Szeretetére ébredt fel a lelkem

Láttam egy dagi cinegét az ablakból.
Könnyedén szökdécselt és csipegetett is, ha talált valami kedvére valót.
Jóltartott jószág.
A mindennapi mannából él. Léptei könnyedek, dalolva száll fel a magasba. Arra is van tartalék ereje, hogy jól érezze magát. Nem szenved hiányt. Mondom, kerekedett a pocakja és nap legnagyobb részében fütyörész.

Sokszor nem tud feszíteni ez a fajta szabadság. Talán mert nem bízom, úgy ahogyan lehetne. Inkább féltem a jövőm boldogságát. Mert zavar, hogy nem látok bele, egy arasznyira sem.

Most éppen nem vagdalózom ez ellen, még annyira nem is feszengem. De nem tudom, meddig vagyok képes így lenni. A hallelujákat sem dobálom annyira. Teszem a dolgom és közben remélem, Isten azért figyeli az elfojtott gondolataimat is.

Pedig tudom, hogy

Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre.” 2.Korintus 9:8

Hol leszek egy év múlva? Boldog leszek? Magányos? Szakmailag előre billen már valami? Hány gyerekem lesz? Hol kell élnem?
Szükségem van a válaszokra? Nincs.
Szeretném tudni őket? Igen. Mégis, ezekre meg még vagy ezer kérdésre nem tudom a választ.

Viszont, azt tudom, hogy a nevem fel van írva az élet könyvébe, és tudom, hogy arra lettem teremtve, hogy szeretet kapcsolatban legyek Istennel.

Annyira alap ez az állapot, hogy nem is időztem rajta egy ideje. Mégis! Olyan üdítő, életet adó reménység ez!

Tanulok bízni abban, aki szeretetéből indíttatva, előre elhatározta, hogy Jézus Krisztusban gyermekévé fogad…már a világ teremtése előtt így határozott. Kiválasztott, hogy saját népévé tegyen, akik az ő szemében szentek és tökéletesek. Igen, ezt akarta, mert így tetszett neki. (Efézus 1,4-5 EFO alapján)
Magának teremtett. Szeretetből.
Mielőtt még lett volna bennem szükség, vágyott arra, hogy legyek! Így megteremtett.

Az Ő szeretetére ébredt fel a lelkem. Most is. Ezután is.

Ahol az Úr lelke, ott a szabadság! 2.Kor 3:17

(A kérdések ettől még nem bagatellek. Fontosak! Istennek a szükségeim is fontosak! Annyira, hogy gondot visel róluk. Mert gondja van rám! Így rájuk is 🙂 )

Nyúl Sára

A “meribai zsidó”

Anyukám hív így, teljes joggal. El kell mondjam nektek, rettenetes vívódásaim és harcaim vannak, ezért, amikor neki akartam kezdeni ennek az írásnak, rögtön jött egy kósza gondolat, hogy talán Isten nem annyira jó, vagy nem mindenkihez jó. Öt perc múlva rávettem magam, hogy talán mégis ki kellene tartani Mellette, tíz perc múlva ugyanaz a kétely ütötte fel a fejét.

Visszatérve ahhoz, hogy miért vagyok én a „meribai zsidó”:

„Izráel fiai, az egész közösség megérkezett a Cin-pusztába az első hónapban, és letelepedett a nép Kádésban. Ott halt meg Mirjám, és ott temették el. De nem volt vize a közösségnek, ezért összegyülekeztek Mózes és Áron ellen. A nép perelni kezdett Mózessel és ezt mondták: Bárcsak elpusztultunk volna, amikor testvéreink elpusztultak az ÚR színe előtt! Miért hoztátok el az ÚR gyülekezetét ebbe a pusztába? Azért, hogy itt haljunk meg állatainkkal együtt?! Miért hoztatok el bennünket Egyiptomból, és miért vezettetek bennünket erre a rossz helyre, ahol nincs hely vetésre, és nincs füge, sem szőlő, sem gránátalma, még ivóvíz sincs?

Mózes és Áron pedig elment a gyülekezet elől a kijelentés sátrának a bejáratához, és arcra borultak. Ekkor megjelent nekik az ÚR dicsősége. És az ÚR így beszélt Mózeshez:

Vedd a botodat, és gyűjtsd össze a közösséget testvéreddel, Áronnal együtt, és szemük láttára parancsoljátok meg a sziklának, hogy adjon vizet. Fakassz nekik vizet a sziklából, és adj inni a közösségnek és állataiknak. Mózes tehát elvette a botját az ÚR színe elől a kapott parancs szerint. Azután összegyűjtötte Mózes és Áron a gyülekezetet a szikla elé, és ezt mondta nekik: Hallgassatok ide, ti lázadók! Fakasszunk-e vizet nektek ebből a sziklából? Azzal fölemelte Mózes a kezét, és kétszer ráütött botjával a sziklára. Erre sok víz fakadt, és ivott a közösség meg az állatok. Akkor ezt mondta az ÚR Mózesnek és Áronnak: Mivel nem hittetek bennem, és nem tartottatok szentnek Izráel fiai előtt, nem vezethetitek be ezt a gyülekezetet arra a földre, amelyet nekik adok. Ezek Meríbá vizei, ahol perbe szálltak Izráel fiai az ÚRral, de ő megmutatta nekik, hogy szent.” 4Mózes 20,1-13

Az elmúlt egy hónapom eseménydús volt. Nem elég, hogy a magánéletemben nem leltem és lelem örömömet, de fél éve folyamatosan romlott a helyzet a munkahelyemen. Egyre bosszúsabb, negatívabb lettem ezzel kapcsolatban és minden reggel vagy gyomorgörccsel, vagy kisebb undorral mentem be dolgozni. Egyre keserűbb lettem, és eljött a pillanat, amikor elkezdtem aktívabban munkát keresni. Persze a gyomorgörcs megduplázódott, mert én az a típus vagyok, akinek ha nincs elég baja, még saját magának rárak egy lapáttal, mert ha fáj, fájjon még jobban. Rendkívül lassan teltek a napok és az az érzés erősödött bennem, hogy nem fog sikerülni, itt ragadok a mostani helyemen és másfél év után egy kiégett, kiüresedett ember leszek.

