Tik-tak, tik-tak, nemsoká megállunk Alkotónk előtt

Ha az Evangélium igaz, akkor az örökkévalósághoz képest nagyon nagyon rövid ideig vagyunk itt a Földön, és ebben a rövid időben kell betöltenünk küldetésünket. Visszanézve kár és szemét lesz az az idő, amit ennek rovására mással töltöttünk. Küldetésünk pedig Krisztus szeretetével szeretni, Krisztus tanítványaivá válni és tenni másokat. „Minden lehetőségből hozd ki a legtöbbet!” (Ef 5.16 – MSG) Mostanában rövid idő alatt elolvastam János, Péter és Jakab leveleit. Jánosról tudtam, hogy a „szeretet apostola”, de megdöbbentem azon, hogy gyakorlatilag mindhárman azok! Sőt, Pál leveleit olvasva, mintha ő is csak erről beszélne. Mintha az idősödő apostolok már egyre tisztább szemekkel látnák, hogy az idő nagyon rövid. Szeress, amíg tudsz, mindent beleadva. Ne fogd vissza magad, nincs sok hátra, addig kell beletenni, amit csak lehet.

Képzeljük őket magunk elé, ahogy csontos ujjaikkal írtak, vagy rekedt hangjukon diktálták a sorokat. A sok-sok téma közt mindig újra visszatértek ahhoz, hogy „és a legfontosabbat ne feledjétek! Szeressétek egymást” Nézzük meg, mit mondtak ők, engedjük, hogy mélyen átjárjon!

Pál:
Titeket maga Isten tanított meg arra, hogy szeressétek egymást. (I. Thessz. 4.9)

Aki szereti embertársát, az eleget tett a törvény követeléseinek. (Róm. 13.8)

Isteni szeretettel viseljétek el egymást! (Ef. 4.2)

Hozzátok összhangba egymással gondolkozásotokat, és ugyanazzal az isteni szeretettel szeressétek egymást! (Fil. 2.2)

Azért küzdök, hogy mindannyian felbátorodjanak, és hogy az isteni szeretet kösse össze őket. (Kol. 2.2)

Legfőképpen pedig szeressétek egymást, mert az isteni szeretet teszi az egységeteket teljessé. (Kol. 3.14)

Azért imádkozom, hogy egyre jobban növekedjen bennetek az isteni szeretet, és ezzel együtt az igazság ismerete és mindenféle megértés. (Fil. 1.9)
Jakab:
Úgy szeresd a másik embert, mint saját magadat! Ha ennek a parancsnak engedelmeskedtek, jól teszitek. Ha viszont az egyik embert fontosabbnak tartjátok a másiknál, akkor bűnt követtek el, és Isten törvénye ellen vétkeztek. (Jak. 2.8-9)

Boldog és áldott, aki a kísértésben kitart, mert miután kiállta a próbát, megkapja az örök élet koszorúját, amelyet Isten azoknak ígért, akik szeretik őt. (Jak 1.12)
Péter:
Éljetek képmutatás nélkül, őszinte testvéri szeretetben! Isten szeretetével, tiszta szívvel, és teljes erőtökkel szeressétek egymást! (I. Pét. 1.22) 

Az a legfontosabb, hogy ápoljátok és őrizzétek meg az egymás iránti isteni szeretetet, mert ez a szeretet készségessé tesz titeket arra, hogy megbocsássatok egymásnak. (I. Pét. 4.8) 

Isten családjában, minden testvéreteket szeressétek! (I. Pét. 2.17)
János:
Istent még soha senki nem látta, de ha isteni szeretettel szeretjük egymást, Isten bennünk él, és ez a szeretet kiteljesedik bennünk. (I. Ján. 4.12) 

Kedveseim, Isten szeretetével kell szeretnünk egymást, mert ez a szeretet Istentől származik. Aki így szeret, az mind Istentől született, és ismeri Istent. (I. Ján 4.7)
Júdás:
Maradjatok meg Isten szeretetében! (Júd. 1.21)

És akitől ők mind tanulták, hogy mi a szeretet, Jézus:

Ezt parancsolom nektek: ti is úgy szeressétek egymást, azzal az isteni szeretettel, ahogyan én titeket! (Ján. 15.12)

Balogh Piroska

Átírt tervek

„Terveidet a szíved készíti, de lépteidet az Örökkévaló irányítja” Péld. 16:9

– szólt hozzám az Ige, azon a reggelen, amikor tudatosult bennem, hogy áthúzhatom az elkövetkező hetek, hónapok, a nyár terveinek izgalmasabb részeit a határidőnaplómban.

