A boksz-zsák és a tekintély

Veled volt már olyan, hogy úgy távozol a munkahelyedről, hogy azt érzed, lángol az arcod a dühtől és mindjárt felrobbansz? Hogy az idő alatt, amíg edzésre tartasz, azon morogsz: egy érdemtelenül pozícióban lévő személy irányít?  Ha vitatkozni mersz vele, inkább fitogtatja hatalmát, minthogy meghallgatna és érvelne?

Olyan esetleg volt már veled, hogy egész edzés alatt csak arra vársz, hogy a boksz-zsákot püfölhesd, és amikor végre eljön a pillanat, te mindent beleadsz? És csak ütöd és ütöd, és ohh… olyan jó ütni az arc… akarom mondani, a zsákot.

Tekintély. Nekem nagyon sok problémám van ezzel, leginkább hatalmas igazságérzetem miatt. Hiszen nem igazságtalan, hogy egy olyan ember dirigál, akit nem tudsz sem tisztelni, sem tekintélyként kezelni?!

Végül a fárasztó hét után reményteljesen elindulsz vasárnap gyülekezetbe és felüdülést vársz, közben rájössz, hogy esetleg ott is olyan ember vezeti a gyülekezetet, akit TE nem tartasz éppen megfelelőnek.

Lázadás.

Tiszteletlenség.

Talán az is baj, hogy a tekintély, számomra nem egy egyértelmű fogalom. Tekintély, egy, inkább negatív értelemben vett, hatalmon vagy pozícióban lévő személy. Tekintély, akire fel tudok nézni, becsülni tudom, mert valahogyan kivívta a tiszteletemet.

Tekintély elleni lázadás.

Most mondhatnám azt, hogy „de hát Uram, ismered a vérmérsékletemet, az igazságérzetemet, látod fiatalságomat is!” El kell szomorítanom saját magamat, ez nem mentség arra, hogy lázadozom. Be kell valljam, a lázadásom sem a munkahelyemen, sem a gyülekezetben, sem máshol nem segített még, sőt.

De, ha azt érzem, hogy aki pozícióban van, valamilyen tekintély, értékesebb, mint én, vagy ha esetleg nem ezt gondolom, akkor tesz róla, hogy ezt gondoljam?! (Az önértékelés egy másik feldolgozandó téma. 🙂 )

„De miért legyek engedelmes, Uram? Nem látod, hogy nem jól csinálja? Nem látod, hogy mekkora arca van? Nem látod, hogy csak uralkodni akar?”

Fel kellett tennem magamnak a kérdést:

te, édes drága egyetlenem, imádkoztál valaha is értük?

Ohh… hát azt nem.

Velencei női alkalom egyik fő témája a tekintély ellen való lázadás, amelyen már többször részt vettem, de csak most tudatosult bennem, milyen nagy probléma az én életemben.

„Olyan az engedetlenség, mint a varázslás vétke, és az ellenszegülés, mint a bálványimádás.” 1 Sámuel 15:23

Nem szeretnék Igét hirdetni, csak a tapasztalatomat megosztani. Egyet mondhatok, a lázadásommal még sohasem lettem előrébb. Ez nem azt jelenti, hogy össze kell húznom magam, ha valamivel nem értek egyet és csak ülni fülemet behúzva. De az biztos, hogy nem a lázadás a megoldás. Istennek kell először is engedelmeskednem, amiben benne van az is, hogy imádkozzam földi vezetőimért, valamint azért, hogy Isten szerinti döntést tudjak hozni.

Szólj hozzá bátran!