Amikor nagyon feszül a húr, nem könnyű azt kimondani, hogy „Uram bármi is lesz én, követlek és legyen meg a Te akaratod.” Azután anyukám rám szólt, hogy megint „meribai” vagyok. Az ember annyira gyorsan elfelejti, hogy Isten hogyan segít, és hogyan old meg helyzetek, vagy mutatja meg az Ő hatalmát. A választott nép is zúgolódni kezdett: „Miért hoztatok el bennünket Egyiptomból, és miért vezettetek bennünket erre a rossz helyre, ahol nincs hely vetésre, és nincs füge, sem szőlő, sem gránátalma, még ivóvíz sincs?”

Amikor aztán rájöttem én is, hogy ez így nem mehet tovább, elengedtem és odaadtam Istennek, legyen úgy, ahogy akarja. Másnap csörgött a telefonom és felkínáltak egy állást, amit repesve az örömtől, el is fogadtam. Ismét megtapasztaltam Isten nagy tetteit.

…Ohh, milyen szép lenne, ha itt vége lenne a történetnek… Három nap sem kellett hozzá, hogy megkérdőjelezzem Isten jóságát. Egy hónap múlva pedig már az új munkahelyem első napján az első felmerült probléma után tettem fel a kérdést, hogy ha Isten itt akar látni, akkor miért alakult úgy a helyzet, ahogy alakult? Mégsem ide kellett volna jönnöm?

 

Itt most álljunk meg egy kicsit. Bolyki László prédikált egyszer arról, hogy mit jelent az számunkra, hogy Isten kegyelmes (youtube-on megtalálhatóak prédikációi). Csak akkor kegyelmes Isten, ha csodát visz véghez? Ha valakiről már lemondtak és Isten csodájának köszönhetően mégis életben marad? Csak akkor kegyelmes Isten, ha leteszek elé mindent és egy nap múlva csörög a telefon az új állásajánlattal? Akkor nem az, ha nem csörög a telefon hetekig vagy hónapokig?

Nekem nagyon nehéz azt mondani, hogy de Igen, Isten akkor is kegyelmes, sőt… Az esetek legnagyobb százalékában nem tudom azt őszintén megvallani, hogy Istenem bármit teszel, szeretlek Magadért, nem csak és kizárólag a csodáidért!

De kérdezem én magamtól, és ez a kérdés az, ami ezen az úton tart, még annak ellenére is, hogy rengeteg csodát tapasztaltam meg: választhatom a másik utat, de mi lenne velem Isten nélkül? Van bármilyen más ész érvem arra, hogy jobb az élet a másik úton???

Nincs.

Kapitány Anna

Őszi ének

„Közel van az Úr mindenkihez, aki hívja,
mindenkihez, aki igazán hívja...”
(Zsoltárok 145:18)

Nemrég egy reggel szóltam a férjemnek, hogy világgá megyek, de ne aggódjon, mert még időben hazaérek ahhoz, hogy elkészüljön az ebéd, mire hazaérnek a gyerekek az iskolából.

Világgá általában mindig ugyanoda szoktam menni, egy hozzánk nem túl messzire eső erdőbe, ahol egy jól ismert ösvényen ha végigmegyek, s körülbelül a felénél egy kicsit ha jobbra térek, gyönyörű kilátás nyílik egy szikláról a Dunát körülvevő hatalmas síkságra, tiszta időben pedig a jóval távolabb fekvő Alpokra is.

Világgá menni időnként akkor szoktam, amikor túlságosan nehéz lesz a szívem, és azért, hogy imádságban elmondhassam azt, ami tulajdonképpen elmondhatatlan. Nem mondhatom el bárkinek, hogy nem vagyok benne biztos, fogom-e tudni hordozni a terheket. Hogy félek. Hogy túl sokat kérnek tőlem, jóval többet, mint amennyit pillanatnyilag időből, erőből, kedvből adni tudok. Hogy elméletileg pontosan értem, mi az a szeretet, gyakorlatilag pedig naponként vallok többször is kudarcot benne.

Sokáig vártam ezen a borús őszi reggelen, türelmesen, kicsit dideregve is a sziklán, hátha egyszer csak felszáll a szép kilátást előlem elfedő ködtakaró.

Nem szállt fel.
Rejtve maradt a völgy, rejtve a remény és a jövő titka, rejtve a távolban a Duna, s még távolabb a hegyek vonulata is.

S csak amikor végre lemondtam, mint számomra elérhetetlen szépségről, a távoli tájról, akkor láttam meg azt, ami mindvégig ott volt a szemem előtt: a hallgatag erdőt, a hajamat hullámos tincsekbe rendező párát, néhány szem édes, túlérett szedret, esőcseppeket egy földre hullott sárga falevélen, kanyar mögött váratlanul előbukkanó gyönyörű forrást. Ki tudja, milyen halkan sűvítő hangja van egy fára lélekszakadva felrohanó mókus farkának? Én tudom. Csupán csak egyike volt azon kincseknek, amiket számlálatlanul szórt lábaim elé a velem együttérző, reggeli erdő.

Igazából azért vártam annyira, hogy felszálljon a köd, mert valamiféle égi jelnek, valamiféle sikeres, kerek történetnek tekintettem volna, ha kitartásom jutalmául végül megláthattam volna a tájat.

Kerek történet helyett kaptam egyetlen puzzle-darabnyit.
Válaszok helyett néhány, a lélek beporosodott rétegeit mindenestül felforgató kérdést.
Távoli kilátások helyett kézzelfogható, vigasztaló szépséget.

Kerestem az Urat, szívszakadva vártam, hogy válaszoljon nekem a messzeségből.

Hogy aztán rájöjjek, ott volt végig velem, a hátam mögött várta, hogy megforduljak és rátaláljak végre ott, mindig éppen ott, ahol és ahogy vagyok.

Prodán Márta

Gyerekek a csatamezőn!

A gyülekezeti táborban be kellett ugranom az egyik bibliakör-vezetőnk helyett a kisiskolásokhoz.

