A Magvető nyomdokaiban

” Íme, a magvető kiment vetni. Amikor vetett, némelyik mag az útfélre esett, és jöttek a madarak és felkapdosták. Némelyik mag a köves helyre esett, ahol nem volt sok föld, és hamar kihajtott, mert nem volt mélyen a földben. De amikor a nap fölkelt, kiégett, mivel nem eresztett gyökeret. Némelyik pedig a tövisek közé esett, és a tövisek felnövekedtek, és megfojtották.Némely mag pedig a jó földbe esett, és termést hozott. Az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, ismét másik harmincannyit.”  
Máté 13, 3-8
Vajon mi lesz az üzenet mára? Hát, nem nehéz kitalálni, hogy ez az ige valami olyasmire ösztönöz, hogy legyünk olyanok, mint a jó föld, fogadjuk a belénk vetett magot. Ámen, így legyen.
Amikor reggeli csendességemben megláttam, hogy ez az ige következik, már a cím olvasásánál “tudtam”, hogy igen, Isten ezt akarja ma mondani, nem kell itt ma sokat elmélkedni, csak gyorsan olvassam el a részt, úgyis már majdnem kívülről tudom. És ahogy elkezdtem olvasni, Isten valami teljesen másra mutatott rá. Megláttam Őt, mint a magvetőt, aki szeretettel szórja, pazarolja a magot mindenféle földbe. Nem vagyok közgazdász, sem semmilyen pénzügyi dolgokkal foglalkozó személy, de hirtelen arra gondoltam, hogy milyen sok a befektetés, és milyen kevés a haszon. Ahol szárba szökken a mag, ott is némelyik harminc, másik hatvan, és csak egyesek teremnek százannyit. Nem tudja Isten, hogy hol van az igazán jó föld, hogy oda szórja a magvakat, nem tudná tartogatni csak a jó földeknek, kihagyni a köves, tövises talajt? A mi drága Magvetőnknek sokba kerültek ezek a magok. A saját életét adta értük, mégsem sajnálja adni, szórni, ránk is bőséggel , bármilyen talaj is legyen időnként a szívünk.
Hányszor szórja rám is megtérítetlenül, milyen kevésszer tudok teremni valamennyit. Mennyire szeret az Atya, milyen bőkezű hozzám.
Isten arra szólított fel engem ebből az igéből, hogy merjek hasonlítani hozzá. Járja az Ő nyomdokában. Nekem is vannak magvak a szatyromban. Nem én fizettem értük, Ő adta nekem mindegyiket, és rám bízta, hogy szórjam őket önzetlenül. Csak egyre kell figyelnem: arra kell járnom amerre Ő vezet, és akkor hinthetem a magvakat bátran mindenfelé.
palanta1
Vizsgáljam csak meg, milyen magvakkal is van tele a tarisznyám? Van benne megbocsátás, mert ebből én is sokat kaptam az én Atyámtól,  szeretet, kedves beszéd, törődés, simogató kéz, türelem, bátorító szavak, erő mindenféle munka elvégzésére, akár anyagi javak is,  és még sorolhatnám, nagyon hosszú lenne a lista. De tudok én ezekkel olyan önzetlen lenni, mint Isten? Vagy inkább számolok, és oda fektetek be, ahova úgy gondolom, hogy megéri. Ha szeretnek, viszont szeretek, ha megköszönik akkor fáradozom, ha szimpatikus , akkor bizonyságot teszek, ha kellemes a társasága akkor barátkozom vele. Rögtön eszembe jutnak olyan helyzetek, ahol bezártam a tarisznyám, úgy gondoltam ide nem érdemes adni, ez pazarlás lenne.
Szeretném, ha ma jobban hasonlítanék az én Megváltómra. Szeretnék a Szentlélek vezetésében járni, és adni bőkezűen abból, amit én is kaptam.
Erre bátorítalak téged is. Töltekezz be ma Isten igéjével, erejével, szeretetével, és légy pazar. Adjad mindenkinek aki eléd jön. Ne félj, nem fognak kifosztani. Az Ő kezében vagy, visszaadja, újra megáld, vigyáz reád.

Szólj hozzá bátran!