Mélybenéző

Időnként az az érzésem, hogy határok nélküli világban élünk. Bárhova elutazhatunk, bárhol letelepedhetünk, ez a fajta szabadság járja át az életünk. Meg is változtak a kapcsolataink, családi-, baráti kötelékeink! Ezért, ha azt mondjuk „haza megyek”, bizonyos családokban, baráti körökben mindenki ünneplőbe öltözteti a lelkét, mert a jelenlegi napokban több jelentést nyert ez a két szó, mint tíz-, húsz évvel ezelőtt. De, elszorul a szív, ha nem a találkozás öröméért kell haza menni, hanem temetésre. Mindenkit megállít a halál, akár várható-, akár hirtelen-kiszámíthatatlan esemény kapcsán üti fel a fejét. Teljesen mindegy, hogy fiatal, vagy idős személyről van szó.

Néhány napja, mi is haza utaztunk nagymamám temetésére. Egy teljesen átlagos napon megállt a szíve. Néztem az élettelen testet, s körülötte az összegyűlt rokonokat. Azon gondolkodtam, hogy mi maradt vissza 76 év után. A legtöbb idős ember bezárkózik, elkeseredik, és végül ellehetetleníti a kapcsolatait. Mit hagy maga után? Tüskéket? Tönkrement kapcsolatokat?

Azt hiszem, mondhatom, hogy van egy barátom, akire felnézek. Nem tökéletes, nem mindig csupa mosoly az arca, de ragaszkodik az Istenhez, és ez a szeretet kapcsolat idősebb korában is nyitottá teszi az emberek felé, érző szívű maradt. Neki sem tökéletes minden kapcsolata, de nem szigeteli el magát, van öröme az Úrban, és alázattal-panaszkodás nélkül hordozza el azt, ami életkorából fakadóan természetes jelenség. Egyszóval olyan igazi hús-vér ember, aki az Istennel való kapcsolatának köszönhetően képes megújulni, és nem zárkózik be. Tisztán emlékszem arra, hogy egyetemista koromban egy idősebb angol testvér látogatta meg a gyülekezetünket, még ifjúsági órára is eljött. Számomra az tűnt fel, hogy nem a homlokán jelentek meg hosszanti ráncok, hanem a szája mellett volt néhány függőleges ránc. Mondtam is a barátnőmnek, hogy ez az ember élete során, valószínűleg többet nevetett, mint amennyit aggódott. Ha magamra nézek, én is ilyen idős nő szeretnék lenni.

„Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket.” Zsidók 13:7

Még a Biblia is azt tanácsolja, hogy nekünk, fiatalabbaknak figyelnünk kell arra, hogy testvéreink a hitben hogyan futják meg ezt a néhány kilométert.

Ha csak magamra gondolok, idén lesz tíz éve, hogy Istennek elkötelezett gyermeke lettem. Milyen irányban változtam ez idő alatt? Van-e valami, amiben most kéri Isten, hogy változzak? Ha ma szólítana haza, mit hagynék magam után?

„Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.” Efézus 5:15-17

 

Lombos Andrea