezer­nyi hegy min­den ál­la­ta.
Is­me­rem a he­gyek min­den szár­nya­sát, és min­den az enyém, ami mo­zog a föl­dön.
Ha meg­éhez­ném, nem mon­da­nám meg ne­ked, mert enyém e vi­lág és ami azt be­töl­ti.
Va­jon a bi­kák hú­sát eszem-e, és a ba­kok vé­rét iszom-e?
Há­lá­val ál­doz­zál Is­ten­nek, és tel­je­sítsd a Fel­sé­ges­nek tett fo­ga­dal­ma­i­dat! Hívj se­gít­sé­gül en­gem a nyo­mo­rú­ság ide­jén: én meg­sza­ba­dí­ta­lak, és te di­cső­í­tesz en­gem.  Zsolt 50, 7-13
Nem kell messzire tévelyedni, elég a napi rutin, hogy a szívünkbe más dolgok férkőzzenek, és az Isten-tiszteletünk bemocskolódjon, ezért hangsúlyozza:
Ért­sé­tek meg ezt ti, akik meg­fe­led­kez­tek Is­ten­ről, hogy el ne ra­gad­ja­lak ment­he­tet­le­nül.
Aki há­lá­val ál­do­zik, az di­cső­ít en­gem, és aki fi­gyel az útra, an­nak mu­ta­tom meg Is­ten sza­ba­dí­tá­sát. Zsolt 50,22-23
Thökölyi Réka

Szólj hozzá bátran!