2 thoughts on “Gerda kérdése”

  1. Hali.
    Mi a férjemmel 15 éves korunk óta barátok voltunk. Ha túl erősnek éreztem a vonzalmat, mindig tisztáztam magamban, hogy “mi CSAK barátok” vagyunk (nem azért mert ilyen tudatos voltam, inkább azért, mert féltem a hatalmas érzelem-áradattól, meg a kontrollveszéstől). 21 éves korunkban azonban mégiscsak megkérdezte, hogy járnék-e vele, és mivel előtte rövidre zártam egy kapcsolatot, mert nem volt bennem a fiú felé a NAGY IGEN, közöltem vele, hogy én már nem járok senkivel, csak aki el is vesz feleségül, mert nem játszom többé senki szívével és az enyémmel se játsszon senki!! Mondta, hogy ő is hosszútávra gondolta…
    Ennek ellenére azt mondtam, hogy nem – nem értette, hogy miért…nem mondtam el neki, de én nagyon szégyelltem, hogy nincs álom alakom, dús-fényes hajam, szép bőröm, és biztos voltam benne, hogy szégyellni fog, elvégre ő egy álompasi…
    Így kínlódtunk 4 hónapig.
    Közben Isten szólongatott az igén keresztül:
    Jer 31,
    21 Állíts magadnak jelzőoszlopokat, rakj le útjelzőket, figyeld az országutat, az utat, amelyen elmentél! Térj vissza, Izráel szüze, térj vissza városaidba!
    31,22Meddig tétovázol még, te szófogadatlan leány? Mert valami újat teremt az Úr a földön: a nő fog járni a férfi után!

    Sejtettem, hogy nem bírom sokáig ezt a szenvedést, és értettem, mit jelent, hogy “állíts útjelzőket!” – a szerelem hatalmas árhullám, messzire el tud sodorni, de legyenek útjelzőim, hogy az értékrendem, amiben az Úr Jézusnak való engedelmesség az első, kibírja ezt az erős sodrást!

    Ugyanakkor mondtam Istennek, hogy garantálom, hogy én aztán biztosan nem járok férfi után!

    Míg egyszer az ifi elment fagyizni, és mint mindig, mi (a mostmár férjem és én) akkor is egymással beszélgettünk. Ekkor mondta, hogy ő nem akar sokáig élni, mert nem akar rászorulni senkire. Durván elöntöttek az érzelmek: először merült fel, hogy elveszíthetem azt, aki a legkedvesebb nekem!
    Innentől kezdve átszakadtak a gátak, és már nem tudtam tovább visszafogni az érzéseimet, de ő ezt nem tudta meg azonnal.

    5 nap múlva, pont azon a napon, amikor ő végleg lemondott rólam, mert ő sem bírta a kínt, végülis úgy lett, ahogy az igében volt: “a nő ment a férfi után”; teljesen kiszáradt szájjal elhebegtem neki, hogy szeretem.
    Kérdezte, hogy akkor most már minden akadály elhárult-e bennem.
    Jól érezte: még mindig nem teljesen engedtem el a gyeplőt, mert ugye, ő extrém jó pasi, én meg tele voltam komplexusokkal….Mivel sehogy sem értette, mi bajom, leírtam neki levélben az összes testi hibám, aztán reméltem, hogy akkor inkább ezzel le is zártuk, és nem is akartam látni többet, mert nagyon fájt volna az elutasításával szembesülni.
    Felhívott, hogy ezekről beszélni kellene.
    Majd elsüllyedtem, de találkoztunk, és mondta, hogy átgondolta teljesen, és neki így is kellek, 45 percig bizonygatta, mire végre elhittem.
    Abban a pillanatban viszont felajánlottam, hogy megfoghatja a kezem: miután megbizonyosodtam, hogy teljesen elfogad, akkor tudtam rá kimondani a NAGY IGENT.
    Ez 18 éve történt, azóta 3 gyerekünk van.
    Vannak viharok, időnként felülünk a hullámvasútra, de aztán egyeztetünk, hogy: egyikünk sem akar elmenni.
    Változunk, sok minden rakódik ránk, de ilyenkor újra kell ismerkedni, újra tisztázni kell, hogy kinek milyen szükségletei vannak, és készségesen változni és változtatni kell.
    Ez sokszor elakad, mert nagyon nehéz új szokásokat kialakítani, de a Szentlélek el tud vezetni a teljes igazságra saját magamat, a másikat és a kapcsolatot illetően is, és ha tisztán lát az ember, minden könnyebb.
    Így a hármas kötél nem szakad el egyhamar.
    Összegezve, ami nálam a döntéskor mindent vitt:
    – Mit élek meg, ha felmerül, hogy örökre elveszíthetem?
    – Elfogad-e teljes mértékben, úgy és olyannak, ami vagyok.
    Ha egy fiúnál ebben kétséged támad, ahhoz ne menj hozzá, ne is járj vele!
    A nagymamám mondásával zárom:
    A szíved nem játék, és a másé sem az!
    Szeretettel:
    Réka

