A Pokol (1)

Amerikában felnőtt egy nagyon érdekes nemzedék. Ez azért lehet számunkra tanulságos, mert Amerika mindig 10-15 évvel előttünk jár, tehát érdemes megnézni, hogy mire számíthatunk. Felnőtt egy olyan evangéliumi nemzedék, amelyikről nekünk, magyaroknak nehéz elsőre megállapítani, hogy nincsenek újjászületve. A következőket vallják: Jézus a személyes Megváltójuk, aki értük halt meg a kereszten. Szeretik őt, tisztelik, mert ő jó, egy példakép. Hisznek a Bibliában és az imádságban, abban, hogy Isten jót tervezett az életük felől, meg akarja őket áldani, kisegíteni a bajból, stb. Hisznek a családi és konzervatív értékekben. Vasárnap gyülekezetbe járnak, a szókincsük és szokásrendszerük megegyezik azzal, amire egy hívőtől számítunk. Ha felszínesen nézzük. Közelebbről viszont, az életük pontosan ugyanolyan, mint a hitetleneké. A szívük ugyanolyan. Keresztény iskolába jár a gyerekük, de ugyanolyan arányban válnak el, mint a hitetlenek. Elmennek a gyerek fellépésére, de az ellazuláshoz szükségük van alkoholra. A férfiak benne vannak a gyülekezeti tanácsban, de otthon pornót néznek. A nőknek fontosabb a külső megjelenés, mint hogy a férjüknek örömet okozzanak. Fizetik a tizedet, de a céljuk, hogy megteremtsék maguknak a kényelmes nyugdíjas éveket. Az Istennel való kapcsolatuk valójában nem létezik. És hogy mi az a kérdés, amivel a legkönnyebb őket felismerni? Ez: hiszed-e, hogy a Pokol egy valóságos hely, ahova Isten, aki minden élőt megítél, száműzi a Sátánt, démonokat és minden hitetlen embert, aki valaha élt. Ez az örök szenvedés helye, ahonnan nincs menekülés. Sőt, a Pokolba szám szerint több ember fog kerülni, mint a Mennybe. Gondolom, kitaláltátok, hogy mit mondanak erre, ugyanis nem hiszik. Elmondom, mit hisznek. A Pokol egy allegória, egy kép. Annak a képe, hogy milyen rossz, amikor el vagyunk választva Istentől. Amikor “nem a szeretetben vagyunk”. A kárhozat egy Istentől elválasztott állapot, ami passzívan történik meg az emberrel, aki nem Istent választja. Tehát már most igaz azokra, akik nem őt követik, és ez a helyzetük folytatódik. Nem a szerető Isten csinál velük valami rosszat, hanem ők nem akarnak Istennel lenni, és ez egyszerűen folytatódik a örökkévalóságban.

Ez a hit számomra logikus, elfogadhatóan hangzik, én magam is sok érvet tudnék felhozni mellette. Tudnék róla igét hirdetni, és jól tudnám alkalmazni, amikor valakivel megosztom a hitem. Ez a hit elfogadható és emészthető. Egyetlen egy gond van vele. A Biblia az ellenkezőjét tanítja. Azt tanítja, hogy a Pokol egy valóságos hely, nem egy jelkép. Hogy egy életünk van, utána Isten ítél, és elkerülünk büntetésünk vagy jutalmunk helyére. Nincs átjárás. Nem a földi élet folytatódik. Tehát, aki a Pokolba kerül, nem a földi életének megfelelő minőségben él tovább, Istentől távol, hanem a meg nem szűnő szenvedés vár rá. Hogy miért fontos, hogy mit hiszünk a Pokolról?

1) Mert minden fontos, amit a Biblia tanít. Ha hiszem, hogy a Biblia Isten szava, akkor azt kell hinnem a Pokolról, ami a Bibliában van. Ha nem hiszem, hogy Isten szava, akkor azt hiszek, amit akarok. De akkor tegyek egy szívességet a világnak, és ne hívjam Jézust a “személyes megváltómnak”, mert senki nem jár jól vele.

2) Mert ha a Pokol egy jelkép, akkor mindenki csináljon, amit akar, aztán vagy rátalál Istenre, és a Mennyre, vagy az isteni szeretettől távol, a saját útjain él és hal. Az ő dolga, az ő útja. Ha viszont a Pokol egy valóságos hely, és a kárhozat örök és borzalmas, akkor ki akarom halászni az embereket, mielőtt megfőnek a levesben. Emlékeztek, amikor a Schindler listája című filmben, Schindler a végén sír, hogy az autójáért még két embert megmenthetett volna a haláltáborból. Az arany fogtöméséért még egy embert. Na, Schindler tudta, hogy Auschwitz nem egy allegória.

Számtalan igehirdetést hallottam már én magam is, mellyekben a Pokolt elfogadható módon akarta bemutatni az igehirdető, és hosszan magyarázta, hogy Isten milyen logika alapján engedheti, hogy ilyen szörnyűség történjen az emberrel. Hogy ezt nem is Isten teszi, hanem az ember magával, stb. Nincs messze az az idő, amikor az evangéliumi keresztények Magyarországon is ezt fogják hinni.

Ezért kiáltok egy-két igét a pusztában. Folyt köv.

“A Pokol (1)” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Sajnos nem csak Amerikában hanem már itt is elterjedt ez a felfogás…. Isten nem lehet ilyen kegyetlen, stb… Csak amit nem fognak fel, az az Úr szentsége! Hogy az a sok ember aki elkárhozik igenis megérdemli a kárhozatot, hiszen a TEREMTŐ és TÖKÉLETESEN SZENT JAHVÉ akaratát figyelmen kívül élte le az életét.
    Ami még rosszabb, hogy azok akik ilyan “világi hívők” elmásítják Isten képét… ahol a válás és az abortusz mindennapos és melegeket adnak össze a gyülekezetekbe… ott NEM ISTEN LELKE van jelen. Csak sajnos az ilyen álkeresztyénség egyre népszerűbb… Fáj a szívem ezekért a tévelygőkért… Isten irgalmazzon nekik és nekünk is!

Szólj hozzá bátran!