Válaszút előtt

„Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.” János 8,36

Amikor „először” megtértem, 14 éves voltam. Megvolt bennem az első szeretet, a lángolás, de sajnos a vallásosság szellemisége is. Mindig azt éreztem, hogy nem vagyok elég jó, hogy többet kell letennem az asztalra Isten előtt, aki mindenki mást szeret, de engem nem annyira. Aztán pár évvel ezelőtt jött az „igazi” megtérés és újjászületés egy lelkigyógyulási alkalmon, ahol Isten megszabadított az addigi kötelékeimtől, lehullottak a láncok, megmutatta Isten kinek is lát engem Jézus által. Adott új identitást és új nevet: Egy teljes nő. Azon gondolkodtam egyik nap, hogy amikor tinédzser voltam, volt egy elképzelésem, milyen szeretnék lenni vagy milyennek kellene lennem. Próbáltam is megvalósítani saját erőből. Ideig-óráig ment és egy része hamis volt, képmutatás vagy csak bebeszélés. Aztán, ahogy visszanéztem a szabadulásom óta eltelt időszakra, felismertem, hogy Isten olyanná tett és tesz folyamatosan, amiről én csak álmodoztam.

„Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék.” 1Kor. 10,12

Van egy Delila az életemben, akin/amin keresztül az ellenség folyamatosan fáraszt, rombolja az identitásom, az Isten-képemet és én mégis ragaszkodom hozzá és engedek neki, sőt én választottam, ahogy Sámson is választotta Delilát.

Mindnyájunknak lehet egy olyan vonal az életében, ami testi vagy lelki, amin keresztül választunk magunknak egy Delilát, hogy saját természetünk vágyait, elvárásait kielégítse. Lehet, hogy ez a haragból, elutasítottságból vagy félelemből fog táplálkozni.(Réz Ádám: Erőt vesztek vagy erőt veszítetek)

Az én Delilám a párválasztás. A félelmemből, a kétségbeesésemből, a hitetlenségemből és a torz Isten-képemből táplálkozik. Elhiteti, hogy Isten csak játszik velem, nincs értelme várni, jobban járok, ha a könnyebb utat választom. Gyorsan elégítsük ki a testi és lelki vágyakat, hiszen egyre inkább elmagányosodom, nem fogok kelleni senkinek, kezdek kifutni az időből.

Amikor azt gondoltam, hogy én milyen jól vagyok lelkileg, jött a hitpróba: Tudom azt mondani, minden körülmények között, hogy „ha nem tenné is”, akkor is az Urat választom? Ki tudom azt mondani, hogy ha bár az érzelmeim teljesen mást súgnak, a szívem teljesen mást választana, de én akkor is az Urat választom? Kérhet tőlem valamit Isten? Tekintély előttem az Ő Igéje? Van beleszólása az életembe?

Lehetséges, hogy a pusztába kerülünk.

A puszta, olyan nehéz körülmény, amit Isten azért enged meg, hogy valami olyat tanítson vagy végezzen el bennünk, amit másként nem taníthatott meg. (Mike Sámuel: Mit tesz Isten a „háta” mögött)

„Azért most én csábítom őt: elvezetem a pusztába, és szívére beszélek. Azután adom vissza szőlőjét, és az Ákór völgyét a reménység kapujává teszem. Ott majd úgy felel nekem, mint ifjúsága idején, mint akkor, amikor kijött Egyiptom földjéről. Azon a napon férjednek fogsz hívni – így szól az Úr –, és nem hívsz többé Baalnak. Kiveszem szájából a Baalok nevét, nem emlegetik többé nevüket.” Hóseás 2,16-19

Aztán ott találtam magamat összeroskadva a földön, vívódva és harcolva. Mit tegyek? Nem erőltetett rám Isten semmit, a döntés rajtam állt. Értelem szemben az érzelemmel és vágyakkal. Kimondtam: Uram, téged választalak. Kérlek, adj erőt és útmutatást.

Isten pedig így válaszolt:

„Ellenben a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van.” Máté 5,37
„Kárpótollak azokért az évekért, amelyekben pusztított a sáska, a szöcske, a cserebogár és a hernyó: az a nagy sereg, amelyet rátok küldtem.” Jóel 2,25
„Az Örökkévaló Isten pajzsunk és napunk, kegyelme és dicsősége ragyog ránk! Nem tart vissza semmi jót azoktól, akik igazságosan élnek! Milyen boldog és áldott, aki Benned bízik, Örökkévaló! Zsoltárok 84,12-13
„Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfeledkezzék a ti cselekedeteitekről és a szeretetről, melyet tanúsítottatok az ő neve iránt, mint akik szolgáltatok és szolgáltok a szenteknek.” Zsidók 6,10
„De Sion ezt mondta: Elhagyott engem az Úr, megfeledkezett rólam az én Uram! Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad. Íme, a tenyerembe véstelek be, szüntelenül előttem vannak falaid.” Ézsiás 49,14

Isten ott volt, nem hagyott el. Kerestem szavait, igehirdetésekkel bombáztam magam, tusakodtam. Azt gondoltam, hogy vége van, túl vagyok a nehezén. És jött Delila… én pedig engedtem neki. A határozott „nem”-ből „talán” lett. Nem maga a cselekedet volt a bűn, a legnagyobb bukás, hanem a „talán”. Azt a magot, amit Isten elültetett másban, sikeresen porrá zúztam, mert engedtem Delilának, az érzelmeknek, a komorságnak és a hitetlenségnek. Könyörögtem Istennek a bocsánatáért, hogy tegye helyre, amit én elrontottam, bocsássa meg a hitetlenségemet és a bizalmatlanságomat.

Újra döntést kellett hoznom. Kit választok? Mit választok? Újra el kellett mondanom: Uram, igen, elbuktam, elestem, bocsáss meg. Téged választalak, Téged akarlak követni.

Persze Delila még inkább jön és halálosan ki akar fárasztani… Amikor már minden azt bizonyítja, hogy jól döntöttem, a harcnak akkor sincs vége. Mert zúdul a támadás, a vádlás, a mérhetetlen fájdalom, súg a gonosz, hogy adjam fel. De hogyan is adhatnám fel? Hagyjak el, egy olyan Atyát, aki helyreállított, aki megszabadított? Abban az időszakban, amikor szépen lassan belecsúsztam a mélybe, a sátán folyamatosan és alattomosan rombolta az identitásomat, az Isten-képemet. Ezt akarom? Isten csodálatos dolgokat vitt véghez az életemben. Jézus vére által kötelékek hullottak le. Ő jó és hűséges, egy szerető Isten. Bíznom kell az Ő szeretetében! Nem adhatom fel, még ha most fáj és nehéz is, de nem hallgathatok az érzelmeimre.

„Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan; ki tudná kiismerni?” Jeremiás 17,9

Rendbe kell tennem a gondolataimat, Isten felé és az ő ígéretei felé kell azokat fordítani! Az Úrban kell magamat megerősíteni, nem a keserűségben. Mert

mindig akkor jön a legnehezebb pillanat, amikor a legközelebb vagy a győzelemhez. (Kubinyi Károly – Gondolatélet)

Nem adhatom fel! Te sem adhatod fel, bármiben vagy!

„A hajnal előtt a legsötétebb az éjszaka.”

Kapitány Anna