A Prédikátor könyve – 1

Isten, az irántam való gondoskodását, leginkább az Igén keresztül tudja kifejezni. Ez gondolom azért van, mert nő létemre, többnyire a tudatomban élek, nem az érzelmeimben. Nem várom a férjemtől, hogy kitalálja a vágyaimat, sőt, virágot sem várok tőle. Abból érzem, hogy szeret, ha a gondolataim iránt érdeklődik. Keresem az összefüggéseket. Amikor azon kapom magam, hogy magányos vagyok, és meggyőződésem, hogy az egész világ összeesküdött ellenem, na akkor tudom, hogy éppen hol járok a ciklusomban… A klasszikus női dolgok mennek nekem nehezebben. Ha rajtam állna, nem lenne karácsony, mert bonyolítja az életet. Szerintem kitaláljátok, eddig hányszor sütöttem mézeskalácsot a gyerekeimmel. Igen, “majd jövőre”. Az otthon melege belőlem nem fakad, hanem belátom, hogy mindenkinek úgy jó, ha ezen munkálkodom.

Tehát, Isten hozzám az Igén keresztül jut el, leginkább. Amikor elolvasok a Bibliából egy könyvet, vagy levelet, és elvezet valami újra, továbblendít, megváltoztat, sírni tudok az örömtől! Micsoda személyes gondoskodás! A Menny Ura azzal tölti az idejét, hogy felém utat találjon, hogy rám hasson! Azt, hogy Ő változtatni akar, mindig különös gyengédségnek élem meg. Olyan, mint egy meleg takaró, amiben teljes biztonságban vagyok. Nem azért akar megváltoztatni, hogy hasznosabb szolgája legyek, hanem mert ennyire fontos vagyok neki.

Kíváncsi voltam, a Prédikátor könyvéből mi fog kikerekedni. Minden értelmetlen, haszontalan, és végül féljük az Istent… Nehéz hova tenni, de lássuk.

Elolvasva a könyvet azt láttam, hogy a Prédikátor arra határozta el magát, hogy megtalálja, minek van értelme. Erre volt mind ideje, mind lehetősége, hiszen Izrael királya volt, és ha ő ezzel akart foglalkozni, nos, akkor ezzel foglalkozott. Nem mellesleg, amikor bármit kérhetett az Úrtól, ő bölcsességet kért, így a világ legbölcsebb embere lett. Sőt, még az alap hívő beidegződésnek is ellenállt, mert ugye, egy jó hívő ott segít, ahol tud. Ehhez képest a Prédikátor, amikor bajt, szenvedést, igazságtalanságot látott, nem avatkozott közbe, hanem kivárta a végét, hogy meglássa, van-e valaminek értelme. Erre szokták mondani, hogy “kérem, ne csinálják utánam”. Nem is kell, mert ő világosan leírja, mire jutott, így mi lehetünk egyszerű hívők, és továbbra is segíthetjük az embert, ahol érjük.

Ezek a Prédikátor megfigyelései:

Minden értelmetlen, mert ismétlődik. Azt hiszed, te vagy az első, aki ezen keresztül megy? Dehogy! Minden volt már, és minden lesz újra. Értelmetlen.

Semmire nem fognak emlékezni. Értelmetlen.

Nagyobb tudásra vágysz? Megmondom, mi jár vele: nagyobb fájdalom. Értelmetlen.

Az élvezeteknek nincs értelme, nem vezetnek sehova. (Márpedig, ha valaki hitelesen tud nyilatkozni az élvezetek kipróbálásáról, az Salamon.) A teljesítménynek semmi értelme. Nincs értelme mindent kipróbálni, mindenre igent mondani. Nincs értelme felhalmozni. Sem élményt, sem tulajdont. Hidd el, kipróbálta, és nincs.

Az okos és a bolond ugyanúgy meghal.

És itt jön az a megfigyelés, ami számomra a legszívbemarkolóbb: az igazságszolgáltatás és a dicsőítés helye, korrupt. Áááááá, ez nagyon fáj! Ez az a kiábrándulás, amire mindannyian eljutunk, de annyira nem szeretnénk tudomásul venni, nem? Annyi rossz van a világon, DE van menedék, az igazságszolgáltatás helye és a dicsőítés helye. Ez az az ősbizalom, ami bennünk él, hogy azt érezhessük, nem olyan rideg ez a világ. Nos, rossz hír azoknak, akik szívesen dédelgetnék ezt a pislákoló fényt. “Nincs maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük” Zsid 13.14, “Nekünk a Mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk” Fil 3.20 “A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá.” Róm 8.20 Ha elég sokáig nézzük az igazságszolgáltatás és a dicsőítés helyét itt a földön, akkor világos, hogy mindkettő korrupt. Egy hely van, ahol ezek nem szennyezettek, ahol van igazság és dicsőítés, pont az, ahol polgárjogunk van.

Menjünk tovább. Ember és állat egy sorsra jut, meghalnak.

Állandó a szenvedés és az elnyomás. Semmi értelme azt hinni, hogy ezen “rendszer-szinten” tudunk változtatni. A szegények szenvedése elkerülhetetlen. A földön ez állandó, pont. Ha szeretnétek vitatkozni ezzel, kérem, ne engem keressetek, hanem a Prédikátort, védje meg ő az álláspontját. Meg Jézust, aki szerint a szegények mindig velünk lesznek. Mindenesetre, mióta ezt úgy igazán közel engedtem magamhoz, nem érzek bűntudatot amiatt, hogy Szíriában gyerekek szenvednek. Talán, ez olyan nagyképű bűntudat volt, hogy én nekem kéne a szíriai gyerekeket megmenteni… Néha inkább a saját gyerekeim szorulnának megmentésre, tőlem.

Az ambíció és az aggodalmas munka értelmetlen. Kapcsolatok helyett a munkával foglalkozni, értelmetlen. Kemény munkával felemelkedni, értelmetlen – harmadnapra elfelejtenek.

A sok beszéd értelmetlen. Helyette az istenfélelemmel érdemes foglalkozni. (Tehát a kettő ellentéte egymásnak.)

Értelmetlen felhalmozni vagyont, aztán elveszteni egy rossz üzleten. Értelmetlen, ha valaki sokat kap Istentől, aztán valaki más élvezi azt. Értelmetlen, amikor a jók korán meghalnak, a gonoszak meg sokáig élnek. A férfiakat behálózó nők – értelmetlenek. Nincs értelme a gonosz embereknek szép temetést rendezni. A jók büntetést kapnak, a gonoszok jutalmat, mert amíg van hatalma az embereknek kárt tenni egymásban, addig meg is teszik.

Az éretlen ember kerül főhelyre, az érettre senki sem figyel. Ez átment? 3000 éve van benne a Szentírásban. És meglepődünk! Ez meg hogy a csudába történhetett? Éretlen ember a főhelyen? Jó reggelt! 3000 éve!

Ezek voltak a fő megfigyelések. És mi a következtetés? … Folyt. köv.

Szólj hozzá bátran!