Egy beszélgetés maradt rám, ami arról szólt, hogy “ki mitől fél”:

Az egyik misszionáriusunk kislánya beszámolt arról, hogy egyik éjjel hangokat hallott az ágya alól, majd a matraca felemelkedett vele együtt. Ekkor átrohant a szülőkhöz, imádkozott vele az édesanyja; aztán azon az éjjelen, mikor édesanyja végülis őmellette elaludt, a Sátán az édesanyja arcában jelent meg neki…

Az egyik lelkipásztorunk fia pedig azt mesélte, hogy egyik este, mikor a testvére már aludt, egy YouTube-os videó után nem tudott kimenni a szobából, mert valami elkapta, és nem tudott mozdulni. Hangosan énekelni kezdett, meg kiabált. A testvére még rá is mordult félálomban, hogy hagyja már abba. A szülei mentek érte.

Ez volt a két legdurvább sztori, ezekre emlékszem a legjobban.

Ezek miatt azonnal megtanítottam nekik a Fil 2,9-11-et:

Ezért Is­ten is fel­ma­gasz­tal­ta őt (Jézus Krisztust), és olyan ne­vet aján­dé­ko­zott neki, amely min­den név fö­lött való, hogy JÉZUS ne­vé­re min­den térd meg­ha­jol­jon, mennye­i­e­ké, föl­di­e­ké és a föld alat­ti­a­ké, és min­den nyelv vall­ja, hogy Jé­zus Krisz­tus Úr az Atya Is­ten di­cső­sé­gé­re. 

Bátorítottam őket, hogy hangosan jelentsék ki ezeket az igéket támadás esetén, mert ha Jézust hívják segítségül, a Sátán elfut.

A fiúk rögtön lekörmölték az igehelyet, a lányok lediktáltatták maguknak a füzetükbe – tényleg nem én kértem ezt tőlük! 

Teljesen önállóan és automatikusan nyitották ki a füzetüket, tehát nagyon fontos volt nekik ez a tanítás!

Most, ezen a héten, azért írok, hogy a lelketekre kössem, kedves Szülőtársak,  Bibliaköri Tanítók, kedves felnőtt Testvéreim, hogy nagyon komolyan tanítsátok gyermekeiteket az Igazság igéire! Ne legyenek a gyerekeink védtelenek az ördög mesterkedéseivel szemben!

Akárhogy igyekszünk, nem tudjuk az életük minden részletét kontroll alatt tartani, sőt ahogy nőnek, egyre kevésbé! 

Adjátok kezükbe a Lélek kardját, amely az Isten beszéde! Öltözzetek Ti is, és öltöztessétek őket is fegyverbe, hogy megállhassanak az ördög mesterkedéseivel szemben! Efézus 6. alapján

Már a televíziós gyerekmese-sorozatok is varázsigéket, varázslási rituálékat tanítanak a gyerekeinknek, ráadásul naponta akár 3x is műsoron van ugyanaz a szellemileg fertőzött mese, és a YouTube-on is nagyon könnyű eltévedni: nem lehet nyugodt szívvel bekapcsolni rajta egy kis mesét, és aztán magára hagyni vele a gyerekünket, mert máris beúszik egy szexuális reklám vagy egy horrorfilm előzetese…

A Sátán magának neveli a következő generációkat (is), minden modalitásban.

Nagyon fontos, hogy a gyermekeink képben legyenek Jézus hatalmával és Jézus Krisztus barátaiként saját kompetenciáikkal, hogy, amikor helyzet van az oviban vagy a suliban, meg tudják különböztetni: mi a jó és mi a rossz, és bátran vállalják fel, ha szembe kell menni a többiekkel!

Legyenek tisztában teljes mértékben azzal, hogy mikor és miben biztosan nem tarthatnak a barátaikkal!

Meggyőződésem, hogy ezt nem lehet elég korán elkezdeni!

A 3 évesünk nemrég pont úgy viselkedett egy helyzetben az oviban, ahogy a férjem megtanította neki, és mikor az óvó néni kifogásolta a viselkedését, az édesapjára hivatkozva védte meg magát! (…bár én képviselném ekkora önbizalommal mennyei Atyámat!)

Hiszem, hogy a Sátán ijesztgetései esetén a Szentlélek még a legkisebb gyerekeknek is kijelenti, eszébe juttatja, amit tanultak (HA UGYAN TANULTAK VALAMIT!!…?), hogy hogyan kell megoldani helyzeteket, hogyan kell felvenni a Sátán ellen a harcot.

Kívánatos megoldás a teljes eltiltás tévétől, internettől, kütyüktől, de idővel a legjobban tiltott dolgok mindennél kívánatosabbak lesznek, főleg a korosztály nyomása miatt.

A gyerekünk meg fogja oldani, hogy barátoknál, nagyszülőknél belekóstoljon a “nagybetűs életbe”!

… nézzük csak …

Jézus nem kivett minket ebből a világból, hanem tanított minket az Igazságra, megkérte az Atyát, hogy őrizzen meg minket ebben a világban (Jn 17), továbbá biztosította számunkra a fegyverzetet.

Hitem szerint nekünk is ez a feladatunk a gyereknevelés során.

Egy érettebb, hitben előttem járó Barátném hívta fel rá a figyelmemet, hogy ugyanaz a Jézus, aki hozzánk és velünk beszél, minket tanít, akkor, amikor a földön járt, a gyerekekhez hogyan is viszonyult:

Ek­kor kis­gyer­me­ke­ket vit­tek hoz­zá, hogy meg­érint­se őket, a ta­nít­vá­nyok pe­dig meg­dor­gál­ták azo­kat, akik ezt tet­ték. Ami­kor Jé­zus ezt ész­re­vet­te, ha­rag­ra ger­jedt, és azt mond­ta ne­kik: En­ged­jé­tek hoz­zám jön­ni a kis­gyer­me­ke­ket, és ne tilt­sá­tok el őket, mert ilye­ne­ké az Is­ten or­szá­ga. Mk 10, 14

Nem említette, hogy hozzámenni, az Ő nevét segítségül hívni korhatáros vagy képességfüggő lenne… Sőt! 

