A legfőbb jóm (2)

Eredményhirdetés előtti este volt. Nehezen tudtam elaludni, éppen tábori hét alatt, a sátorban próbáltam megtalálni a helyem, miközben a gondolataim a másnapi fordulóponton jártak. Előbb elszorult a szívem, aztán az Úrra gondoltam és kezdtem örülni a „nincs kezemben a jövőm” szabadságának. Hálás voltam azért, hogy a sok kérdés meg évek óta tartó bizonytalanság között jobban láthattam az Urat, jobban hegyeztem füleimet és jobban vágytam az Ő közelségébe. Nem volt semmim, amit kezemben tarthattam volna, amibe fogózhattam volna. S erre a sátorlakók gondolata még inkább emlékeztetett. Nem kapaszkodhattam ingovány „biztonságba”, a munkahely, az anyagi jólét, a körülmények, a kapcsolatok vagy bármi más, amiben a világ bízik, csak nagyon változékony, s emiatt könnyen csalódást okozó kapaszkodók. Mindezeken túl viszont, ott van az Úr, akinek keze nyomát szemlélhettem és szemlélhetem éppen ilyen helyzetekben a legjobban, a leginkább… Nem sokkal értékesebb ez és nagyobb gazdagság, mint amikor csukva a szem, a fül és a szív az Úrra való ráutaltság (látszólagos) hiányától?…

14030854_1745350485689707_253861320_n

"....beborította a felhő a kijelentés sátrát és az Úr dicsősége betöltötte a hajlékot." 2. Mózes 40,34

Teljes meggyőződés öntött el, aztán megnyugodva elaludtam, ott a kis kényelmetlen, jövevénységre, de Isten jelenlétére is emlékeztető sátorban.

Eredményhirdetés utáni héten vagyunk. Sikerült! 🙂 Mindkétszer sikerült, elvárásaim felett. Imameghallgató, könyörülő az Úr és kegyelmes. Végleges munkahelyet foglalhattam a vizsgaeredményekkel, itt, ahol egyébként nem könnyű munkalehetőséghez jutni. Forrásvíz a pusztában. Hatalmas ráadásként élem ezt meg, de ugyanakkor erősen ott van bennem az is, hogy nem ez volt a végállomás, a végcél. Ez még mindig csak mellékes, csak egy része az összképnek, akármennyire fontos is. A végcél nem lehet soha más, mint Ő maga. A legfőbb jó Ő maga, és az, amit megismerhetek belőle, az, amit átélhetek Vele, az, ahogyan átvisz minden életszakaszon és az életszakaszok kisebb-nagyobb ügyein. Mielőtt bevezet az örök üdvösségbe, már itt a földön megadja azt a kiváltságot, hogy bemehetek az Ő jelenlétébe. Akkor is, amikor próbában vagy kísértésben vagyok, akkor is, amikor a szikla magasabban van, mint ahova feljuthatnék, akkor is, amikor tehetetlen vagyok, akkor is, amikor sötét fellegek jönnek akadályként, akkor is, amikor félne, háborogna vagy aggódna a szívem, bátran mehetek az Ő jelenlétébe, teljes hittel és bizalommal. Mert hű az, Aki az ígéretet tette. Így lehet Ő a legfőbb jóm minden élethelyzet, mindenféle körülmény közepette, mert mindig mindenben a Vele való közösség a lényeg és a végcél. A többi ráadásul megadatik.

„Hű az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre.” 1.Kor 1,9

Szólj hozzá bátran!