Nem olyan eget rengető dolog, de az én kis világomat azért megmozgatta. Talán azért is, mert az utóbbi időben kényeztetett a mennyei Atya. Nem mondom, hogy mindig mindent megkaptunk, amikor és ahogy akartunk. Voltak várakozással teli évek, gyógyulásra, gyermekre, imameghallgatásra… nehéz, húzós, botorkálós, útkeresős időszakok, és tudom, lesznek még. De az elmúlt időszakban elborított Isten jóságos szeretetével. Imádkoztunk, terveztünk és többnyire megvalósultak az elképzeléseink.

Most másképp alakult. Visszapillantva látom, ahogy Isten készítette a szívem arra, hogy ne ijedjek meg, ne csüggedjek el, hanem bízzak az Ő szeretetében bármi is jön.

Az egész csak apróságokkal kezdődött. Meghibásodott az autóban valami. Az autópályán egy alagútban adta meg magát, megbénítva ezzel egy egész autópálya forgalmát. Még jó, hogy egyedül volt vele a férjem. Nagyon nehézkesen oldódott meg az „intelligens” probléma, aminek az igazi okát most sem lehet tudni biztosan.

Székelyföldön voltam a gyerekekkel, dédmamáztunk, nagymamáztunk, unokatesóztunk, barátnőkkel találkoztunk és úgy terveztük, hogy értünk jön a férjem majd és egy hetet együtt töltünk el ott. De az autó már harmadjára került vissza a szervizbe és nem lehetett elindulni vele. Hiányzott nekünk apa, de elfogadtuk, hogy most ez van, valahogy hazabuszozunk.

Aztán volt egy csodaszép napunk. Nagyon nagy ajándék volt, hogy a lányunk a Hargitai Keresztyén Táborban részt vehetett a zene-héten. Ennek lezárása volt egy koncert, ahol belekóstolhattunk az egész hét élményeibe. A telefonom egész nap a táskámban volt, eszembe sem jutott ránézni. Annyi régen látott drága arc jött velem szembe, hogy csak a hazaúton kaptam elő, hogy meséljek a férjemnek, aki kimaradt ebből a sok szépből. S meglepetten láttam, hogy rá nem jellemző módon már többször is keresett, írt, hogy mielőbb hívjam fel.

Megsérült. A térdében elszakadt egy oldalszalag és a keresztszalag is. Műteni kell. Hosszadalmas gyógyulási folyamat vár rá, sok hét, több hónap mozgáskorlátozottság, rehabilitáció.

„Nem fél a rossz hírtől, erős a szíve, bízik az Úrban.” Zsoltárok 112:7

Olyan sokszor megvallottam ezt az igét az elmúlt néhány évben. És Isten meggyógyította, megoldotta bennem a beteges nyugtalanságot, rettegést a férjem, gyermekeim testi épségéért, s tanított bízni a fölösleges aggodalom helyett.

„Ha bíztok bennem, és nem aggódtok, ha belső békéteket és nyugalmatokat megőrzitek, erőt adok nektek.” Ézsaiás 30 : 13b

Isten békessége árasztott el. Lépteinket az Örökkévaló irányítja. Biztonság, nyugalom.  Bámultam a határidőnaplómat. Közös tengerparti nyaralás a férjem testvéreivel és családjaikkal, mennyire készültünk, vágytunk erre. Kirándulások, utazások, találkozások…

Keseregni ezen ebben a helyzetben nevetséges lett volna, de erős megtapasztalás volt ez arról, hogy nem arra megyek, amerre akarok. Hogy Isten most átírja a terveinket. És ez felszabadít. Nem gondolom, hogy Ő szervezi a baleseteket, de megvallom az Ige szavaival:

Egészen biztosak vagyunk benne, hogy minden összedolgozik azoknak a javára, akik Istent szeretik, és akiket ő a saját terve szerint elhívott. Róma 8 28 EFO

Vannak, akik kérdéseket tesznek fel. Miért kellett így megsérülnie? Miért sportolt? Miért volt éppen ott? Miért engedte meg Isten?

Fel lehet tenni ezeket a kérdéseket, válasz is érkezhet rájuk, de én úgy döntöttem, hogy nem kérdezek.

„ Véges nézi a végtelent, találgatja, hogy mit jelent…” énekli Ákos.