(Ami azt illeti: hallottam már középsúlyos értelmi fogyatékos, Down szindrómás megtéréséről is!)

Mindannyiunk életéért folyik a szellemi harc!

Ne becsüld le a gyerekedet, a kis harcait, problémáit!

Pont most kaptunk erről tanítást a gyülekezetben (Adam Narcisso által), hogy Sátán ugyanúgy erődítményt akar építeni az ő életükben is, és ugyanúgy el akarja rejteni előlük is az eredeti rendeltetésüket, ahogy teszi ezt nálunk, felnőtteknél is.

Gyermekeink tanítása a mi felelősségünk!

Azt fogják tudni használni, amit megtanultak; amit megismertek; amiben példaként előttük járunk, tehát amiről tapasztalatuk van!

A szellemi csatamező nem játszótér! 

Valós, életet meghatározó események színtere, gyereknél és felnőttnél egyaránt!

Az Úr már Mózes könyvében is figyelmeztet minket a felelősségünkre:

Sze­resd azért az URat, a te Is­te­ne­det tel­jes szí­ved­ből, tel­jes lel­ked­ből és tel­jes erőd­ből. Le­gye­nek a szí­ved­ben ezek az igék, ame­lye­ket ma pa­ran­cso­lok ne­ked.
Ta­nít­gasd ezek­re fi­a­i­dat, és szólj ezek­ről, akár a há­zad­ban ülsz, akár úton jársz, akár le­fek­szel, akár föl­kelsz. Kösd eze­ket je­lül a ke­zed­re, és le­gye­nek hom­lok­kö­tő­ül a sze­me­id fö­lött. Írd föl eze­ket há­zad aj­tó­fél­fá­i­ra és a ka­pu­id­ra. 5.Móz 6, 5-7

A szellemi harcban kompetens, az Igazság iránt hűséges és Jézus Krisztussal kéz a kézben járó, győztes generációra van szüksége a világnak, vonzzuk be őket az Istennel való szoros kapcsolatba, és neveljük fel őket az Ő dicsőségére!

Thökölyi Réka

Vívjak, vagy vívódjak?

Gyorsvonatként robogó hétköznapjaimban, lassan naponként felszólal valaki a környezetemben, és az anyósáról panaszkodik. Ezt a témát általában nem a dicséret fennkölt hangulata szokta körül lengni. Gyakran meg is kapom, hogy nekem könnyű, mert az én anyósom egy tündéri nő.

Kérdezgettem a környezetemben élő nőket, mi zavarja meg az anyósukkal való kapcsolatot. Többnyire a következő válaszokat kaptam:

Ideges leszek minden alkalommal, amikor így kezdi a mondanivalóját:
– látod, én így szoktam…
– nem szólok bele, de…
– nem azért mondom, de…
– csináld, ahogy akarod, de…
– a kisfiam/kislányom úgy szereti, hogy…
– a te édesanyád nem tanított meg arra, hogy…?

Lehet, naivitás a részemről, de nem gondolnám, hogy a mondat kezdés provokálja a konfliktust. Úgy gondolom, és ebben talán egyet is értünk, hogy mindannyiunk életében vannak olyan mélyre temetett események, érzések, amit időnként próbálunk a feledés homályába száműzni. Nevezzük ezeket „érzelmi vakfoltnak”. Talán a kritikus helyzetek abból adódnak, hogy valamelyik – esetleg fel sem ismert – érzelmi „vakfoltunkra”, mélyre temetett tulajdonságunkra tapintottak rá. Ilyenkor automatikusan beindulnak a megszokott védekező mechanizmusaink, és megkezdődik az egymás bosszantásának végeláthatatlan köre.

Könnyű ráhúzni ezt az elképzelést azokra, akik nem ismerik Krisztust, de valljuk be, hívő nők között is törékeny az anyós kapcsolat. Természetesen nem csak az érzelmi vakfoltjaink, hanem a fizikai körülmények is (pl: ha több generáció lakik együtt) is befolyásolhatják e kapcsolat jellegét.

Tegyük fel másképp a kérdést – Én, Krisztus iránt elkötelezett nő, miben lehetek különb az anyósommal való kapcsolatomat illetően?

  1. Ha igazán szeretni akarsz valakit, akkor nemcsak őt magát, hanem a családját is szeretned kell. Meggyőződésem, hogy legkönnyebben úgy utáltathatod meg magad valakivel, ha rossz véleménnyel vagy a családtagjairól.

A szelíd nyelv életnek a fája, a romlott pedig összetöri a lelket.” (Példabeszédek 15:4)

Gyakorlati vonatkozás – az anyósoddal való kapcsolatodban is éreztesd a férjed iránti szeretetedet, tiszteletedet. Ha azt látja, hogy elkötelezett, tiszteletet adó társa vagy a gyermekének, a Te hibáidat könnyebben elnézi majd.

  1. Őrizd azokat az értékeket/hagyományokat, amiket a férjed az Ő családjából hoz.

Az igaz házában nagy kincs van” (Példabeszédek 15:6a)

Gyakorlati vonatkozás – én egy kis családból származom, férjem ezzel szemben nagyobb családi háttérrel rendelkezik. Eleinte nagyon furcsa volt a sok családi találkozó, de az az összetartás és szeretet, ami az Ő családjukat jellemzi, megőrizendő kincs.

  1. Ha hibákat látsz, vagy néha csalódsz, ne feledd, Ő is egy bűnös ember, aki kegyelemből él.

Mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik az Isten dicsőségét.” (Róma 3:23)

Gyakorlati vonatkozás – időnként óhatatlanul csalódunk egymásban. Talán szándékosan keressük a hibát, vagy esetleg véletlenül tűnik fel, de egy biztos: hiba mindig van. Ilyenkor a csalódásunkat, megbotránkozásunkat fel kellene cserélni a megbocsátással, elengedéssel, mindvégig, alázattal beismerve, hogy mi sem vagyunk különbek.

