Életünk képe

Koromtól eltérően, elég régi vágású nő vagyok. Mindig is, koravénnek éreztem magam. Még csak két éve mondhatom magamat szülőnek, de ennyi idő is rengeteg kérdést felvetett bennem. Talán a legrémisztőbb ebben az egész szülői szerepben az, hogy a gyermekeink néznek, figyelnek minket, és lemásolják azokat a példákat, amiket mi adunk át. Mindezek közben, hamar rájönnek, hogy milyen viselkedés mögött, milyen mögöttes tartalom van.

Gyülekezetünk kb. két éve indított egy óvodát, akkor egy TV riport keretén belül is megfogalmazta a lelkipásztorunk, hogy az egyik alapigazság, amit gyülekezetünk képvisel az, hogy: a gyerek számára a legtöbb, amit adhatunk az a jó házasság, megfelelő értékrenddel. Úgy gondolom, a szülő kapcsolata egyrészt a házastársak egymást közti kapcsolatáról, másrészt a környezetével való kapcsolatról szól.

Itt fontos megemlíteni a beszédet. Az, ahogyan egymással beszélget a két szülő, példa értékű a gyermek számára. Mit tanítok meg a beszédemmel a gyermekem számára? Azt, hogy egymásnak fontosak vagyunk? Azt, hogy tiszteljük egymást? Azt, hogy hallak, de nem hallak meg? Bevallom, van hogy egyszerre beszélget velem a férjem és a kislányom, miközben én főzök. Ilyenkor csak bólogatni tudok, mert annyira eloszlik a figyelmem, hogy nem tudom meghallani, csak hallom, hogy beszélnek hozzám. Milyen sokszor tanítom arra a gyereket, amire nem akarom!

Az egymás közötti kommunikáción túl, egy másik pillér a közös hitbeli alap. Néhány hete férjem egy elöljárói hétvégén volt, amiről nagyon lelkesen jött haza. A gyülekezetünk jövőjével kapcsolatos kérdések miatt vonultak el gondolkodni, imádkozni. Isten meghallgatta Őket, és ebben a néhány napban látást adott számukra. Ez a látás pedig, felforgatja a megszokott családi életünket. Hát, nem voltam egyből lelkes. Természetesen, átgondoltam, megvizsgáltam az elmúlt napok üzeneteit, és arra jutottam, hogy Isten engem is ebbe az irányba vezetett egész idő alatt. Így, közös nevezőre jutottunk. De, miért mesélem ezt el? Mert, a gyermekeink figyelnek minket. Kell, hogy tudatosak legyünk viselkedésünkben, értékrendünkben. Isten Igéje értékrend a családodban? Van-e közös hitbeli alapotok? Vannak-e hit lépéseitek, amiket láthatnak a gyerekeitek?

„Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.” Máté 23:12

Gyermekeink tőlünk tanulják meg, hogy az Isten VALÓSÁG. És, ha ezt átgondoljuk, beláthatjuk, hogy mindazzal, amit teszünk, vagy nem teszünk, a jövőre készítjük fel Őket, hogy amikor mi már nem leszünk, akkor is legyen egy Isten, akire támaszkodhat.

Lombos Andrea

Két fillérem, kenyerem és öt halam

Miért jó valakinek, ha a cikkeid olvassa? Kaptam a kérdést egy barátomtól, úgy teljesen kontextuson kívül, váratlanul.

Minden kritika halvány jelenlétére is érzékeny lelkem, adott valami bizonytalan választ, és napokig őrlődött. Vajon abba kéne hagynom az írást? Vajon mérgezem az embereket, vagy untatom őket a jelentéktelen életem jelentéktelen eseményeivel? Többet jelentene nekik, ha nem is írnék?

Ezek a kérdések gyötörtek, míg nem átsírtam egy éjszakát, és azt mondtam:

Nem vagyok teológus, lelkész vagy misszionárius, aki a nagy és lehengerlő gondolataival vezeti az embereket Istenhez…

Nem is osztogatok szórólapokat az utcán idegeneknek, nem sütök tortákat jókékonysági rendezvényekre, nem utalok hatalmas összegeket missziós utakra…

Ezek közül egyiket sem csinálom, mert nem tudnám, nincs hozzá eszközöm. Ezekkel nem tudnék senkit közelebb vinni Istenhez.

Nincs akkora élettörténetem, mint Kalkuttai Teréznek, vagy olyan istenélményem, hogy megkeressenek a médiából és csodáról tudjak nyilatkozni.

Azt a keveset tudom csak adni, ami van. Lehet, hogy egy nap (és remélem is) bölcsebb leszek, jobban hasonlítok majd Jézusra és a bizonyságom többet fog érni, mint most.

De úgy döntöttem ezt a keveset megosztom azzal, aki elfogadja. S ha útszélre, kövek vagy bogáncsok közé hullik a mag, én nem bánom. Azért vagyok, hogy oda adjam a két fillérem, elmenjek a további mérföldre, elmondjam én hol találtam az élő vizet.

Ettől többet nem is kér tőlem Jézus.

Hány kenyeretek van? Bármennyi legyen, ha Elém hozod engedelmesen, annyiból lakik jól, mindaz, akit rád bíztam. – Máté 15:35-38

Fel munkára!

Nyúl Sára