Vannak ennél nagyobb, jóval fájdalmasabb kérdések, és Isten még azokra sem tartozik magyarázattal. Tudom a határainkat, emberek vagyunk, végesek, miért kellene, miért tudnánk megmagyarázni, megérteni mindent? Az a dolgunk, hogy bízzunk. Hogy kapaszkodjunk Istenbe. Gyökereket eresszünk a nehéz időkben egyre mélyebbre, a folyóig a repedezett víztartók helyett. Hallótávolságban lenni Tőle, hogy szólhasson a nehézségeken keresztül.

„Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az ÚR.” Zsoltárok 34:20

Ez volt a másik ige, ami mélyen a tudatomba vésődött a sérülést megelőző időszakban. Egy vasárnap délelőtt hallottam, aztán nem ment ki a fejemből. Érhetnek váratlan dolgok, de ha Benne vagyok elrejtve, nem leszek felkészületlen. A Vele való kapcsolat készít fel és vezet át mindenen.

Isten és köztem nem üzleti kapcsolat van. Nem ígérte meg, hogy cserébe, mert hiszek, keresem Őt, mert életemet próbálom az Ő igéjéhez igazítani, Ő maximálisan megóv engem és az enyéimet minden bajtól és kellemetlenségtől. Hogy csak napfény és virágoskert lesz az élet.

De azt megígérte, hogy semmi, de semmi nem fog az Ő szeretetétől elválasztani, és hogy minden nap velünk lesz, egészen, amíg a világ el nem múlik.

Annyi jót átvettem az Úrtól amióta kapcsolatban vagyok vele. Nem kell számolgassam, tudom, hogy sokkal több volt, mint nehézségből, problémából. (Ó, pedig utólag az utóbbiak vitték a szívem olyan közel az én mennyei apukámhoz!)

Nem mondom, hogy ujjongó örömmel, de kinyújtom a kezem azokért az áldásokért, amelyek most éppen nehéz idők csomagolópapírjában érkeztek. S tanulom még inkább imádni szeretni, szolgálni Istent Önmagáért.

 Pápai Márta Zsófia

 

Fejlődés az engedelmességben

„Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” Filippi 2:5-11

Ha azon gondolkodom, hogy mi volt Jézus legnagyobb erénye, mindig az engedelmességére csodálkozom rá. Mi is az engedelmesség? Azt hiszem az, amikor gondolkodásmódomban egyetértek Istennel, és ez a cselekedeteimben is megnyilvánul. De hol kezdődik az engedelmesség? – Az engedelmesség egy szívbéli állapot, és csak ez után jön a gondolkodás és cselekedet összefonódása. Ez ellen az óemberünk ellenkezik, de a bennünk lakó Szentlélek vágyja az engedelmességet. És itt jönnek a kifogások, mert annyi-annyi minden megnehezíti az engedelmességet! Nagymértékben befolyásol a környezet, a kor adta lehetőségek, kihívások. Úgy gondolom, hogy ragaszkodnunk kell az engedelmességhez, és ugyanakkor jól kell kezeljük az aktuális világot. Érdekes megfigyelés, hogy ahol sok a szenvedés, nagy a nyomás, ott nincs kifogás az engedelmességre. Akkor kérdezhetnénk, hogy mi a baj a mai csatatérrel?

  1. Posztmodern: ez egy olyan szemüveg, amelyen keresztül magyaráznak és választ keresnek azok az emberek, akik mindenben csalódtak. Ezért minden relatív, az élet értelme, hogy jól érezzem magam, és az a jó, ami nekem jó. Itt megállnék egy percet, mert úgy gondolom, hogy keresztényként nagyon csúszós talajra érkeztünk. Hadd mondjak egy példát: ha a munkahelyeden el kezdesz mesélni Jézusról, és a megtapasztalásaidról, könnyen lehet, hogy lesz olyan személy, aki fellelkesedve, bólogat, hogy ez milyen jó … neked ez beválik, tehát ez neked jó. Csak az a gond, hogy nagyon nehéz ezzel mit kezdeni, mert az is jó, ha Buddhában hiszel, és az is jó, ha Krisztusban. És ezért válik nagyon fontossá, hogy hiteles keresztények legyünk ebben a posztmodern korban.
  2. X-Y-Z generáció: erről biztosan rengeteget hallottatok, én csak azt emelném ki, hogy ha a három generáció digitális világhoz való jellemzőjét vizsgálnánk, akkor azt látnák, hogy vannak, akik tudatlanok, akik vacillálnak, és akik kapcsolódni vágynak. Három típusú embert képzelhetünk magunk elé, de mindegyikük emberi kapcsolatait felhígította a számítástechnika.

