Miért élsz?

Uramnak, az ÚRnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az ÚR.
Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek. Hirdetem az ÚR kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszúállása napját, vigasztalok minden gyászolót. Hamu helyett fejdíszt adok Sion gyászolóinak, gyászfátyol helyett illatos olajat, a csüggedés helyett öröméneket. Igazság fáinak nevezik őket, az ÚR ültetvényének: őt ékesítik. … Titeket pedig az ÚR papjainak neveznek, Istenünk szolgáinak mondanak. A népek gazdagságát élvezitek, kincseikkel büszkélkedhettek.” Ézsaiás 61: 1-6

Olvasom ezt az igét, alá is van húzva a Bibliámban. Nézem az igét, majd nézem az életem. Elmondható ez rólam? Viszem az örömhírt, adom a bátorítást, az Úr szolgájának hívnak?

– Hát, nem mindig, vagyis nem egészen … nem tudom. – elkeseredek, majd folytatom. – De nem is kell ilyennek lennem, hisz nem vagyok én próféta(nő), se lelkipásztor, se felkent munkása Istennek. – megnyugszom, mégis minden rendben van.

Folytatom az elmélkedést.

“Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Máté 28: 19-20

– Huh, most akkor mégis szólna nekem is az előző igeszakasz? Mégiscsak rólam kéne szóljanak Ézsaiás szavai? Az utóbbiból a “tanítvánnyá tenni” rész biztosan szól hozzám, hisz minden hívő embernek küldetése az örömhír továbbadása.

“Elküldött, hogy örömhírt vigyek…” – ó, elküldött engem is. Viszem-e az örömhírt, az igazi örömhírt, hogy Krisztus meghalt és feltámadt, hogy van örök élet, van szabadság.  – “szabadulást hirdessek a foglyoknak” – valóban itt áll, valóban tehetem, tehetném ezt ma is.

“Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.” 1. Péter 2,9

– Igaz kéne legyen rám az egész igerész, hisz ma is van örömhír, ma is vannak foglyok, Isten gyermekeként elküldött szolga, királyi pap, szent nemzet része, ez vagyok… kéne legyek egészen, teljesen.

– Akkor miért van az, hogy olyan könnyen el tudok siklani efölött? Miért nyugtat meg az, hogy – “Hát, azért nem egészen így kell én tegyek, lehet ennél kicsit kevesebbet is, vannak az Úrnak buzgóbb munkásai és kevésbé buzgóbbak, és ez jó így. Nem kell mindenkinek Pál apostolként élni, viselkedni.” – Miért nem? És miért imádkozok akkor ébredésért, miért kívánok sok megtérést, újjászületett embert látni, ha igazán nem adok bele mindent, ha nem mondható el rólam teljes egészében a prófétai idézet?

Az első pünkösd napján ahány tanítvány volt mind szólt, mind hirdette az örömhírt. Az első szeretet tüzében mind beszéltek, mind tettek, mindent megtettek. Készek voltak életüket áldozni. Mondani könnyű, hogy meghalnék Krisztusért. De hogy is lehetne ez igaz, ha nem vagyok kész élni Érte?

Mert Érte élni, azt jelenti, hogy nincs nekem egy kis életem, ami mellett szépen néha “megevangélizálok” egy-két munkatársat, barátot vagy családtagot. Nem, Érte élni az jelenti, hogy hirdetem az örömhírt, a szabadulást a foglyoknak, meglátom a szenvedőt mellettem és felemelem, királyi fejdíszt adok neki, örök életet és koronát hirdetek. Ez az életem, s emellett megyek munkába, vezetem a háztartást és végzem mindennapi tevékenységemet.

Elsődlegesen Isten gyermeke vagyok, felkent szolga s csak utána feleség, anya, nő, bármi. Mert, ha nem így van, akkor nem fogok tudni az a feleség lenni, akinek Isten szánt, nem tudok olyan anya lenni, amilyenre a gyerekeimnek szüksége van, nem tudok, olyan nő lenni, akiből sugárzik az Élet. Nem tudok az életem egyetlen területén sem olyan “tökéletes” lenni, amilyen igazából szeretnék, ha már az első pontból lefaragok. Mert igazán csak az számít, amit Krisztusért teszek. Mert, az határoz meg engem, amit Érte és Vele teszek.

– Uram, Istenem, kérlek add, hogy Téged ékesítselek, Rád mutassak TELJES életemmel!

Igazság fáinak nevezik őket, az ÚR ültetvényének: őt ékesítik.”

Szólj hozzá bátran!