A növekedés kínjai

"Igazán mondom nektek: a búzamagot el kell vetni a földbe, hogy ott elhaljon, azután majd felnő, és gazdag termést hoz. Ha viszont nem hal el, akkor csak egymaga marad" János 12:24 EFO

Szinte elfelejtettem, hogy én is voltam tinédzser, s azt még inkább, hogy ezek tényleg kemény, kínlódós évek voltak. Mostanában azonban rákényszerültem frissítgetni az emlékezetemet, mert csak így tudom megérteni a kiskamasz gyermekem tépelődéseit.

A formálódás, a növekedés legtöbbször egy lassú folyamat. Főleg ha nekünk kell átélnünk.

Kívülről más. Szülőként ámulva, kissé riadtan szemlélem, hogy parányi kisbabámból most már a gyermekkorból kievickélő, éretten gondolkodó, személyiség van alakulóban.

De belülről minden növekedés szenvedős. Tudom nagyon elcsépelt hasonlat, de nem jut eszembe jobb, mint a hernyó meg a lepke. Mi csak annyit látunk, hogy hernyó volt, aztán begubózott és egyszer csak lepke lett. Látjuk a csodálatos átalakulás gyümölcsét, de azt nem, hogy milyen volt odabent. Milyen hosszúnak tűnhetnek a várakozás napjai, milyen szűkös a hely, ahol formálódik, milyen láthatatlan még a szárnyaló, napsütéses jövő.

Valahogy ilyen a kamaszkor is. Kicsit begubózás, kicsit rolólehúzós, vívódó, végtelennek tűnő időszak.

Nemcsak a kamaszodó lányom miatt foglalkoztat ez a téma. Én is arra vágyom, hogy növekedjek, alakuljak Isten kegyelméből, s ezeknek a folyamatoknak vannak nagyon kényelmetlen időszakai.

Bármennyire szeretném egyik napról a másikra, sőt egyik hétről a másikra sem történnek nagy változások a jellememben, a szokásaimban, a kapcsolataimban, a testemben.

Olyan végeláthatatlan harcnak tűnik, hogy legszívesebben hátat fordítanék az egésznek. Állhatatosság, mondogatom magamnak. Ez az egyik kedvenc szavam a Bibliából. Kitartani akkor is, menni előre akkor is, ha nem szökdelve csak sántikálva. Akarni. Legyőzni a pillanat kényszerítő erejét, legyőzni a lustaságot, fáradtságot, rosszkedvet, hogy egyszer majd jó gyümölcse legyen az apró győzelmeknek.

Falun nőttem fel, a mezőgazdaság, a természet közelében, egyáltalán nem szerettem a koszos, izzasztó mezei munkákat, de mindig csodáltam a természetben zajló folyamatokat.  Az őszi, vagy tavaszi gabonavetések után hosszú hónapok teltek el az érett búzakalászok learatásáig.

Íme, a földművelő várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap." Jakab levele 5:7

A földművelő nem tétlenül vár, mindig van feladata. Gyomirtás, kapálás, tápanyagok kiszórása. De nem áll neki türelmetlenségében kiszántani a magvakat, hogy megnézze, hogy miért olyan lassú ez az egész folyamat. Nem veti be gyorsan valami mással, mert az előző nem hozott gyors sikert.  Bízik Istenben, aki az esőt, a napsütést, a meleget és az egész növekedést adja.

Ha nem látod még a gyümölcsöket, vagy csak keveset látsz belőlük, ne ess kétségbe, a növekedés időbe telik. Légy türelmes és állhatatos, mert Isten az aki a láthatatlanból előhívja a láthatókat.

Nem látjuk mi történik a föld alatt, nem látjuk mi zajlik a gubóban, lehet azt sem látjuk át mi van egy tinédzser lelkében, de tudhatjuk, hogy hitünkre, hűségünkre, állhatatosságunkra, kitartó imáinkra válaszul Isten munkálkodik.

„Mint titkos bánya mélyében formálja terveit,
De biztos kézzel hozza föl, mi most még rejtve itt.”

Az Igébe, mint tükörbe belenézve megnézhetjük, hogy hol tartunk a szellemi növekedésben, s abban is segítséget kapunk, hogy hogyan támogathatjuk a növekedést, formálódást az életünkben. Ebből kettő most nagyon foglalkoztat:

  • Táplálni a növekedést Isten Igéjével. Isten jelenlétében napoztatni a csírákat, s locsolni az Igével. Állhatatosan.
  • Engedni, hogy a szőlősgazda metszegessen. Elfogadni az Úr eszközeit az életünkben, a szenvedést, nehézséget is. Áldani ezekben Őt.
"..termő vesszőimet viszont megmetszi és megtisztítja, hogy még bőségesebb és jobb termést hozzanak" János 15:2 b EFO

A lányom egyik este azon pityergett, hogy ő nem növekszik, míg a „többiek” szép vékonyak, magasak, ő nem nyúlik, biztos ilyen vaskos, alacsony marad mindig.

Nem tudtam nagy okosságot mondani neki, hogy megnyugtassam, csak azt, hogy Minden nap nősz egy kicsit drágám, még ha nem is látszik, van amikor kívül változol jobban, máskor belül a szíved, vagy a gondolkodásod formálódik, csak ez mind sok sok időbe telik, ne csüggedj el”

Ha te is úgy tervezted, hogy ebben az évben is növekedni szeretnél, akkor ne fejtsd el, hogy ez egy időigényes folyamat. Nap mint nap meg kell küzdeni a makacs szokásokkal, visszahúzó erőkkel. Nincsenek instant megoldások, de Isten megerősít, amikor elcsüggedünk, és reménységet ad a szívünkbe a gyümölcstermő jövő felől.

“Ha nem tudsz repülni, fuss! Ha nem tudsz futni, sétálj! Ha nem tudsz sétálni, akkor mássz! De akármit is csinálsz, muszáj haladnod előre!” (Martin Luther King)

One thought on “A növekedés kínjai”

Szólj hozzá bátran!