Azért írtam ezekről néhány sort, mert úgy látom, hogy gondolkodásmódunkra, életünkre nagy hatással van az, hogy posztmodern korban élő X-Y-Z generáció vagyunk. Ahhoz, hogy jól engedelmeskedjünk Istennek, értenünk kell a körülöttünk lévő világot, mert a kor adottságait a Sátán is próbálja kihasználni. Közben ne tévesszük szem előtt, hogy az engedelmesség célja az, hogy egyre jobban ismerjük meg Őt, és ismertessük meg Őt.

Gyakorlati tippek arra, hogyan növekedhetsz az engedelmességben:

  1. Engedelmesség a saját javadra:
  • Tudd, hogy ki vagy (Isten Igéje alapján)
  • Támaszkodj tapasztaltabb hívőkre, akik példák
  • Tölts elég időt Istennel
  1. Engedelmesség mások javára:
  • Legyél és maradj kapcsolati ember
  • Legyél és maradj közösségi ember

Csak arra szeretnélek bátorítani, hogy építs igazi kapcsolatokat a világgal, hogy megoszthasd Jézust. Ne engedj az elszigetelődés kísértésének, hanem mutass igazi érdeklődést, hogy igazi válaszokat adhass igazi kérdésekre. Az engedelmesség legnagyobb célja: kapcsolódni az emberekkel, és összekapcsolni őket Jézussal.

Lombos Andrea

Hogyan váljak meg a bűneimtől?

Kedves Olvasó!

Egy imakéréssel fordulok hozzád. Életem eddigi legnehezebb időszakában vagyok, és ebből keresem a kiutat. Hogy jobban megértsd, írok pár sort magamról, leginkább a lelki állapotomról fogsz többet megtudni. Az Istennel való kapcsolatom és az Istenbe vetett hitem ingadozó, sokszor úgy érzem, hogy az Úr nem szeret engem és megfeledkezett rólam! Az imáimra nem kapok választ, nem tudom hogyan beszéljek Őhozzá. A gondolataim szerint ez azért van, legalább is azért érzem így, mert előfordult már, hogy csak a bajban fordultam Istenhez, olyan ígéreteket tettem, amiket nem tartottam be, nem tudok ellenállni a kísértésnek, gyakran bűnbe esek és hagyom a gonosznak, hogy befolyásolja a gondolataimat, és az ő akarata szerint cselekszem. Itt, ahol élek, nincs lehetőségem gyülekezetbe járni, és olyan hívő emberek segítségét kérni, akik megértenek engem. Vágyom az Úr közelségére, de nem tudom hogyan váljak meg bűneimtől?! Köszönöm, hogy elolvastad, és hogy imádkozol értem.

Engedd el

„Az Úr azonban így felelt neki: Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz...” (Lk 10,41)

Rohamosan közeledik a karácsony. Te mi mindenért aggódsz és nyugtalankodsz? Nem jöttek ki az anyagi számításaid? Netán meggondolatlanul adósságba keveredtél, amelynek súlya a jövődet terheli? Nem sikerült feldíszíteni a lakást úgy, ahogy szeretted volna? Vagy takarítani sem rendesen? Nincsenek megpucolva az ablakok? Becsomagolva az ajándékok? Eltervezve az ünnepi menü? Vagy talán mindegyik igaz rád? Akár egy, akár több is aggaszt, az Úr kér ma téged, engedd el! Kinek az elvárásai ezek? A saját magadé? Másoké? Istennek kell inkább engedelmeskedni, mint embereknek. Ne aggódj és ne nyugtalankodj ezek miatt.

Nem rossz dolgok a fentiek. Mégis, megakadályoznak abban, hogy arra a „kevésre” összpontosíts:

„pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.” (Lk 10,42)

Kinek is a születésnapjára emlékezünk? Tervezel-e valamivel az igazi Ünnepeltet is megörvendeztetni? Belefér-e az ünnepi készülődésedbe egy tartalmasabb, hosszabb személyes áhítat? Vagy egy beteglátogatás, közbenjáró imára szánt idő, bizonyságtevés?

A többi dolog Jézus Krisztus szerint nem igazán szükséges. Egy az igazán szükséges. Jézus Krisztusra figyelni.

Ma vasárnap, az Úr házában tölthetünk időt. Ne engedjük, hogy bármi megakadályozzon abban, hogy lélekben is „leüljünk”, és hallgassunk a Megváltót.