  1. Szándékosan ne keresd a hibát, tudatosan kutasd a Benne megjelenő Krisztusi tulajdonságokat.

Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés; a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden.” (2 Korinthus 5:17)

Gyakorlati vonatkozás – ez egy izgalmas felfedező játék. Megláttad már az anyósodban azt, ami a Krisztusra emlékeztet? Ezeket tartsd számon, ne a hibákat.

  1. Ne félj megfogalmazni Neki, hogy mit tisztelsz, vagy szeretsz Benne.

Lépes méz a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek.” (Példabeszédek 16:24)

Gyakorlati vonatkozás – nem a bátorítás kultúrájában élünk, de ha képes vagy elismerni Őt, akkor az erősíteni fogja a kapcsolatotokat.

  1. Ne feledd, a mostani viselkedéseddel örökséget hagysz hátra!

Mert jó az Úr, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre.” (Zsoltárok 10:5)

Gyakorlati vonatkozás – gyerekeid előtt a reakcióid, kapcsolat-mintáid olyan példák, amire támaszkodhatnak, vagy amit majd el akarnak kerülni. Milyen örökséget hagysz hátra?

Lombos Andrea

Ének az éjszakában

Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket. Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a börtön alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehulltak a bilincsek. (Apostolok Cselekedetei 16:25-26)

Még csak néhány éves volt a kislányom, amikor kijelentette, ő ugyan nem akar a mennyországba kerülni. Óvatos kérdezősködésemre kiderült, azért nem, mert az ő kicsi fejében olyan kép élt az égi hazáról, hogy ott majd egy örökkévalóságon át Istennek fogunk szolgálni. Egészen konkrétan: mosogatni. És én azért értettem őt, mert hozzá hasonlóan sokáig ugyanolyan kedvetlenséggel tekintettem a dicsőítés fogalmára, mint például a mosogatásra. Egyszerűen senki sem tudta nekem ésszerűen elmagyarázni – mert hogy nem is mertem senkitől sem megkérdezni –, mégis miért várja el tőlünk Isten, hogy magasztaljuk és imádjuk Őt. Nem azt gondoltam, hogy ne lenne rá méltó. De sehogysem tudtam elképzelni, hogy rá(nk)szorulna, vagy nagyon megharagudna és megbüntetne, ha mégsem tennénk.

Csak mostanában gondoltam rá először, hogy nem önmaga imádatása a célja. A mi kezünkbe akart egy kézzelfogható, csodálatos eszközt adni, hogy ne álljunk tehetetlenül és kiszolgáltatottan olyankor, mikor körülvesz a sötétség.

Sötétben vagyok, mikor nem látok mást, csak a gondjaimat. Azt, hogy fáradt vagyok, nincs időm, nincs türelmem, nincs kedvem, félreértjük egymást valakivel, aki fontos, mikor egy barátból hirtelen ellenség lesz, mikor taposómalommá válnak a mindennapok, s végeláthatatlanná a házfelújítással járó teendők, mikor temetést kell szervezni, mikor felborul az egész eddigi jól bejáratott élet – hogy csak párat említsek azokból a dolgokból, amikkel az elmúlt hetekben kellett megbirkóznom.

Ilyenkor nem elég a saját erőm, s ha összekaparom az utolsó csepp jószándékot, elhatározást, igyekezetet, az sem elég. Itt, ahol már rájövök, milyen hamar elfogynak saját tartalékaim, itt kezdem el érteni azt is, miért jó Istent dicsőíteni, Őt magasztalni minden körülményben.

„Mi a dicsőítés? A dicsőítés egy tudatos cselekvés, amikor belső tekintetünket Istenre emeljük, és az Ő szépségét és nagyságát fontosabbnak akarjuk látni, mint az összes gondot és sötétséget.” (Johannes Hartl)

Könnyű akkor énekelni, mikor minden rendben van. De ha akkor is énekelünk, mikor semmi sincs rendben – bár a nehézségek nem feltétlenül lesznek ettől kevésbé nehezek -, az útat épít a világosságnak, s ebben a világosságban felismerjük Isten arcát. A tökéletes szépségű Sionon ragyogva jelenik meg Isten azoknak, akik szívük mélyéből vágyódnak rá, hogy lássák Őt. (Zsoltárok 50:2)

Útat építek, mikor késő este még rendbe kell tennem egy rendetlen konyhát, s a fülhallgatóval hallgatott dicsőítő dalokhoz hozzáteszem a saját hangomat is.

Útat építek, amikor imádságban megköszönöm az embert, aki miatt éppen elkeseredtem, s tudatosítom magamban, hogy mindkettőnket pontosan ugyanolyan végtelenül szeret Isten.

Útat építek, mikor a legnagyobb káosz és rohanás közepette is észreveszem a szép, kedves dolgokat, s lefotózom, összegyűjtöm, felírom őket.

Útat építek, ha a panaszkodó kollégáimmal való beszélgetést egy-egy jó szóval tudatosan más irányba terelem. Ha megvigasztalok valakit akkor is, mikor én magam is éppen nagyon szomorú vagyok.

Árnyék mögött fény ragyog,
Nagyobb mögött még nagyobb,
S amire nézek, az vagyok.
(Gyökössy Endre)

Prodán Márta

Homoszexualitás

A homoszexualitás fantasztikusan alkalmas arra, hogy létrehozza a keresztény egységet. Boldog-boldogtalan egyesülni tud a homoszexualitás elleni felkelésben. Micsoda fertő, hova jutottunk, undorító, mind mennek a pokolra. Azért kényelmes téma, mert legtöbbünket nem érint ez a kísértés (vagy legalábbis, senki nem tud róla, hogy érint). Minden ítélkezésünket, indulatunkat kockázat nélkül ki lehet élni, hiszen melyik keresztény ne értene egyet azzal, hogy ez a bűnök legrosszabbika?! Isten. Azt gondolom, hogy Isten egyáltalán nem ezzel az indulattal néz a homoszexuálisokra.

Hányszor volt olyan, hogy Jézus magánkívül ócsárolta a bűnösöket, ítélkezett, szidalmazott? Egyszer sem. Hányszor volt olyan, hogy a kora vallási vezetőit szidta? Számtalanszor. Pl. A Máté 23-ban:

Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt: ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni.
Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bejárjátok a tengert és a szárazföldet, hogy egyetlen pogányt zsidó hitre térítsetek, és ha ez megtörtént, akkor a gyehenna fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál.
Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, belül pedig tele vannak rablásvággyal és féktelenséggel.

