Istennel járva minden derűsebb

Minden bizonytalan és minden sötét. Kétkedések sorozata. Miért mondtam ezt vagy miért tettem azt? Elborítanak a félelmek. Kicsúszik minden, szétfolyik és tarthatatlanná válik.
Isten nélkül posvány van. Aki nem volt még benne nem értheti. A belső kínlódások , kintről úgy tűnik rendben van minden, belülről viszont már felemészt.
– Istenem segíts!
Ennyit tudok legtöbbször kipréselni hozzá szólva. Ismét kicsit megtapasztalom milyen volt Nélküle. Már kezdtem épp elfelejteni honnan is emelt ki.
Jönnek az újabb kérdések félelemmel telve: ez azért van, mert eltávolodtam? Letértem az útról? Hisz mondja, hogy nem a félelem lelkét adta nekünk. Akkor én miért rettegek ennyi mindentől, mindenkitől, önmagamtól? Totális káosz és bizonytalanság. Miért nem tudok megkapaszkodni abban a sok bátorító igeversben?

"Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” (Filippi 4:6-7).
"Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz."
(Józsué 1:9)
"Hát nem tudod, hát nem hallottad? Örökkévaló Isten az ÚR, ő a földkerekség teremtője! Nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az ÚR-ban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el."  (Ézsaiás 40:28-31)

Az életem legjobb döntése volt Istenhez fordulni, mellette dönteni. Ám ezt csak utána tudja felfogni az ember. Olyat tapasztaltam meg, mint előtte soha: egyszerű, tiszta és láthatólag indokolatlan örömet. Az aki mindig sötétségben élt, és nem látott semmi szépet, mert nem tudott így látni, annak ez a fajta megtapasztalás egészen furcsa. Ilyen is létezik? És én érzem? Hogyan lehetséges ez?
Megmutatta az én posványos világom helyett van egy sokkal szebb, tisztább, szeretetteljesebb világ is. Vele járva, még akkor is, ha nehézségek vesznek körül, még akkor is.

D.V. Katarina

Katica kérdése

Mikor szabad felébreszteni a szerelmet?
Honnan tudom?
Honnan tudom, hogy az “mikor akarja”?

Légyszi. Kíméljetek a sablon szövegektől. Nem értem miért állítjuk be a vágyakat rossznak. És olyan gátlásosnak érzem az egész ismerkedést….
tényleg egy kézfogás visz a kárhozatra, és tényleg már nem vagyok Isten előtt kedves, ha kifejezem a vágyamat afelé, aki tetszik?
Nem provokálóan kérdezem, inkább kétségbeesetten…

Levél Isten szeretett gyermekeinek…

Kedveseim!

Isten szeretett gyülekezete vagytok! De amerre csak járok sok panaszt hallok tőletek vagy rólatok, közöttetek!
Közösségeitekben megszokott, hogy a békesség nevében besöpörtök feszültségteljes problémákat a szőnyeg alá, pedig az nem a békesség keresése, hanem konfliktus-kerülés!

Az igazság nem ijesztő dolog, hanem mérce: amihez fel kell növekednünk mindannyiunknak, SZERETETBEN.

Nyugodtan tegyétek csak ki az asztalra!

Igazság nélkül ugyanis NINCS BÉKESSÉG, szeretet nélkül viszont IGAZSÁG NINCSEN!

Tehát a békességnek két hozzávalója van:
a) az igazság keresése (a tények és Isten álláspontjának sokoldalú megvizsgálásával!) ÉS elfogadása!
b) a szeretet!

Rengeteg gyülekezet vett mélyrepülést, mert vagy csak az (állítólagos) igazságot emelte fel, és fejbe csapkodta vele saját tagjait, vagy csak az (állítólagos) békességet hangsúlyozta, ami konfliktuskerülés volt, és robbanásig feszült helyzetet teremtett.

A szeretet az, ami összefog mindent! (Kolossé 3:14)

Nem az emberi, hanem a krisztusi: az a Szeretet, amely bölcs szelídséggel nevel és épít, akkor is, ha az igazság fáj, kimondása maga a fenyítés.

Azért szükséges, hogy a világgal együtt el ne vesszünk!

Sem az Atya, sem Jézus Krisztus, sem pedig a Szent Szellem nem kerüli a konfliktust - ha kemény velünk, az is szeretetéből fakad! (Zsidók 12,6)

A konfliktusok mindössze azt jelzik, hogy változásokra/változtatásokra/fejlődésre van szükség.  Nem feltétlenül az ellenség gerjeszti a feszültséget, hanem nagyon sokszor a fejlődés szerves része, sokszor annak a motorja.

Elmondom, hogy repedéseket látok a közösségünk falain!

Kedveseim!

Álljatok oda a résekre, és őrizzétek azokat! Vállaljátok fel a konfliktusokat, Isten igazságát keresve és a szeretettől motiválva! A sátán ordító oroszlánként jár körbe, hogy kit nyeljen el közülünk, ne segítsünk be neki holmi langyos békességre hivatkozva!

  • Ha valaki szenved, mert meg van bántva: hadd mondja el!
  • Ha valaki haragszik: hadd mondja ki!

Helyet se adjatok az ördögnek! Az igenetek legyen IGEN, a nem pedig NEM! Nem kell, sőt nem szabad úgy csinálni, mintha…, ha egyszer a feszültség szinte kézzel fogható!

Elmúlik minden, mert itt minden csak töredékes, de Isten szeretete és igazsága örök!

Kedveseim!

Ez legyen a Ti mércétek minden helyzetben, minden kapcsolatotokban, mert ezt jelenti a keskeny úton járni!
Nehéz konfrontálódni egymással is, és a világgal is, mert félünk, de a szeretettel kimondott, Istentől való igazság valóban építi az egyházat!
Akkor is, ha a látszat mást mutat!
Csak a keskeny út vezet dicsőségre!
Legyetek bátrak és azon járjatok!

Úgy gyó­gyít­gat­ják né­pem se­be­it, hogy könnyel­mű­en azt mond­ják: „Bé­kes­ség, bé­kes­ség!”, de nincs bé­kes­ség(Jer 8,11)
Amikor megálltok imádkozni, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket. (Mk 11, 25)
Azért ha ál­do­za­ti aján­dé­ko­dat az ol­tár­ra vi­szed, és ott eszed­be jut, hogy atyád­fi­á­nak va­la­mi pa­na­sza van el­le­ned, hagyd ott az ol­tár előtt aján­dé­ko­dat, eredj el, előbb bé­külj meg az atyád­fi­á­val, és csak az­után jöjj, és vidd fel aján­dé­ko­dat. (Mt 5, 23)
Sem­mi­lyen fe­nyí­tés nem lát­szik je­len­leg ör­ven­de­tes­nek, ha­nem ke­ser­ves­nek, ámde utóbb az igaz­ság bé­kes­sé­ges gyü­möl­csé­vel fi­zet azok­nak, akik meg­edződ­tek ál­ta­la. (Zsid 12)
Az igaz­ság irán­ti en­ge­del­mes­ség­ben tisz­tít­sá­tok meg éle­te­te­ket kép­mu­ta­tás nél­kü­li test­vé­ri sze­re­tet­re a Lé­lek ál­tal, és egy­mást tisz­ta szív­ből, ki­tar­tó­an sze­res­sé­tek, mint akik nem rom­lan­dó, ha­nem ro­mol­ha­tat­lan mag­ból szü­let­te­tek újjá, Is­ten­nek élő és ma­ra­dan­dó igé­je ál­tal. (1Pt 1, 22)

Thökölyi Réka