Elégedetten várni

Mindig várunk valamit. A kislány, hogy nagylány legyen, a nagylány, hogy férjhez menjen, a fiatalasszony, hogy édesanya legyen, a kisgyermekes édesanya, hogy egy kicsit könnyebb legyen… és még lehetne sorolni. Az életünk nagy események láncolata, és többé-kevésbé várjuk a követező állomást. Ezek között meg apróbb eseményekre is készülünk, számoljuk a napokat. Hogy találkozzunk valakivel, hogy végre megint szabadságot kapjunk, hogy lejárjon már ez a stresszes időszak.
Érdekes volt megfigyelni magamon, hogy mennyire vártam már a szülési szabadságot. Számoltam a napokat, mennyit kell még dolgoznom, míg végre kicsit megnyugodhatok, és a családomra jobban odafigyelhetek. Azt gondoltam, ha eljön a szülési szabadság, majd nyugodtan ülök itthon, felkészülök és csendesen várhatom a kisfiam születését. Már a második hét is eltelt, és én nem érzem azt, hogy szabadságon lennék. A várakozás ideje alatt túl sok ötletem támadt, hogy mit is fogok tenni a hirtelen felszabaduló időmben, és természetesen úgy láttam, a munkám mindezt akadályozza, de ha majd nem kell a munkahelyemre járnom, akkor majd mindenre lesz időm. Nem éppen így történt, ennek az ünnepek közeledte, a több szolgálati lehetőség és program is az oka, de nem csak…
Az elmúlt napokban történt az is, hogy a kezembe akadt egy régi naplóm, annak az egyik bejegyzése meg igencsak szöget ütött a fejembe… Akkor írtam, mikor három kisgyermekkel voltam itthon, és biztosan rám tört a bezártság érzése, mert azt találtam írni, hogy munkát akarok házon kívül! Ha nem az én írásom lenne, most nem hinném el, hogy valamikor így gondolkodtam. Ez azonban megállásra késztetett: nekem sehogy sem jó? Az sem jó, ha itthon vagyok a gyerekekkel, várom a házon kívüli munkalehetőséget, és az sem teljesen jó, ha eljárhatok dolgozni, és van házon kívüli munkahelyem?

„...megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek.” (Fil 4,11)

Egyből ez az ige jutott eszembe, és az, hogy én ezt még nem tanultam meg teljesen. Örülni mindig annak, ami adatott, és nem áhítozni arra, ami nincs, vagy aminek még nincs itt az ideje…
Ennek kapcsán azon is gondolkodtam, hogy vannak viszont olyan dolgok, amelyek nem kéne nyugalommal eltöltsenek, sőt, arra kéne ösztönözzenek, hogy még jobban várjam az Úr Jézus Krisztus eljövetelét. Ilyen dolgok lehetnek az igazak szenvedése, nyomorúsága, az Úr Jézus nevének gyalázása, a hitetlenség, a gonoszság elfajulása… Vajon bántanak-e engem ezek a dolgok legalább annyira, mint az én kis kellemetlenségeim, hogy Krisztus eljövetele iránti várakozásomat mindez megelevenítené? Egyensúlyba kerül-e nálam a megelégedett, békés szív, és a még több, még teljesebb közösség iránti vágy az Úr Jézus Krisztussal?
Azért imádkozom, hogy szentül és kegyesen élhessek azon körülmények között, amikben éppen vagyok, miközben várom és siettetem az Isten napjának eljövetelét (2Pt 3,11-12). Imádkozz velem együtt ezért!

Adventi imádság

advent

"Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisgyermeket. Amikor meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak, és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik. Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében." Lk 2,16-19