Egy barátnőm rokonságában van egy meleg pár, akik mindig kérdezik őt Istenről, a gyülekezetről, de fél őket elhívni, mert tart attól, milyen fogadtatásban részesülnének. Ez nagyon kemény figyelmeztetés! Ha a gyülekezetünk valóban olyan, ahova nem jöhet be egy Istent kereső meleg pár, akkor Jézus csak azért jönne be hozzánk, hogy asztalokat borogasson. Utána elmenne egy meleg pár otthonába, velük vacsorázna, és ők életükben először találkoznának azzal a reménnyel, amivel a lenézett Zákeus. Az én házamba! Hozzám, aki mögött összesúgnak az utcán!

Milyen könnyű elítélni azt a bűnt, ami nekem nem kísértés. Volt néhány éve egy aláírás gyűjtős honlap: nemmelegjézusért. Tényleg? Jézusért nem vagy meleg, vagy csak másmilyen kísértéseid vannak? Mondtál bármi rombolót ezen a héten a családtagjaidnak? Pedig az Efézus 4:29-ben ez van:

"Semmiféle bomlasztó beszéd ne hagyja el a szátokat, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják."

Az elmúlt egy hónapban elfogadtál kritikát valamelyik gyülekezetvezetődre? Pedig az 1. Timóteus 5-ben ez van:

"Presbiter ellen vádat ne fogadj el, csak „két vagy három tanú szavára”."

Elmondom, engem mi hoz ki a sodromból. Amikor reggel indulnánk, hogy ne késsünk el, és családom mind a hat tagja, a bejárti ajtó előtti egy négyzetméteren, egymáson átesve szenved. Az egyik gyerekem azon szenved, hogy fel kell vennie a cipőjét, pedig nem akarja. A másik azon, hogy bent hagyta az autóját, de már rajta van a cipője. A harmadik azon, hogy nem tudta befejezni a reggelit, a negyedik meg folyton kiszökik zokniban, amikor nyílik az ajtó. Az, hogy megőrizzem a tiszteletet minden családtag iránt, és kedvesen tudjak beszélni, kihívás nekem. Ha ilyenkor ingerült vagyok, az természetes? Nem. Az bűn. A Lélek gyümölcse a békesség. Ez egy vicces jelenet a családi életünkből? Nem. Vasárnap Jézus megkísértése volt a téma az igehirdetésben. Mivel Ő is mindenre Igével válaszolt, gondoltam, én is kérek erre a helyzetre egy Igét. Ezt kaptam:

“Ne vígy minket kísértésbe”: meg akarom tenni a szükséges lépéseket, hogy a reggel zökkenőmentes, nyugodt legyen.

“De szabadíts meg a Gonosztól“: mindig lesznek olyan helyzetek, amik békétlenséget okozhatnak. A bennem élő Szentlélekre hagyatkozva, ki akarom mondani Isten igazságait, azokra ráállni, és ellenállni a Gonosznak.

Azért most még nem merném egy olyan honlapon az aláírásomat adni, hogy mindigbékésjézusért, de a bűnt bűnnek nevezem, és el akarom hagyni.

Sam Allberry egy britt lelkész, aki a szexuális beállítottsága ellenére nem él párkapcsolatban, mert meggyőződése, hogy a Biblia ezt tanítja, és Jézus erre hívja. Két éve hallottam az ő álláspontját a témáról, ami azóta gyakran eszembe jut, és ösztönöz. Azt mondja, hogy Jézus mindannyiunkat olyan önmegtagadásra hív, mint a meleg keresztényeket. Igen, az nagy árnak tűnik, hogy egyedül kell élnie, nem lehet társa, gyerekei. De Krisztus, minden követőjétől azt kéri, hogy vegye fel a keresztjét, és haljon meg önmagának! Amikor olyan dolgokat kell csinálnom, amiket nem szívesen teszek, eszembe jut a kérdés, hogy mennyire kellene megtagadnom magam, ha homoszexuális lennék, és nem lehetne családom? Mindjárt több kedvem van elvégzni a nem kívánt dolgokat.

A Róma 1 után, ahol Pál beszél a homoszexualitásról, a második részben rögtön ezzel folytatja:

"Ezért nincs mentséged, te ítélkező ember, mert amiben mást megítélsz, abban önmagadat ítéled el, hiszen ugyanazokat teszed, miközben ítélkezel. Azt pedig tudjuk, hogy Isten ítélete igazságosan sújtja azokat, akik ilyeneket tesznek. Azt gondolod, te ember, aki ítélkezel azok felett, akik ilyeneket tesznek, holott magad is ugyanazokat cselekszed, hogy te megmenekülhetsz az Isten ítéletétől?"

Miért lenne jogom ítélkezni? Azért, mert már a nagyapám is lelkész volt? Azért, mert vezetem a mamakört, vagy mert mi egy “hívő család” vagyunk? Szuper. Jézust is korának vallási vezetői adták halálra.

"Mert mondom nektek, ha a ti igazságotok nem múlja felül az írástudók és farizeusok igazságát, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába." (Máté 5.20)

Nemrég imádkoztam valakiért, hogy tudjon megalázkodni egy másik ember előtt. Isten azt mondta nekem, hogy “előbb te alázkodj meg azelőtt, akiért imádkozol!” Úgyhogy megkérdeztem, hogy mondana-e olyat nekem, amiért bocsánatot kérhetnék tőle. És tudott mondani! Tanulom Jézustól, hogy szelíd volt, és alázatos szívű.

Isten adja meg nekünk, hogy a melegek kígyózó sorokban jöjjenek hozzánk, és találkozzanak Jézussal, aki miatt nekünk, akik nyomorogtunk bűneinkben, reménységünk van.

Balogh Piroska

Azt mondják, kutyából nem lesz szalonna …

Az utóbbi időben egyre gyakrabban mondogatok egy mondatot: ami fontos az életben, arról nem szabad lemaradni.

