Piszkos anyagiak…

Az elmúlt félévben a férjemnek nem volt munkája. Főállású anyaságom mellett ugyan dolgozom én valamennyit, de nagyobb arányban a tartalékainkból éltünk.
Egyik este imádkoztunk a gyerekekkel, és hangosan kértem Istent, hogy áldja meg az én kis bevételemet, mire a bőbeszédű 4 éves kisfiúnk beleszólt: “úgy érted, ahogy az Úr Jézus megáldotta az öt kenyeret és a két halat??”
Hoppá!
“…ööö…pontosan, Kicsim, pontosan úgy értem” – válaszoltam, miközben nagyokat pislogtam a meglepetéstől (vagy meghökkenéstől?), hogy hogy vágja a kicsi az igét az adott helyzetben.
Szóval, igen, mostanában rendszeres téma volt itthon a pénz, így vagy úgy.
Isten folyamatosan tanított minket ebben a helyzetben: bár ingoványos területen járunk a megszokott jólétünkhöz képest, de fontos tanulnivalóink vannak a jövőre nézve!
Egyik alkalommal le kellett ülnöm, mert Istennek mondanivalója volt a számomra – ezeket vetettem papírra:
  • az IGÉNY nem azonos a SZÜKSÉGLETTEL: a szükségletre reagálnunk kell, az igényre egyáltalán nem biztos!
  • ha igényeket elégítünk ki, annak vége nincs, és pazarlás a vége;
  • könnyen lehet, hogy szükségletek kielégítése úgyis lehetséges, hogy megnézzük, mivel rendelkezünk, és megvizsgáljuk, hogy hogy tudnánk úgy átcsoportosítani a javainkat, hogy ki tudjuk elégíteni a szükségletet: ezt nagyon körbe kell járni, mert mindenek előtt ez a gazdaságos!
  • ahhoz, hogy megfelelően tudjunk átcsoportosítani, meg kell fogalmaznunk, hogy mik számunkra a valódi ÉRTÉKEK:
    miket kell mindenképpen megtartani és miktől kell feltétlenül megválni.
…egyszer volt is egy képeslapom, évekig őriztem, mert ez állt rajta:
 “Ha eltávolítod a felesleget, helyet teremtesz az ÉRTÉKEK számára.”
Azóta ez a mottóm, próbálom így berendezni az életünket is…
Szóval ha a kályhától indulunk, komolyan el kell gondolkodnunk, hogy mit tartunk értéknek.
Erre legjobb, ha látást kérünk: mi értékes Isten szemében?
Mi az Ő elképzelése? – mert csak annak jó alárendelni mindent!
  • Ami Istentől van, az garantáltan értékes: ehhez kell meghatároznunk a funkciókat.
  • Az így meghatározott funkciók megvalósításához mérjük fel a  (valós!) szükségleteket.
  • Készítsünk mérleget, hogy ezen szükségletek betöltéséhez mi áll már rendelkezésünkre, mitől kell megválni, mert felesleges, és mire kell majd valóban költeni.
Ami Isten előtt értékes, az fog megállni, a saját tervéhez pedig ki is rendeli az anyagiakat.
Jézus mondja:
...ke­res­sé­tek elő­ször Is­ten or­szá­gát és az ő Igaz­sá­gát, és ezek mind rá­adá­sul meg­adat­nak nek­tek. 

(Mt 6,33)
 Thökölyi Réka

Virágok között

Nemrégen valaki azt mondta, hogy rossz az istenképem.

Úgy éreztem övön aluli az ütés, ezért, az jutott eszembe, hogy szerintem meg neki rossz az istenképe, és hogy majd imádkozom érte. Hogy is lehetne rossz az istenképem, mikor már annyit dolgoztam rajta? Egészen úgy érzem, már jól ismerjük egymást, igaz, az életem néhány területére nem kíváncsi.

Mondjuk úgy: közömbös. Ami nem olyan nagy baj, mert elvégre nem az a célja Istennek, hogy lelki kiskorúságban tartson, hanem hogy felnőjek, és hogy tudjak úgy élni, hogy ne legyen mindig az, hogy engem kell tutujgatni. Nem kell minden pisszenésemre odarándulni, hogy Jaj mi van?! Ez így van rendjén. Lehet Isten bizonyos kérdéseimmel szemben közömbös.

Próbáltam nem nagy ügyet keríteni a dolognak, mégis fájt, hogy tanácstalanul vergődök, próbálkozom józanul, igyekszem logikusan, s amikor arra gondolok, bárcsak Isten mondana valamit, akkor eszembe jut, hogy jaaa, Ő ebben most közömbös. Ez Őt nem érdekli. Ez az örökkévalóság szempontjából teljes mértékben jelentéktelen. Valóban az, csak hogy én most nézek vele szembe, és nem tudok mit kezdeni a helyzettel, magammal, és azzal a gondolattal, hogy Isten közömbös, mikor én segítségre szorulok.

Vegyetek példát a liliomokról, hogyan nőnek: se nem fonnak, se nem szőnek. Mégis, mondom nektek, hogy Salamon dicsősége teljében sem volt úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha tehát a mezőn a füvet, amely ma a mezőn zöldell, holnap a kemencébe kerül, Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket, kishitűek. Lukács 12:27-28

A nagy Vagyok, kezébe veszi a kis virágokat, és szirmonként díszíti fel őket.
Különböző színekkel fest íveket, szeplőket a szirmokra, apró árnyalatokkal teszi gazdagabbá a szépet.
​Válogat a levélformák között, míg elkészül a műremek.

Pedig mi ez, az örökkévalóság szempontjából?

Nyúl Sára