“Kegyelmes Úr Jézus!
A karácsonyi jelenet képeinek kettőssége szinte túl sok ahhoz, hogy beburkolja kicsiny szívemet. Az édesanyád, Mária, éppen most kezd dajkálni és megismerni téged. Éppen ahogy most írom ezeket a szavakat, kezdek rájönni arra, micsoda titokzatos dolog és felmérhetetlen leereszkedés volt a Te testté lételed. Te, az örök Isten, aki mindeneket teremtettél, az Úr, aki szavad erejével mindeneket fenntartasz… a Király, aki mindeneket újjá tesz…csecsemőként életadó nedűt nyersz egy fiatal szűz melléből. Ledöbbenek felfoghatatlan alázatod láttán- alázatod, mely meghatározta életed a bölcsőtől a keresztig.
A pásztorok siettek, hogy továbbadják születésed hírét, mialatt Mária „mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében”. Elsietni, mint a pásztorok, hogy másoknak beszélhessek Rólad, mindig könnyebb volt számomra, mint csendben ülni és Téged hallgatni, ahogy önmagadról beszélsz. Mindig könnyebb volt „eredményes” dolgokat tenni érted, mint zavartalan, sietség nélküli időt tölteni Veled. Megvallom most bűnként mindezt előtted, Jézus. Ez egyszerűen nincs így rendben, mert tudni Rólad nem ugyanaz, mint ismerni Téged. Az ismerettel teli szív nem egy és ugyanaz a lángra gyúlt szívvel… akármennyire feszítjük is a képzelet határait.
Megismerni Téged, ez az örök élet. És én meg akarlak ismerni Téged, Jézus. Sokkal, de sokkal jobban, mint amennyire most ismerlek. Kincsként akarlak őrizni, szívemben forgatni, hogy ki is vagy Te. Elmélkedni akarok örömteli életedben, mely a Szentháromságban kiteljesedik, öröktől fogva. El akarok mélyülni mindabban, amit már elértél életeddel, haláloddal és feltámadásoddal… mindabban, amit jelenleg királyoknak Királyaként és uraknak Uraként teszel… mindabban, aki számunkra leszel az új égen és az új földön: szeretett menyasszonyod Vőlegénye.
Ó, áldott, túláradó, feltörő dicsőség áramköre! Annyi megőrizni (dédelgetni) való, annyi fontolgatni való! Nem mintha idegen volna számomra a megőrzés (dédelgetés) és a fontolgatás. Sok dolgot őrzök és fontolgatok, Jézus – dolgokat, melyek csődbe jutott lélekhez vezetnek… elszegényedett szívhez… és kimerült testhez.Jézus, ebben az adventi időszakban, az evangélium erejével lassíts le minket… csillapíts le újra… add, hogy rád összpontosíthassunk, hogy mindannyian csodálattal mondhassuk:

„Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön! Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!” Zsolt 73, 25-26

Páratlan és felbecsülhetetlen nevedben imádkozunk, úgy legyen, Ámen!”

Szabad fordítás angolból

Szerezz bölcsességet!

wisdom

Mi a legfőbb vágyad az életben? Legtöbb ember számára a kérdésre az igazán letisztult válasz az, hogy „boldog legyek”. Hogyan kaphatom meg azt, amire annyira vágyom? Hogyan lehetek boldog?

„Boldog az az ember, aki megtalálta a bölcsességet, és az az ember, aki értelmet kap.” (Péld 3,13)

Az ige azt mondja, boldog az lehet, aki megtalálta a bölcsességet.

Egy prédikációt hallgattam nemrég, és igazán gondolkodóba ejtett. Szeretném veletek is megosztani az üzenetét.

„A bölcsességnek ez a kezdete: Szerezz bölcsességet, és minden szerzeményeden szerezz értelmet!” (Péld 4,7)

Az élethez értelem, bölcsesség kell. Elég csak megnéznünk azokat, akik értelmetlenül, cél nélkül, józanság nélkül élnek. Ha őket követjük, biztosan nem találjuk meg a boldogságot… És itt természetesen nem csupán tudásról van szó. Rendelkezhet az ember sok-sok információval, ha nem tudja megfelelően és helyén kezelni.

„A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet.” (Péld 9,10)

De hogyan tehetsz szert a bölcsességre?

Vágyakozz utána

„ha úgy keresed azt, mint az ezüstöt, és úgy kutatod, mint az elrejtett kincseket...” (Péld 2,4)

Az értelem nem jön magától hozzád. Keresni, kutatni kell, vágyakozni kell utána. Ha igazán rájössz, milyen nagyszerű dolog az bölcsesség, akkor kívánni fogod, hogy még több legyen neked belőle. Nekem nagyon sokat jelent, hogy ismertem, ismerek bölcs embereket. Az életük kívánatos előttem!

Olvasd az igét, olvass jó könyveket

„Az Úr törvénye tökéletes, felüdíti a lelket. Az Úr intő szava határozott, bölccsé teszi az együgyűt.” (Zsolt 19,7)

