02-18-15_cleanheart_title

Beismerjük vagy sem, mindannyiunk hitéletében vannak időszakok, amikor „jól vagyunk”, közel Istenhez, értve a szavát, gyönyörködve rendelkezéseiben, máskor meg „rosszul vagyunk” Istentől eltávolodva, elfásulva, amikor lehet olvasunk igét, de nem mond nekünk semmit, vagy már odáig eljutottunk, hogy nem is kívánjuk az Isten jelenlétét. Azt a hullámzást, amit Izrael népe megélt a történelem során, mi is megéljük olykor személyes életünkben egy pár évtized leforgása alatt. Minket embereket nagyon sok minden befolyásol, és bár nem szeretem elismerni, de sokszor a körülmények hatással vannak az Istennel való kapcsolatomra. Még az olyan körülmények is, mint egy front, amikor lehet fáj egy kicsit a fejem. Rögtön elmegy a kedvem a társaságtól, nem szeretek beszélni senkivel, de sajnos néha még Istennel sem.

Aki nem változik, az Isten. Ahogyan a Bibliában végig arról olvasunk, hogyan édesgette magához népét, majd az egész emberiséget Jézus által, ma is ugyanúgy édesget minket magához. A „szeretet kötelékével” vonz, ami annyira erős, hogy életét adta értem, értünk. Figyelmeztet emberek által, és ha semmiből sem értünk, igen, Isten néha nehézségeket is megenged az életünkben, csakhogy kiáltsunk már végre hozzá.

Hogy miért írom ezeket most, miért személyes első sorban nekem ma reggel ez az üzenet? Külső körülmények hatására kicsit elfáradtam a hétköznapokban. Hirtelen túl sok lett minden amihez hozzáfogtam, kicsit kedvtelen lettem minden feladatomban, és ami a legjobban bántott, az Istennel való kapcsolatomban is. Vágytam Isten jelenlétére, olvastam az Igét, de nem engedtem helyet szívemben annak, amit olvastam, helyette hagytam, hogy minden más, hétköznapi teendők, feladatok, sürgősen elintézésre váró feladatok elfoglalják teljes mértékben a szívem és a gondolataim. És miközben a mindennapi rohanás és az Istennel való elcsendesedés huzavonáját harcoltam „ment az élet előre”, a gyülekezeti élet is, különböző eseményekkel, szolgálatokkal, amikre engem is megkértek. Tettem a feladatom, és közben könyörögtem Istenhez, hogy élesszen újra, mert hiába erőlködöm, nekem ez nem megy egyedül. Olyan hálás vagyok, hogy vannak emberek akiknek elmondhattam gyengeségemet, és imádkoztak értem. Isten megújított, magához emelt. Igen, elmondta, hogy megtérésre van szükségem, szeretett és bátorított.

„Egy harcos sem elegyedik bele az élet dolgaiba, hogy megnyerje annak tetszését, aki őt harcosává fogadta.” 2. Timóteus 2, 4
„Ezért emlékeztetlek téged, hogy gerjezd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely kezem rád tétele által van benned” 2. Timóteus 1, 6

Ezek voltak azok az igék, amikkel szólt Isten hozzám, megtisztított, és magához vont.

Annyira hálás vagyok, hogy nem kellett semmiféle képmutatással végeznem azokat a szolgálatokat, amiket rám bíztak, mert Isten kegyelmes volt, és helyemre tett, még mielőtt bármit kellett volna tegyek érte. Azért is hálás vagyok, hogy volt akivel megosszam, hogy éppen nem vagyok jól.

Ma a hónap első vasárnapja van, és legtöbben Úrvacsorát veszünk. Ó, bárcsak engednénk Istennek, hogy megtisztítsa a szívünket, hogy örömmel, tisztán tudjunk ilyen módon is kapcsolatba lenni Vele.

Szólj hozzá bátran!