  2. Kedves Gerda!

    Örülök, hogy mertél kérdezni. Elég sok lányt foglalkoztatnak ezek a kérdések, engem is korábban. Nem tudok etalont állítani eléd, vagy sablont, mert szerintem azok nincsen ezen a téren, hiszem, hogy istennek személyre szabott tervei vannak az életünkkel. Viszont a saját tapasztalatom, és véleményem leírom.

    Szerintem ismerkedés és járás között a legnagyobb különbség, hogy a járás csak párkapcsolatban értendő. Ismerkedni lehet baráttal, munkatárssal, igazából bárkivel, szóval, amíg egy fiúval az ismerkedés csak azon a szinten marad, mint bárki mással, ami egy barátságon belül természetes, addig ismerkedésről beszélünk. Miután a vonzalom, szimpatikusság, vagy akár szerelem előtérbe kerül, a cél már nem a barátság, hanem annál több, s ez mindkét fél számára világos onnantól kezdődhet a járás.
    Mint amire a szó is utal el kezdenek egy úton járni, egy irányba haladni a felek.

    Hogy van-e szükség ismerkedésre, majd járásra, vagy egyből jegyesség, netán házasság kellene legyen. S hogy a fentiek közül melyikre milyen mértékben van szükség, szerintem nagyon változó. Így ebbe nem merülnék bele.

    A második kérdésedre pedig szerintem akkor találod meg a megfelelő választ, ha önmagadba nézel. Mielőtt valaki párkapcsolatba akarna lépni, szerintem nagyon fontos az önismeret. Miután az ember tisztában van önmagával, utána tudja mérlegelni, hogy mik azok a tulajdonságok, amiket a másik félben mindenképp szeretne látni, hogy kiegészíthessék egymást. Pl. egy nagyon aktív sportos lány, aki arra vágyik, hogy a párjával szintén aktív életet éljenek, együtt kiránduljanak, sportoljanak, valószínűleg neme egy fotelben ülő videójátékos férfiban találja majd meg az igazit.

    Nekem három fontos alapelvem volt a várakozás időszaka alatt, a többi képlékeny volt, ezekhez viszont ragaszkodtam. Azt mondtam, hogy nekem olyan férjem lesz, aki:
    1 – „hívőbb”, mint én, azaz jobban ragaszkodik az Úrhoz, mint én, s mint hozzám;
    2 – határozottabb, mint én – hogy tudjon vezetni engem;
    3 – bölcsebb, mint én – hogy tudjon jól, jó irányba vezetni engem.
    Akiből egyik is hiányzott, nem jöhetett szóba. 🙂

    Az én történetemet elolvashatod itt: http://vmirjam.blogspot.com/2015/08/a-masodik-igen.html
    Nekünk lánykéréssel kezdődött a kapcsolatunk, egyedi, nem mondanám, hogy így csinálja mindenki, inkább azt, hogy kérje el az Úrtól a fiú és a lány is, hogy nekik mire van szükségük ahhoz, hogy a házasságuk biztos alapokra épüljön.

    Ami még szerintem fontos, hogy céltalanul, a “hátha lesz ebből valami”, és a “majd meglátjuk mi lesz a vége” ismerkedéseknek, rosszabb esetben járásoknak nem sok értelme van. Fontos tisztázni előre, hogy mik a szándékok, egyik fél se érezze magát becsapva, vagy hitegetve.

    Remélem tudtam segíteni. Sok áldást! És kedves Gerda, élvezd ki a fiatalságod, meg az egyedüllétet is, keresd a szépet és a jót ebben, még ha nehéz is. Nem tér vissza, elmúlik, legyen hát értelmes, áldott és szép emlék majd belőle.

    Mirjám

Szólj hozzá bátran!