A felhőtlen égbolt és a földön heverő lehetetlen

Ilyenkor nyáron tiszta jó napszemüveget hordani! Megvédi a szemet a káros sugaraktól, még a ráncosodást is megelőzi valamennyire a homlok és a szemek tájékán. De nem mintha a ráncokban nem lehetne egyáltalán gyönyörködni! Nagyszerű találmány, még a ragyogó napsütésben is zavartalanul, hunyorítás nélkül meg lehet tekinteni a felhőket, az égboltot, gyönyörködni benne és csodálni a természet szépségét, elérhetetlen, mennyei tökéletességét. Mióta az egész világ Teremtője az én Atyám lett, azóta mindig az jut eszembe, milyen csodálatos lehet a mennyország, ha földi szemmel már ilyen szépet láthatok!

13935159_1739315156293240_8758419666940546355_n (1)

“Vannak balga emberek, akik távcsővel fürkészik a messze jövő láthatárát és sopánkodnak az ott mutatkozó felhőkön, miközben figyelmen kívül hagyják a felettük ragyogó kék eget.” (C. H. Spurgeon)

Alapból elég sokat gondolkodó, elmélkedő típus vagyok és van, hogy egy-egy helyzet kapcsán olyan dolgok jutnak eszembe, olyan dolgokra jövök rá, amik megterhelnek, meglátok valamit, ami elszomorít, letöri a szárnyaim. „Távcsövemmel” a jövőbe repülök, gondolatban előrevetítem az életem és ott szembenézek az óriással meg a veszteséggel. Látom, hogy hova, mivé kellene formálódni, változni, nekem is, másnak is, de minden annyira elérhetetlennek és kilátástalannak tűnik! Aztán megfordulok és visszanézek: valamit másképp kellett volna tenni? A ráncok vagy az itt-ott megjelenő szürke hajszálak a maguk jól megszabott idejében érkeznek vagy valami megmásította volna az eredeti tervet? Valamit elhibáztam, valamit másképp kellett volna?

Olvasom egyik kedvenc írónőmtől és igazat adok: “Tudtad, hogy léteznek lelki fertőzések? A legsúlyosabbak közül az egyik a Mi lesz, ha, a másik pedig a Bárcsak gondolatokkal függ össze. Ezek a gondolatok ikertestvérek, hasonlítanak egymásra, de nem ugyanazok. Mindkettőből hiányzik a hit látása. A Mi lesz, ha a jövőbe néz, és aggódik. A Bárcsak a múltba tekint vissza, és panaszkodik a miatt, amit Isten adott. Az első következménye az aggodalom, a másodiké pedig a harag.” (Linda Dillow: Akinél a szív lecsendesül)

Rájöttem már arra is, hogy a ráncok és a szürke hajszálak mozgatói gyakran az Úr iránti vágyódásom mozgatói is. Az Ő keresésének, megtalálásának és megismerésének a mozgatói. S van, hogy a ráncon vagy a szürke hajszálon túl csak az fontos, hogy halljam a hangját, csak értsem, amit mond.

Bölccsé teszlek és megtanítlak téged az útra, a melyen járj; szemeimmel tanácsollak téged.Zsoltárok 32:8

Az, aki minden hajszálat számon tart, megkeres és megfogja a kezem, itt és most. Ezt onnan is tudom, hogy nem egyszer ébredtem rá reggel egy olyan napra (mint a main is), amikor elém hozta a legyőzött óriásokat a jövőből és megmutatta őket: látod, a földön hevernek! A legyőzhetetlenek, a megváltoztathatatlanok, a lehetetlenek. „A semmiből” tevékeny fordulatot hozott, és az álmoknak cimkézett szinte titkos kívánságlistámból is van, hogy kipipálhatok egyet-egyet. De ezek felett az Ő keze nyoma az, ami a leginkább megörvendeztet!

„Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az ÚR -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek. Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám.” Jeremiás 29,11-13

Szólj hozzá bátran!