Ige ám, de nem olyan rég, vissza kellett mennem dolgozni (véget ért a Gyes-es időszak), és egyre inkább szembesülök azzal, hogy elképesztő kavarodás jellemezi az emberi értékrendet, gondolkodásmódot, életvitelt. Versenyszférában dolgozom, ahol szeretnek kiemelni embereket, és a teljesítmény, vagy szülői háttér függvényében megállapítani az ember értékét. Gondolkodtam azokon az embereken, akiket példaként állítanak elénk. Azt hiszem, az, hogy azok lettek, akik, az annak a titka/bizonyítéka, hogy bejártak egy fejlődési utat. De keresztény emberként talán nem meglepő, ha az foglalkoztat, hogy ebben a világban, amiben élünk, hogyan gyalogoljunk?

Ha, csak az életem szakmai oldalára gondolok, folyamatos fejlődést várnak el tőlem. Fejlődésünk célja, hogy önmagunkat fejlesszük, mert:
Lehetséges: könnyen elérhető a szükséges információ
Szükséges: tudás nélkül hatástalan leszek

Aki nem teszi ezt az:
Kimarad: egyszeri alkalom is elég ehhez, de bepótolható
Lemarad: folyamatos kimaradás eredményezi
Alulmarad: végül a hosszan tartó lemaradás bepótolhatatlanná válik

 

 

Nos, ez csak a szakmai tudás, elvárás, de nem csak ennyiből áll az élet …

Mit mond Isten a fejlődésről?

„...hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek.” Filippi 1:9

Mindannyian tudjuk, hogy ez a világ nem a szeretetre épül, de ebben kellene gyarapodni, nem a másik kritizálásában, kiközösítésében, akadályozásában, kibeszélésében, stb. Mert sokszor nem tudjuk, hogy hol a határ.

Gondoljunk csak az uránra. Régebb elérhetetlen volt, most már elő tudjuk állítani. Tehát, tudunk olyant gyártani, ami évszázadokon keresztül megmarad. Más szemszögből, tudunk úgy rombolni, hogy az hosszú távon maradandó legyen. Igaz ez az emberi kapcsolatainkra is.

Ha önfeledten nem bízhatod rá a másikra a gondolataidat, vágyaidat, érzéseidet, mert rögtön kihasználják, akkor beláthatjuk, hogy az egy élhetetlen kapcsolat. Érdemes ebből a szemszögből is átgondolni a kapcsolatinkat.

Lehet, azon gondolkodsz: miért fontos ez?

Mert Isten megkérdi: hogyan éled az életedet? Hol tudtad megvalósítani az én alapelveimet?

Isten Igéje szerint a fejlődés:

– Vállalt folyamat: én akarom, és kezdeményezem
– Tudatosan irányított folyamat: nem az ösztöneim szerint haladok előre
– Kontrollált folyamat: határaim az Isteni alapelvek

 

 

Magyarán, megállítom a rossz, burjánzó gondolatokat, cselekedeteket.

Úgy szeretnél fejlődni, hogy Isten szempontját veszed figyelembe?

Törekedjünk Isten által elismert és támogatott fejlődésre.

„ ... hogy megismerjem Őt, és az Ő feltámadásának erejét...” Filippi 3:10

Ez a titka újra és újra …mert az én erőm elfogy, de az, AKI képes volt legyőzni a halált, nekem is segít ebben a lehetetlennek tűnő feladatban.

Lombos Andrea

Doboz, szőlő és világtalálkozó

Egy tönkrement puzzle-os doboz tetejét ragasztgattam nemrég. Nem dobhattam el, nem cserélhettem ki, mert rajta volt a minta. Látszott, hogy nem én vagyok az első, aki helyre akarja hozni. Mielőtt felújítottam volna, el kellett távolítanom a régi cellux maradványokat. Miközben ezt tettem, Isten tanított.

Mi, akik Isten gyermekei lettünk, olyanok vagyunk, mint ez a többszörösen ragasztgatott doboz. Én is, te is. Hordozzuk Krisztus képmását, a mintát. Ezért bármilyen állapotban is lennénk, értékesek vagyunk! Atyánk látja a teljes képet bennünk, s nem dob ki, de alakítgat. Eszembe jutott Jézus szőlőtős példázata is (János 15). Ahhoz, hogy valami jó születhessen, előbb el kell távolítani a régit. A régi miatt ugyanis az új sem fog megragadni, leválik. /Írás közben válik egyre világosabbá, hogy miért káros a (Lukács 5-ben leírt) régi vegyítése az újjal./ A gondolatmenet folytatódott. Emlékeztetett az Úr a világtalálkozó mottójára: „Valami új születik”. Megértettem: nem egy hétvége alatt! Születik… született… vagy növekedésnek indult. Bárcsak folytatódna, ami elkezdődött! Ezért imádkozom.

Kedves testvérem, engedjük, hogy a Szőlősgazda tovább nyesegesse a vadhajtásokat, eltávolítsa életünkből a haszontalan részeket, hogy egyre használhatóbbak legyünk, s még tisztábban ragyogjon át rajtunk Krisztus fénye!

Meleg Adina Márta

EGÉSZSÉGES TÁPLÁLKOZÁS – micsoda???

Foglalkoztat az egészség. Zavar, hogy nézni kell a címkéket, hogy melyik ételnek mondott termék miből áll össze; hogy gondolkodnom kell, hogy a fogamzásgátlás széleskörű elterjedése miatt a hormontartalmú és klóros csapvizet igyuk itthon, vagy vegyük inkább a mérgező anyagokra bomló petpalackban álldogáló vizet; hogy meghámozzam-e a gyümölcsöt, vagy együk meg azt is a mindenféle vegyszerkezelésekkel együtt….

Van egy drága, most már özvegy nagymamám.
Olyan asszony ő, akinek 50 éves kora körül az jutott eszébe, hogy ha hirtelen lerobbanna valamikor is az egészsége, fontos, hogy ne legyen kövér, mert akkor nagyon nehéz lenne a gondozása. Attól a naptól kezdve pontosan annyit eszik, amennyi elég, amitől már nem éhes. 86 éves, csinos, szellemileg ép. Nem befolyásolják a reklámok, az irányzatok, nagyon józan.

