Katica kérdése

Mikor szabad felébreszteni a szerelmet?
Honnan tudom?
Honnan tudom, hogy az “mikor akarja”?

Légyszi. Kíméljetek a sablon szövegektől. Nem értem miért állítjuk be a vágyakat rossznak. És olyan gátlásosnak érzem az egész ismerkedést….
tényleg egy kézfogás visz a kárhozatra, és tényleg már nem vagyok Isten előtt kedves, ha kifejezem a vágyamat afelé, aki tetszik?
Nem provokálóan kérdezem, inkább kétségbeesetten…

3 thoughts on “Katica kérdése”

  1. Kedves Katica!
    Gerdának hosszan leírtam a mi történetünket: úgy gondolom, vannak benne gondolatok, amik a Te kérdésedre is válaszolnak.
    A Jer 31,21-et viszont ide kiemelem: addig menj el az úton, amíg a felállított útjelző tábláid révén vissza tudsz fordulni az úton az Úrtól kapott értékrendedhez. A szerelem erős sodrású érzelmi árhullám! A szex olyan dolog, amikor az érzelmek már elsodortak, nem visszacsinálható állapotokat teremt, ezért házasság előtt semmiképpen sem ajánlott! Benned marad a másikból egy darab, a lelkéből egy darab a lelkedben: ha elkötelezte magát melletted egy életre, akkor megérdemli és Te is az ő darabját.
    Ha nem, akkor a nagy igazival való kapcsolatban jelen lesznek az előző kapcsolat nyomai és komoly bajok forrásaivá válhatnak.
    Isten a javunkra adta a párkapcsolatot, élvezzük rendeltetésszerűen!😊
    Szeretettel, Réka

  2. Kedves Katica!

    Nagyon jó kérdések. Engem is foglalkoztattak a házasság előtt.

    Úgy gondolom a vágyak, az érzések, maga a szerelem normális, természetes dolog. Nincs vele baj, s egyáltalán nem bűn.
    Az, hogy miként engedhetünk teret ezeknek, s mikor, meg hogyan elég nehéz téma.

    Én a legfontosabbnak azt tartottam, hogy először az Urat szeressem, és semmilyen érzés, vagy vágyódás ne legyen erősebb az Isten irántinál. Mert csak így tudtam Rá figyelni, s így tudtam Neki kiönteni a szívem őszintén.

    Teret engedni a szerelemnek akkor lehet szerintem, amikor már biztos vagyok abban, hogy igen, ő lesz a férjem, vele fogom leélni az életem. Ellenkező esetben nem láttam értelmét. Egyrészt mert a szabadjára engedett érzelmek rontják az ítélőképességet, s homályosítják a látást. Könnyen meglehet, hogy csak én látom bele az igébe azokat az üzeneteket, amiket épp látni akarok. Másrész pedig akárki iránt, akihez később nem sok közöm lesz minek?
    Ez a megbizonyosodás mindenkinél másképp működik, úgy gondolom ebben nincs sablon. Élő kapcsolat az Úrral, s Ő vezet.

    Az ismerkedés valóban sokszor gátlásos a közösségeinkben, pedig nem kellene az legyen. A kézfogást, vagy átölelést, én nem gondolom bűnnek. Sem azt, ha a felek jobban meg akarják ismerni a másikat. Sőt, szükség van arra, hogy tudd ki az, akivel össze akarod kötni az életed majd. Azt sem gondolnám elítélendőnek, ha a vágyak kifejezésre kerülnek. (de azért szerintem a fiú lépjen először, a lány csak utána fejezze ki felé az érzelmeit.) Viszont egyetértek Annával, az ismerkedési időszakban csak annyit érdemes megengedni önmagunknak és a másiknak is, amit ha végül mégsem ő lenne az igazi sem bánnánk meg. Azt vallom, hogy az ismerkedés alatt jobb baráti keretek között maradni, s majd ha komolyak a szándékok, Istennel együtt, továbblépni.

    Ha viszont már valakik meggyőződtek, s tudják, hogy a másik embert nekik szánt az Isten, akkor ki lehet, sőt kell is fejezni az érzéseinket. Testileg meg három szempontot azért szem előtt tartanék:
    1 – addig menni csak el, amit, ha nem lesz házasság a kapcsolatból (pl. az egyik fél meghal), amit később nem bánnánk meg. ÉS a szex szigorúan csak házasság után!
    2 – annyit megengedni magunknak, amennyit majd a gyerekünknek is, már most példák vagyunk a leendő gyermekek előtt.
    3 – egyik félnek se legyen nehéz a megállás. A házasság kivárása. Lányoknak könnyebb, fiúknak nehezebb, tekintettel kell lenni rájuk, s sokszor nekünk lenni a józanabbnak. 😉
    Nekem ebbe a keretbe belefért a kézfogás, átölelés, csókolózás is. DE ez is mindenkinek más. 😉 (ágyon ruhámban hempergőzés már nem)

    Remélem tudtam segíteni.

    Mirjám

  3. Kedves Katica! Nem hinném, hogy a kézfogàs a kàrhozatra visz! 😁 Az meggondolandó, hogy mit adsz magadból. Megfogod a kezét, megsimogatod, megcsókolod…ha mégsem ő lesz a tàrsad nem fogod bànni, hogy ezeket a gesztusokat odaadtad neki?

    Nekem jó volt úgy belemenni a kapcsolatba, hogy tudtam, ő lesz a férjem. Valaki boldog a leendő emlékek gyűjtésével, de ezek az emlékek vàlhatnak teherré is. Felesleges összehasonlítgatàs alapjàvà. Véleményem szerint akkor érdemes jàrni valakivel, ha hozzà is mennél. Nekem ezzel a tudattal volt tiszta a lelkiismeretem és reményteljes a kapcsolatunk.

Szólj hozzá bátran!