Ha Isten gyermeke vagy, akkor ez a felhívás nem újdonság a számodra. Isten egy nagyszerű kincset adott az embernek a Biblia által. Bölccsé tesz az ige olvasása, az ige tanulmányozása. Ez utóbbinál nagy segítségünkre lehetnek a jó teológiai könyvek és magyarázatok. Olyan könyvek, amelyek az elmúlt 1900 év kiemelkedő bibliatanulmányozói által íródtak. Olyan könyvek, amelyek segítenek rákapni az ige édes ízére. Oktalanság volna részünkről, hogy teljesen a „nulláról” kezdjük, amikor olyan sok segítségre találhatunk a bibliatanulmányunk során a jó könyvek által. Persze, sokan azt mondjuk, nekünk nincs időnk könyveket olvasni. Nem vagyunk képesek teológiai témájú könyveket olvasni. Azt mondják, ha egy könyv nem olvasható, akkor nem is olyan nagyszerű. A jó könyvek olvashatóak minden ige iránt érdeklődő ember számára. Ha pedig az időt nézzük, olyan bátorító volt számomra hallani, hogy valaki utánaszámolt: ha átlagos olvasási sebességgel napi 15 percet olvasol egy könyvet, évente 20, átlagos hosszúságú könyvet is kiolvashatsz! Csak meg kell találnod annak a napi 15 percnek az idejét.

Imádkozz

„Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja.” (Jak 1,5)

Ennek a jelentőségét nem lehet kisebbíteni. Isten az, aki megadhatja számodra a bölcsességet. Imádkozz, kérd rendszeresen ezt Tőle.

Gondolj gyakran a halálra

„Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” Zsolt 90,12

Ez talán furcsán hangzik, de igaz! Saját magamon is tapasztaltam. Ha a halálom napja szempontjából gondolkozom, sok bonyolultnak tűnő kérdésre azonnal választ kapok!

Jöjj Jézushoz

„mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt, az Isten ereje és az Isten bölcsessége.” (1Kor 1,23-24)

Jézus Krisztus maga a bölcsesség. Ő nem csak beszél róla, nem csak bölcsességet szól, hanem Ő maga a bölcsesség. Megismerni Őt, időt tölteni Vele, életünket összefonni az Övével, ez vezet bölcs életre. Csak ez ad teljes boldogságot.

A teljes igehirdetés angol nyelven elérhető itt.

Ne feledkezzetek meg…

forget-me-not-flower-wallpaper11

„A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek - tudtukon kívül - angyalokat vendégeltek meg.” (Zsid 13,2)

„Ne feledkezzetek meg a foglyokról, mintha fogolytársaik volnátok; a gyötrődőkről, mint akik magatok is testben vagytok.” (Zsid 13,3)

„Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket.” (Zsid 13,7)

„A jótékonyságról és az adakozásról pedig el ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten.” (Zsid 13,16)

A zsidókhoz írt levél 13. részét olvastam. Feltűnt, hogy négy versben is ott van a „ne feledkezzetek meg/el” kifejezés. Megérintett. Melyek azok a dolgok, emberek, amelyek, akik fontosak, mégis hajlamos vagyok megfeledkezni róluk? Nem hiába figyelmeztet az ige…

Ne feledkezzetek meg a vendégszeretetről. Ó igen, milyen könnyen is megy ez, hiszen mindig akad kifogás: most nincs nálunk rend, most túl sok a programom, most nem főztem ünnepi ebédet, most csak a családdal szeretnék lenni stb. Aztán egy idő után már eszünkbe sem jut. Annyira megszokjuk a saját család kényelmét, hogy már egyenesen zavar, ha valaki váratlanul jön hozzánk, vagy ha megkérnek arra, hogy fogadjunk vendéget.

Ne feledkezzetek meg a foglyokról, a gyötrődőkről. Most abban a helyzetben vagyunk, hogy a foglyok messze vannak tőlünk. Ott ülnek valahol a börtönben, nem lehet oda olyan könnyen bejutni, nincs kapcsolatunk velük. Ugyanígy a Krisztusért testben is szenvedők. Messzi országokban vannak, nem sokat tudunk róluk. Pedig a közbenjárásra felszólít az ige! Ugyanakkor biztosan, hogy csak a börtönben vannak foglyok és gyötrődők? Nem rab talán az a tinédzser, akit naponta látsz a buszon, és aki egy órára sem tudja letenni a telefonját? Vagy a szomszéd férfi, aki ittasan randalírozik? Vagy a melletted ülő nő a gyülekezetben, aki sosem oszt meg semmi konkrétat magáról, a lelkéről, mert attól fél, hogy lenézik, hogy majd kiközösítik a harcai miatt? Ne feledkezzetek meg a foglyokról – lehet, hogy körülötted vannak, és arra várnak, hogy meglátogasd őket, és segítséget vigyél.