Meg szoktam osztani vele a dilemmáimat.
Ő végtelen egyszerű válaszokat ad:
“Az van ráírva, hogy ennivaló; csak nem halunk meg tőle.”
“A mindenmentes egészséges táplálkozással örökké fogunk élni itt a földön, ugye? De minek?? Elvégre jó helyre készülünk vagy nem…?”
“Szabad enni meg inni, drágám, de mindent csak mértékkel.”

Mindig tetszett a Mamám hozzáállása, nagyon érzem, hogy igaza van, de nem mertem rá hagyatkozni: elvégre az ő idejében még nem volt olyan, mint például a génmanipuláció meg ennyiféle rák…

Ezért faggattam erről Istent is.
Többször is!
Mit mondasz MA, Uram?
Na, hát idézem az igéket, azokkal a hangsúlyokkal, amikkel Isten válaszolt nekem:

  • Mit is együnk?
Azután ezt mondta Isten: Íme, nektek adok minden maghozó füvet az egész föld színén és minden fát, amelyen maghozó gyümölcs van.  Az legyen az eledeletek. 1.Mózes 1, 29
Kér­lek, tégy pró­bát szol­gá­id­dal tíz na­pig! Ad­ja­nak ne­künk zöld­ség­fé­lé­ket, hogy azt együnk, és vi­zet, hogy azt igyunk. (...)
Tíz nap múl­va ar­cuk szebb­nek és tes­tük táp­lál­tabb­nak lát­szott a töb­bi if­jú­é­nál, akik a ki­rály éte­lé­ből et­tek. Dániel könyve 1 rész részlet

Igen. Ez van a neten is. Sok saláta, gyümölcs…

Ezt már többször megállapítottam: a tudomány az Isten által teremtett világ törvényszerűségeinek felismerése. Nem fognak semmi újat kitalálni, amit Isten még ne talált volna ki.

Rendben, saláta.
– Na de…szennyezett a termőföld, génkezelt a növény, vegyszeres a termés… Uram!?

Azért azt mon­dom nek­tek: Ne ag­go­dal­mas­kod­ja­tok az éle­te­tek fe­lől, hogy mit egye­tek, és mit igya­tok; se a ti tes­te­tek fe­lől, hogy mibe öl­töz­köd­je­tek. Bi­zony több az élet az ele­del­nél és a test az öl­tö­zet­nél.
Te­kint­se­tek az égi ma­da­rak­ra: nem vet­nek, nem is arat­nak, csűr­be sem ta­kar­nak, és mennyei Atyá­tok el­tart­ja őket. Nem vagy­tok-e sok­kal kü­lön­bek ná­luk?
Ki­cso­da pe­dig az kö­zü­le­tek, aki ag­go­dal­mas­ko­dá­sá­val meg­hosszab­bít­hat­ja éle­tét egy arasszal? Máté 6, 25-26
Ne ag­go­dal­mas­kod­ja­tok te­hát, és ne mond­já­tok: „Mit együnk?” vagy „Mit igyunk?” vagy „Mi­vel ru­ház­kod­junk?”
Mert mind­eze­ket a po­gá­nyok kér­de­zik. (Hű...tényleg!??)
Mert jól tud­ja a ti mennyei Atyá­tok, hogy mind­ezek­re szük­sé­ge­tek van.
Ha­nem ke­res­sé­tek elő­ször Is­ten or­szá­gát és az ő igaz­sá­gát, és ezek mind rá­adá­sul meg­adat­nak nek­tek. Máté 6, 31-32

Sokszor azt hisszük, Jézus a szellemieket írja le fizikai példákkal, ezért sokszor csak elvontan értelmezzük az igét.
Az én tapasztalatom szerint ha Jézus kimond akár csak egyetlen mondatot is, az nagyon konkrét, és ugyanúgy színigaz a szellemi, mint fizikai életünkre. Ha kérdezem, Ő mindig a saját szavaival válaszol, teljesen adekvátan.
Még ebben az Igében is a táplálkozásról beszélt nekem:

Jézus pedig azt válaszolta: Én vagyok az élet kenyere, aki hozzám jön, nem éhezik meg soha, és aki hisz bennem, nem szomjazik meg soha. János 6, 35

A legutóbb pedig ez az ige foglalta össze nekem a választ a létfenntartást boncolgató kérdéseimre:

A lé­lek az, ami meg­ele­ve­nít, a test nem hasz­nál sem­mit; a be­szé­dek, ame­lye­ket mond­tam nek­tek, lé­lek és élet. János 6,63

A Sátán hogy kifacsarta ezt is! Milyen népszerű szólás, hogy “ép testben ép lélek!” Pedig a test nem használ semmit! A LÉLEK AZ, ami megelevenít…miért is nem a Szentlélek szavaival foglalkozom annyit, mint a termékek címkéivel?

A világ nem javul. Testkultusz van, és ráadásul a profit kedvéért mindent hamisítanak. Olvastam műanyag-tojásról is, Kínában készül gyantából, keményítőből és paraffinból… szép, mint a többi, csak sokkal olcsóbb, és mérgező… Remélhetőleg sosem importálunk belőle! Isten mégis azt mondja, MA IS azt mondja, hogy az életünket Ő tartja kézben, tehát… azo­kat pe­dig, akik hisz­nek, ilyen je­lek kö­ve­tik:

Az én ne­vem­ben ör­dö­gö­ket űz­nek, új nyel­ve­ken szól­nak, kí­gyó­kat vesz­nek föl, és ha va­la­mi ha­lá­lo­sat isz­nak, nem árt ne­kik, be­te­gek­re te­szik ke­zü­ket, és azok meg­gyó­gyul­nak. Márk 16, 17

Uram! Hittel Rád bízom magam és a családom életét, 

"mert Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, ha hálaadással élnek vele... 1.Tim 4, 4

Áldom szent Neved a mindennapi kenyerünkért!  Ámen!

Thökölyi Réka