Ne feledkezzetek meg vezetőitekről. Miért is kell egyáltalán a vezetőinkre gondolni? Mi haszna van annak? Krisztusban úgyis testvérek vagyunk és egyenlők… Manapság kényelmetlen arra gondolni, hogy vannak olyan személyek, akiket Isten helyezett elénk, hogy vezessenek, akik felelősek értünk, és mi tisztelettel tartozunk feléjük. Ezt is inkább elfelejtjük. Kényelmesebb. Nem is beszélve azokról, akik már megöregedtek, és talán nincsenek már a frontvonalban, a gyülekezet élén. Már idősek, nem kell úgy figyelni rájuk… Nem ezt mondja az ige. Sőt. Figyelnünk kell életük végére, és követnünk kell hitüket, jó példájukat.

Ne feledkezzetek meg a jótékonyságról és az adakozásról. Amikor megkapod a fizetésed, mi az első dolog, amire gondolsz? Hogy mi mindenre kell? Hogy mi újat fogsz magadnak, a családodnak venni belőle? Az ige tanít, hogy Istent részesítsd előnyben minden javadból. Először gondolj Rá. És ne feledkezz meg a jótékonyságról sem. Ezt is könnyű elfelejteni, hiszen annyi mindenre el lehet költeni azt a pénzt, az ember szívéből a vágyak kifogyhatatlanok…

Ne feledkezzetek meg, ne feledkezzetek meg…

Ezt az írást is most azért olvastad végig, mert Isten eszedbe akarta juttatni ezeket a dolgokat. Lehet, hogy már konkrét személyek is megjelentek a szemed előtt. Ha így van, ne tétovázz, és engedelmeskedj az igének, cselekedd azt!

Más világ

“Ha minden nép a maga istenének nevében jár is, mi az Úrnak, a mi Istenünknek nevében járunk mindörökké.” Mik 4,5

falgNap mint nap szembesülök azzal, hogy „nem e világból való” vagyok. Az idegen-érzésre az is rásegít, hogy a munkahelyemen nem a saját nemzetiségem dominál. Nem azért van ez, mert nem kedvesek velem, vagy mert nem fogadtak el. De, nagyon kedvesek, elfogadtak és tisztelnek. Mégis, viselkedésükből néha úgy érzem, fényévekre vagyunk egymástól. Ezt tulajdoníthatom egy különböző kultúrának és a különböző anyanyelvnek is, de ennél sokkal többről van szó. Én ismerem az igaz Istent, ők nem. Olvasom az igét, ők nem. Nem mintha nem lennének vallásosak, de igen, nagyon is vallásosak, sok szokáshoz megrögzötten ragaszkodnak, úgy hiszik és vallják, hogy az kedves Istennek, ezért azt úgy kell tenni. Félik az istent, de nem az igazit. Tisztelnek egy hatalmasságot, de nincs személyes kapcsolatuk vele. Azt mondják, szeretik Istent, mert Ő jó, de igazából nem sokat tudnak Róla. Fáj nekem ez. Mikor eldőlt, hogy ismét közöttük fogok dolgozni, az volt az imádságom, hogy ne csak „letudjam” azt az időt, amit velük kell töltenem. Legyek fény, legyek világosság, legyek az igaz Istenhez vezető fénysugár.

Sokszor úgy érzem, kudarcot vallok. A lényeges pillanatokban nem találom a megfelelő szavakat, valami miatt félbemarad a beszélgetés… A hozzám legközelebb lévő munkatársammal most nagyon keveset találkozom… Mégis. Soha nem indulhatok el úgy dolgozni, hogy ne lennék tudatában annak, én az élő Isten követségében járok. Nem számít, hogy másokat milyen szokások kötöznek meg, mennyire nyugodtak és kényelmes nekik a saját maguk által kialakított vallásos élet, nekem fel kell vállalnom, hogy én az én Istenem nevében járok. Mindörökké. Folyton. Nincs szünet. Igazából félek is attól, hogy szüneteljek, mert olyankor mintha kivonnám magam az én Istenem oltalmazó keze alól, és számíthatok az idegen istenek hatására… Ezt pedig egyáltalán nem akarom.

Kedves Krisztus-követő! Rád mennyire vannak hatással a más népek istenei? Egyáltalán érzed-e, látod-e, hogy te nem e világból való vagy? Hogy csak vándor vagy, hogy más népek között élsz, hogy az egy idegen világ, ahol igazából sohasem érezheted jól és nyugodtan magad?

Küldetéstudattal éled-e meg a mindennapjaidat?

Van-e benned olyan erős elhatározás, mint Mikeásban, hogy „a mi Istenünknek nevében járunk mindörökké”. Látszik-e az életeden, hogy másik úton jársz?

Jézus imádkozott az Atyához érted is:

 „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.” Jn 17,15
„Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” Mt 6,24